JAN.
19.
2025
Anna másnap indult az új életébe. Egy lesötétített kisbusszal vitték ki a pályaudvarra, ahol már ott várakozott Mary és a kisfiú. Tomi rögtön a lány nyakába csimpaszkodott és boldogan újságolta, hogy mik történtek vele. A vonaton csak hárman ültek a fülkében a lány elcsodálkozott, hogy a kisfiú milyen okosan alkalmazkodott az új helyzethez. Tudta, hogy Peternek el kellett utaznia, mert új munkát kapott, azt is tudta, hogy ezután Anna lesz az ő anyukája.
Amikor megérkeztek a kis egyetemi városba, a lány úgy érezte, hogy haza érkezett. A szállásra, amit szereztek neki taxival mentek. Mary és Joe is abban a házban laktak a földszinten, ahol a lány és Tomi az emeleten. A lakás nem volt...
Amikor kinyílt a szemem a Daniellel végzett edzés másnapján, azon töprengtem, vajon valami középkori kínzókamrába zártak-e, miközben aludtam. Vagy esetleg a Fekete Halál tért vissza és egyik napról a másikra megfertőzte a testem? Talán himlő? Vagy gyermekbénulás?
Elképesztő mértékű fájdalmat éreztem, amilyenhez hasonlót még soha nem éltem át, nem is gondoltam, hogy lehetséges. Minden végtagomat úgy éreztem, hogy fából faragták, minden ízületet merevnek és hajlíthatatlannak éreztem. Még a bőröm is fájt.
Néhány percbe beletelt, mire az állapotom miatti pánik elmúlt, és kísérletet tettem a megmozdulásra. Nem volt kellemes élmény, de valahogy a padlóra tettem a lábaimat. Úgy éreztem,...
Erika vagyok, 32 éves csinosnak, jól kommunikálónak mondanak. Egy nagy vállalat irodaházában dolgozom immár 2 éve, mint programozó. Korábbi munkahelyeim nem érdekesek, pusztán pénzkereseti lehetőségek voltak. Itt jó kollektíva van, szeretek velük dolgozni, kellemes jópofa emberek, mind a nők, mind a férfiak. A vezetők is becsülhetők, törődnek a beosztottakkal, jó fejek.
22 évesen mentem férjhez, szerelmi házasság volt, két gyerekünk született, egy lány és egy fiú. A lány kilenc, a fiú hét éves. Szexuális életünk már a házasságunk előtt is jó volt, de amikor összeházasodtunk, talán még jobb is lett. Nem volt tabu közöttünk, mindent csináltunk, ami csak az eszünkbe jutott. Talán a tizedik...
Augusztus 14. csütörtök is úgy kezdődött, mint a többi nap. A reggel dolgozni mentem, a nap is lassan telt eseménytelenül. Pénzügyi elemzői munkám a város közepén nagyon elfoglalt, általában korán érkezem és későn indulok haza. Csak este 7 óra után tudok haza menni, de ez a nap másképp alakult.
Ezen a forró és napsütéses csütörtökön délután 16: 10-kor minden lámpa kialudt, nem csak az épületemben vagy a környéken, hanem az Egyesült Államok északkeleti részének nagy részén. Először megijedtem. Mivel túléltem a 9-11-01 World Trade Center támadást, könnyen megijedtem az ehhez hasonló megmagyarázhatatlan eseményektől. Az első néhány percben a legrosszabbra gyanakodtam, mire rájöttem, hogy...
Meglepett és megtiszteltetésnek éreztem, hogy Jason meghívott az éves szokásos Super Bowl partijára, mert ezek meglehetősen hírhedtek voltak a városunkban. Jason a helyi sztriptízklub tulajdonosa volt, én pedig az egyik italbeszállítója voltam.
Vannak az úgynevezett csúcskategóriás férfiklubok, és vannak a lepukkant sztriptízbárok, Jasoné valahol a kettő között volt, de inkább egy kicsit közelebb a skála hitványabbik végéhez. A városatyák nagyra értékelték a klub által befizetett adópénzeket, és hajlamosak voltak nem túl szigorúan ellenőrizni a működését.
Jason partiját a lányok tették olyan különlegessé. A kisvárosban nem volt túl sok munkalehetőség a nők számára, és a fiatalabb,...
– Doki! Most szóltak az intenzívről, hogy a hasi aortával műtött nőt kihozták. Menjél át konzultálni! – Szólt utánam az osztályos nővér.
– Köszönöm! – Nyúltam visszafordulva a sztetoszkópomért, meg a kártyámért.
Fáradtan, unottan vánszorogtam a folyosón. Azt hiszik, hogy harminckétévesen még elég fiatal vagyok, és 28 óra bent lét után is mindent bírok. Bemosakodás után felvettem a steril cuccom. Egy ötven körüli nőhöz vezetett az intenzíves orvos. Ő is fáradt, életunt volt. A beteg a belőle kilógó csövek ellenére is ismerős volt, de nem volt erőm törni a fejem rajta, hogy vajon ki ő? A nővér félrehúzta a testét takaró lepedőt, a sebből csövek lógtak, a kötés még át volt ázva vérrel....
Claire belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Körülnézett a rendezett nappaliban, szemügyre vette az ismerős környezetet. Aztán a tekintete megakadt rajtam, és kedves mosoly terült szét az arcán.
– Szia, Adam – mondta barátságos és laza hangon. – Örülök, hogy itt lehetek és felügyelhetek a dolgokra, amíg Bonnie távol van. Remélem, jól megvagy nélküle.
– Én is örülök, hogy látlak, Claire... – válaszoltam tétován. Bár Bonnie-val már alaposan átbeszéltük ezt az estét, még mindig remegést éreztem a gyomromban. Az utóbbi hónapokban a feleségem már többször is kiélvezte, hogy a bullja megdugta, és én mindig is kivertem a képekre és videókra, amiket küldött nekem. De ez volt az első...
Jennifer a lányom egyik legközelebbi barátja volt. Mikor kislányok voltak gyakran aludtak együtt, hol nálunk, hol Jenny otthonában. Mostanában ritkán láttam őt, mert a sors a szomszéd kisvárosba vetette őket a családjával. Csak háromszor találkoztam vele pár családi eseményen. Elkísérte a lányomat az apósom temetésére, és akkoriban már a harmadik gyermekével volt terhes. Másodszor a lányom esküvőjén volt koszorúslány. Ezt felénk úgy hívják, hogy a menyasszony szobalánya. A harmadik alkalom az volt, miután elvittem a feleségemet a lányunk házába kicsink babavárására. Igen, hatvanegy évesen lehettem először nagyapa.
Családi vonásként említhetném, hogy a szex nem áll az első helyen a...
