Az utolsó nyári tábor 2. rész

Willow csípője lassan lecsendesedett a kezemnek feszülve, és kihúztam a kezem az átázott puncijából, hogy ajkaim visszataláljanak az övéhez, szerelmesen és gyengéden csókolva őt. Mohón falta a nyelvemet, ahogy visszacsókolt, és percekig elmerültünk a csókban, átadva magunkat egymás iránti érzéseinknek, miközben lassan visszatért a valóságba. Amikor ajkaink szétváltak, a szemembe nézett, és szerelmes tekintete elállította a lélegzetemet.
– Szeretlek, River – suttogta.
Megcsókoltam az ajkait.
– Én is szeretlek, Willow – feleltem.
Újra megcsókoltuk egymást, szánkkal fejezve ki, amit a szívünk éppen feltárt, majd nem sokkal később Willow a cuki kis fenekét visszacsúsztatta a rövidnadrágjába, és az ülését teljesen függőlegesre állította. Vigyorogva fordult felém.
– Most te jössz – mondta.
Visszavigyorgtam.
– Fogalmad sincs, mennyire felizgat ez, de ha ma még el akarunk jutni a táborba, akkor vezetnem kell. Majd visszaadhatod a kölcsönt, amikor odaérünk.
Durcásan nézett rám, mielőtt elvigyorodott.
– Úgy vissza fogom adni, hogy szétrobban a fejed az élvezettől – ígérte.
Beindítottam az autót, és már mentünk is. Szürkület előtt érkeztünk az eldugott táborhoz, ahol egy kedves idősebb pár fogadott minket a kapunál. Abban a pillanatban mindkettőnknek leesett, hogy aligha lesznek a mi korunkbeli emberek ebben a táborban. Ha a előttünk álló pár példa volt, egyikünknek sem lesz ezzel gondja.
Leállítottam a motort, ahogy a pár közeledett, és Willow-val együtt kiszálltunk. Gyorsan felmértem a fogadóbizottságot, ahogy közelebb értek. A férfi pár centivel magasabb volt Willow-nál, és láthatóan jó formában volt, mosolya barátságos és ragadós. A nő, akiről feltételeztem, hogy a felesége, elkapta a tekintetemet, és nem eresztette. Apró termetű, világosbarna hajú, csillogó mogyoróbarna szemű nősténytigris volt, vagy hat centivel alacsonyabb nálam, és ahogy közelebb ért, összefutott a nyál a számban. Kicsi teste cseppet sem volt unalmas; mellei egy kicsivel több mint egy maroknyiak voltak, arányai pedig tökéletesek. Rádöbbentem, hogy tátott szájjal bámulok, és biztosan lebuktam.
Végre felnéztem, és legnagyobb meglepetésemre a nő szemei lézerként szegeződtek a nadrágom sliccére. Gyorsan a férjére pillantottam, aki vigyorogva nézte a nejét. Willow-ra néztem, és láttam, hogy ő is érdeklődve tanulmányozza a férfit. A pasi vette át a kezdeményezést.
– Helló! A táborunkba jöttek? – kérdezte.