ÁPR.
24.
2024
Miután bebújt mellém az ágyba elhelyezkedtünk, egymás szuszogását hallgatva elaludtunk. Reggel hétkor keltem ő már nem volt mellettem, hallottam a konyhában pakolgatni. Én is felkeltem az ágyból odamentem a nyitott ajtóhoz és bepillantottam a konyhába. Háttal állt nekem, a ruhája szépen feszült kerek tomporán. A reggelit csinálta éppen. Odaosontam mögé a kezemet felemelve előrenyúltam és megmarkoltam a melleit közben köszöntem neki.
– Jó reggelt Margó néni.
– Jaj te gyerek de megijesztettél Jó reggelt de így kell kezdeni a napot hogy egyből már a melleimet fogdosod?
-Tudod Margó néni már régen fogtam a cicidet, és így reggelente a farkam is áll.
– Érzem fiam érzem...
"Oké! Utolsó forduló Zolika. Ha elvitted, hazamehetsz. " – recsegte a CB.
"Szuper! Máris megyek! " – vigyorodott el Zoli, és beindította a motort. Ölébe vonta a kormányt, gázt adott, és cammogva elindult.
Utálta az ilyen esős napokat így tavasz elején. Szívesebben vette, mikor akár egész nap a földeken járt kint a traktorral, a több tonnás ekével a háta mögött. De már vagy két hete folyamatosan csak szakadt és szakadt az eső. Még ha el is állna, legalább egy hétig nem mehetnek se szántani se más munkát végezni a földeken. Mert hiába a 7-8-900 lóerő... a szántóföldön a sár az Úr. Még ezek a hatalmas és erős gépek is reménytelenül beleragadnának. Így maradt a napi rutin munka a...
De ez a mienk. Kicsit ugyan késve indítottuk a szervezést, így Magdi anyós kiélhette magát amíg mi a házzal szenvedtünk. Ki is élte alaposan, nagyon hamar kiderült hogy ez nem az én meg a Juti esküvője lesz, hanem az osztályvezető elvtárs lányának a lakodalma. Körülbelül az volt az első pillanat amikor kezdett elmenni tőle a kedvem.
Illik betartani a hagyományt, haza is mentünk (francokat haza nekem az már nem haza, szóval a faterékhoz) megejteni a hívogatót amikor körbejárjuk a falusi rokonokat, és személyesen meghívjuk őket. Úgysem jönnek el, hát olyan messzi van az, hogy nem tudtál találni közelebb magadnak asszonynak valót, bla-bla-bla... De hát felkészültünk erre, faterék is azzal...
Az elmúlt hónapokban kora reggeli sétákat tettem. Szeretek kimenni egy közeli állami parkba, és edzeni egy kicsit. Reggelente alig van valaki a közelben, és egy csendes sétával kitisztítom a fejem. Elkövettem azt a hibát, hogy beszéltem anyámnak a parkról. Megkérdezte jöhet e velem sétálni?
Szeretem a nyugalmat és a csendet, anyám pedig nagyon szeret beszélgetni. Megpróbáltam lebeszélni, de azt mondta, hogy ő menni akar a parkba sétálni. Mondtam neki, hogy hét órakor készen kell lennie. Valóban odamentem a házához, ő pedig kint állt indulásra készen. Beült a kocsimba és elindultunk kifelé.
Körülbelül húsz percnyi autóútra van a park. Beálltam a parkolóba és elindultunk a túránkra....
Teljesen elkeverte a kávéban a cukrot, majd szájához emelte a csészét, s ivott egy kortyot, miközben a vele szembe ülő férfi szemeibe nézett. Kékeszöld, hideg szemeiből különös kegyetlenséget vélt kiolvasni, s kissé beleborzongott a tudatba, hogy egy gátlástalan fickóval készít interjút. A csészét visszarakva lesimította fekete miniszoknyáját harisnyájára, mialatt feltette a következő kérdést.
– Mennyit kereshetnék?
– Az attól függ, mit vállalsz be. Ha csak táncolsz, néha egy-két vendéggel kavarsz, hatszáz eurót. Ha elmész a vendégekkel, és nem vagy finnyás, ennek akár a kétszeresét is.
Szilvi megnyalta szája szélét, majd ajkát beharapva egy pillanat erejéig oldalra sandított,...
Másnap reggel munkába érve Shirelle-t széles mosollyal az arcán találták.
– Már könnyítettem rajta. Azt mondta, hacsak nincs valami, amit muszáj megbeszélni, akkor ma nincs szükség a reggeli találkozótokra.
– Igazán!? – ámult el Wendy.
– Megkérdeztem tőle, miért nem kommentálja soha, hogy mit viselek – Shirelle lenézett a halványzöld felsőre, amit egy fekete miniszoknya fölött viselt, és nagy, sötét mellbimbói az anyaghoz nyomódtak. – Azt mondta, nem akarja, hogy tárgynak érezzem magam. Úgy értem, most szívtam ki a farkát. Mondtam, hogy neki öltöztem így, és a legkevesebb, amit tehet, hogy szól, ha tetszik.
– Mit válaszolt? – kérdezte Wendy lenyűgözve.
– Azt hogy a...
Rosszat sejtettem. Kezdett rossz érzésem lenni, a gombóc növekedett a torkomban, a görcs a gyomromban erősödött.
– No, te szépfiú! – Kezdett Olga felkönyökölve beszélni, miközben én a melleinek ebben a perspektívában mutatott formáját néztem.
– Az intim tornákon néhányan felvetették, hogy szeretnék csoportosan csinálni ezt az edzést is. Zsóka benne is lenne minden formátumban, és egy sikeres próba már volt is, amikor Te Malmöben voltál egy új kondigép bemutatóján. A csajoknak sikeres volt. Ketten? Hárman? – nézett Zsókára.
– Hárman, plusz te...
– És az is felmerült, hogy egy igazi, élő hímtaggal kellene ellenőrizni a gyakorlatok sikerességét, de ehhez olyasvalaki...
