Az utolsó évek

Magam sem tudok napirendre térni az utóbbi öt év történései fölött. Akkor én 55 voltam, a férjem pedig elérte a nyugdíjkorhatárt, a 63-at. Az addigi, rohanó életünk hirtelen megváltozott. Fiatalabb korunkban a hosszú, kimerítő munkanapok után, a lányunk nevelése és a mindennapi teendők mellett, csak ritka, de szenvedéllyel teli pillanatokra tudtunk időt szakítani. Olyankor szeretkeztünk, vagyis inkább dugtunk. Ezek az együttlétek mindig egy megszokott menetrend szerint zajlottak. Kölcsönös orális, finom kényeztetés után a testek vad összefonódása következett. Éreztem a közelségét, a szenvedélyét, ahogy átadtuk magunkat egymásnak. Előbb én lovagoltam a férjem faszán, miközben ő a melleimet gyömöszölte, utána ő dugott a maga élvezetére, majd lassan elcsendesedett minden, és mire a mosakodásból visszatértem, ő már mélyen aludt, mintha az éjszaka magába szippantotta volna a vágyainkkal együtt.
Az intimitás hiányzott, az a figyelem – amire vágytam, – hogy igazán egymásra hangolódjunk. Kerestem máshol is, más férfiaknál, de hamar rájöttem, hogy mind csak önmagukat elégítik ki, engem eszközként használva, hogy a számba, vagy a pinámba élvezzenek. Akkor értettem meg igazán, hogy nincs szükség a feszültségre, nincs szükség a viharos jelenetekre, a tányérdobálásokra, kiabálásokra. Jó nekem a férjem. Engem az is boldogít, ha ő még félre kacsingat, ha máshol keresi a pillanatnyi élvezetet, hát tegye. De haza érve biztosítsa a nyugalmunkat, a biztonságunkat, és ne vigye be a problémáit az otthonunkba és ne hozzon haza nyavalyát rám.
A nyugdíjba vonulásunk után az életünk végre nyugodt mederbe terelődött. Lányunk Hollandiába ment férjhez. Sokat telefonáltunk, de már a saját életét élte, így személyesen ritkán találkoztunk. A munkánk gyümölcse beérett, több üzletünk volt, pálinkafőzdénk, földjeink. A férjem ezeket megbízott vezetőkkel működtette, a földeket bérbe adta. A nyugalmunk azonban mégsem volt teljes, hiszen minden a nevünkön volt, és a hatóságok mindig megtaláltak minket.
Aztán jött a nyugdíjba vonulása. Előtte mindent bérbe adott, az addig felhalmozott pénzünket a tőzsdén forgattuk, a bérleti díjakból támogattuk a lányunkat, eléldegéltünk és lassan elérkezett az a nyugodt, kiegyensúlyozott élet, amire vágytunk.