Karácsony anyával

Szavazás átlaga: 8.78 pont (190 szavazat)
Megjelenés: 2022. december 23.
Hossz: 66 651 karakter
Elolvasva: 13 089 alkalommal
Fordítás
Eredeti történet: Ahabscribe: CHRISTMAS WITH MOM (Literotica, 2007)
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
– Nézd, havazik, fiam!
Anya csodálkozással és örömmel az arcán nézett rám. Épp akkor jöttünk ki a bevásárlóközpontból, megpakolva az utolsó pillanatban kiválasztott karácsonyi ajándékokkal több órás vásárlás után. Az időjós előrejelzésében havazás is szerepelt, és néhány centiméternyi fehér hó volt a földön, és a halványuló délutáni fényben a felhők még több havat ígértek. Ahogy sétáltunk a hulló hóban, nem győztem csodálni, hogy anyu milyen gyönyörűen néz ki, hosszú fekete haját hópelyhek tarkították.
Elvittük az ajándékainkat anyu régi kombijához, és éttermet kerestünk. Egy helyi steakházban steaket rendeltünk, és az ablaknál lévő asztalunktól néztük, ahogy gyűlik a hó.
– Azt hiszem, hibázhattunk, édesem – mondta anya. – Talán haza kellett volna indulnunk, amint ideértem.
Ránéztem, és bólintottam, és azt válaszoltam:
– Talán igen. Még az előrejelzés sem látta, hogy ez jön.
Útközben megálltam a bárnál, és sport helyett mindenki az időjárás-jelentést nézte a Hat órai Híradó-ban. A sarkvidéki és a nedves frontok váratlan ütközése hatalmas hóvihart szült. A hóvihar szót igencsak sokszor emlegették.
Anya értem jött a nyugati Illinois állambeli szülővárosunkból, hogy hazavigyen a karácsonyi szünetre. Junior vagyok a chicagói helyi egyetemen. A campuson élek, és nincs igazán szükségem autóra, különösen a mai botrányos árakon. Hagyomány volt, hogy anya négy órát autózott, hogy eljöjjön értem karácsony előtt. Együtt töltöttük a napot, aztán vásárlás és vacsora, mielőtt hazaindultunk volna a karácsonyi őrületbe. Ez egy jó alkalom volt anyunak együtt lenni velem egy csendes pillanatig.
Úgy hagytuk el az éttermet, hogy még csak pár centi hó volt a földön. Anya kombija zökkenőmentesen szántotta a havat, de az út most már nagyon csúszós lett. A rádióban hallott hírek szerint holnap délig valahol tizenkét és tizenöt hüvelyk (30-40 cm) közötti havazás várható.
A stúdiólakásom közelében megálltunk egy helyi koreai élelmiszerboltban, és ott használtuk a telefont. Anya hazatelefonált, és kiderült, hogy már ott is leesett a hó. Apa nem volt boldog, azon morfondírozott, hogy anyának ezt tudnia kellett volna, és az utak csak még rosszabb állapotban lesznek. Addig panaszkodott, amíg anya félbeszakította:
– Tedd túl magad rajta, Harold. Te és az ikrek túlélsz néhány napot nélkülem. Valószínűleg ettől még jobban fogod élvezni a karácsonyt. – Undorodva forgatta rám a szemeit.
Igen, az apám egy átlagos ember volt, inkább a saját esetleges kellemetlenségeiért kesergett, mint a felesége biztonságáért.
Anya beszélt az öcséimmel is, és megnyugtatta őket, hogy hiányozni fognak neki, de ők és az apjuk egy vidám, különleges karácsonyt töltenek majd el együtt. Elképzeltem, hogy tizenhat évesen, nem nagyon örvendeztek emiatt. Anya letette a telefont, és letörölt néhány könnycseppet, majd megvonta a vállát,
– Nos, édesem, azt hiszem, csak te és én leszünk az idei karácsonyon.
Megöleltem anyámat, borzongás futott át rajtam. Be kell vallanom, nagyon vonzott a gondolat, hogy anyám több napig egyedül marad velem. Hiányoznának a tesóim, persze, talán még apa is hiányozna, de igazat mondtam, amikor azt válaszoltam:
– El sem tudok képzelni csodálatosabb embert, akivel együtt tölthetem a karácsonyt.
Mielőtt elhagytuk volna az élelmiszerboltot, anya ragaszkodott hozzá, hogy vegyünk még egy pár dolgot, és harcoljunk egyet a többi
v
alf
ás
alf
ár
alf
alf
val
az utolsó pillanatban történő vásárlásokért, mielőtt a hóvihar mindent megbénít. Innen sikerült lassan visszajuttatni a kombit a régi építésű bérházamhoz, a hátsó sikátorba, ahol a parkolóhelyek voltak. Általában a helyemet csak tárolásra használtam, de a cuccot egymásra pakolva sikerült beszorítani anyu régi batárját.
Felcipeltük a vásárolt ételünket az ötödik emeletre, majd a kanapéra rogytunk. A lakásomban tartott kis fekete-fehér televízión az időjós vidáman biztosított mindenkit arról, hogy most húsz centiméteres hóval nagyon fehér karácsonyunk lesz.
– Szóval csak helyezkedj el kényelmesen, bújj össze valakivel, akit szeretsz, és élvezd a havat – tanácsolta. Anyával csak vigyorogtunk egymásra, de anyu mosolya egy kicsit titokzatos volt. Nevettem, és azt mondtam:
– Havazz, csak havazz, havazz! – 1981. December 23. – a volt, és a karácsonyt azzal a nővel töltöttem, akit jobban szerettem, mint bárki mást a világon.
Ihletet kapva lementem a földszinten a raktárba, és felhoztam a régi karácsonyfánkat, amit anyám adott nekem, amikor eljöttem az egyetemre. Egy régi műfa volt, amivel együtt nőttem fel. Anya telepakolta régi díszekkel és lámpákkal. Az estét a felállításával töltöttük, és nagyon élveztük a fa díszítését, miközben felidéztük a különleges díszek láttára feltörő emlékeket és a fával kapcsolatos vidám katasztrófákat, valamint kis srác koromban a díszítésére tett erőfeszítéseinket. Csodával határos módon a lámpák elsőre működtek, amikor csatlakoztattuk őket. Anya összecsapta a kezét, és fel-fel ugrott örömében, és nem tudtam nem észrevenni, ahogy a melle csábítóan ringatózik a pulóvere alatt.
Lekapcsoltuk az összes többi villanyt, és összebújtunk a kanapén, hogy nézzük a fánkat. A sztereómon halkan szólt valami karácsonyi zene. Anya maga alá húzta a lábát, hozzám bújt, én átkaroltam, a feje a vállamon pihent.
– Ez tökéletes – mondta halkan. – Ez annyira...
– Romantikus? – javasoltam, és magamhoz húztam.
– Igen, romantikus – válaszolta a szemembe nézve. – Mindig is így akartam, hogy a karácsony ilyen legyen az apáddal. Összebújva a kanapén azzal a férfival, akit szeretek, de... Hát tudod, milyen. – A többit szó nélkül hagyta.
– Igen, tudom. Gondolom, most be kell érned velem – mondtam kicsit tréfásan, de egyben rájöttem, hogy talán flörtölésnek fogja fel.
– Valójában, John, jobb veled lenni. Mindig is pontosan tudtad, hogy mit szeretek. Nem tudok elképzelni senkit, akivel szívesebben lennék most. Hálás vagyok érte. – Anya felállt és megcsókolt a szám sarkán. – Szeretlek fiam.
Lehajoltam a szájához:
– Én is szeretlek, anya – mielőtt viszonoztam a csókját. Elvétettem a szája sarkát, és szájon csókoltam. Nem siettem el, és a csók talán öt másodpercig tartott.
Anya megremegett egy kicsit, és egy pillanatra, amikor kissé hátrahúzódtam, úgy nézett ki, mintha visszacsókolhatna. Sokáig csak néztük egymást, a levegő tele volt feszültséggel. Végül rám mosolygott, és újra hozzám hajolt, és a mellkasomra hajtotta a fejét.
– Nagyon romantikus – suttogta, majd elhallgatott, és a feszültség lassan elszállt. A pillanat varázslatos volt, és sokáig néztük villogó karácsonyfánkat, elégedetten, hogy egymás karjában lehetünk.
Éjfél felé közeledve anya ásított, és azt mondta:
– Azt hiszem, lefekszem. Hosszú és érdekes nap volt. – Aztán felült, nevetett, és azt mondta: – Te jó isten, nem csomagoltam be semmit. Arra számítottam, hogy már otthon vagyunk! – Felállt, nyújtózkodott, és azt kérdezte:
– Kölcsönkérhetek egy pólót vagy valamit hálóruhának?
Legbelül felnyögtem a vágytól. Ha anya tudná, mit éreznek a srácok, amikor az egyik ingükben látják a nőjüket! Nem tudom miért, de nem hiszem, hogy élne olyan fickó, akit ne izgatna fel egy jó alakú nő látványa, aki csak az egyik ingüket viseli.
– Biztos vagyok benne, hogy találunk valamit, anya. Hacsak nem akarsz olyan természetes lenni, mint Debbie néni? – Anya nővére hírhedt volt a nudista szokásairól.
Anya kissé elmosolyodott, és azt mondta:
– Álmaidban, John. Nem igazán akarod látni egy idősödő nő megereszkedett testét!
Kicsit turkáltam egy komódban, és előkaptam egy régi, kényelmes pulcsit, és odadobtam anyának:
– Lehet, hogy meg fogsz lepődni.
Anya elpirult: – Megyek átöltözni. Megcsinálod nekem a kanapét? – Anya megfordult, belépett a fürdőszobába, és visszamosolygott rám, miközben becsukta az ajtót.
A farmeremet pólóra és bő tornanadrágra cseréltem. Utána lepedőt cseréltem az ágyamon, friss lepedőket és plusz takarókat húztam elő, és ágyat készítettem magamnak a kanapén. Semmi esetre sem hagyhattam anyát a kanapémon aludni. A fenébe is, úgyis ott alszom el az idő felében.
Ott ültem és néztem a késői híreket, amikor anya kijött a fürdőszobából. Gondolkodás nélkül elismerő füttyöt hallattam. Anya kifejezetten szépnek tűnt a pulóveremben. A mellkasához simult, felhívta a figyelmet csodálatos, húsos melleire, nem egészen térdig ért, és nagyon úgy nézett ki, mint egy nagyon szexi pulóver egy csinos nőn. És teret adott a remek lábainak.
– Istenem, fogd be, John. Te olyan szemtelen vagy, pedig én az anyád vagyok! – mordult fel anya, bár elégedettnek tűnt a reakcióm miatt. Mindenesetre a fürdőszobaajtóban maradt, csípőre tett kézzel, és néhány másodpercig pózolt nekem. Végül továbbment a szobában, öntudatosan lefelé rángatva a pulóver alját, mintha attól félne, hogy felcsúszik.
– Szóval, előkészítetted az ágyamat? – kérdezte anya, és fölém állt.
– Igen, kicseréltem az ágyneműt. A vendégem vagy, így ma este tiéd az ágy. – Hüvelykujjamat a vállam fölött a szoba túloldalán lévő ágyra mutattam.
Anya azt mondta: – Nem hiszem, drágám. Jó lesz a kanapén is.
Pár percig össze-vissza vitatkoztunk, jóízűen korholva egymást. A pokolba is, jól bírtam a vitát, mert könnyű ürügyet adott arra, hogy anya szexi testét szemléljem. Végül azonban ingerült hangon azt mondtam:
– Anya, hagyd abba a veszekedést, és feküdj be az ágyamba!
Anya a legviccesebb pillantását vetette rám, és ahogy rájöttem, mit mondtam, biztos vagyok benne, hogy furcsa kifejezés volt az arcomon. A forróságból, amit az arcomon éreztem, tudtam, hogy elpirulok.
Anya ekkor ismét rám mosolygott, és halk hangon azt mondta:
– Nos, azt hiszem, amikor egy fiú megparancsolja az anyjának, hogy feküdjön be az ágyába, jobb, ha azt teszi, amit mondanak neki.
Lehajolt, és jó éjt puszit adott, ezúttal a számra. Éreztem egy kicsit a borzongását, majd azt suttogta: – Jó éjt, fiam. Szeretlek.
Néztem, ahogy elmegy, és azt mondtam: – Szeretlek, anya. Jó éjszakát.
Lekapcsoltam a tévét, majd a lámpát a kanapé mellett. Anya is lekapcsolta az éjjeli lámpát. Részleges sötétségben voltunk, egyetlen világításunkat a karácsonyfánk tarka fényei adták.
Mindkettőnknek gondja volt az alvással. Hallottam, ahogy a régi sárgaréz ágyam zajos rugói csikorognak, mert anya többször is forgolódott, heves sóhajokkal kísérve. Én is nyugtalan voltam, nem a kanapé miatt, hanem a vicces feszültség miatt, ami a szobában gyűlt össze. Minden anyám iránti érzésem a felszínre tört, és azon töprengtem, hogy képes leszek-e visszatartani őket most, hogy itt rekedt velem. Amint végre hallottam a légzését lágy, egyenletes ritmusba rendeződni, és halkan horkolni, elkezdtem gondolkodni a közös életünkön, és azon, hogyan jutottunk el ehhez a pillanathoz.


Felnőttként már látom, mindig is tudtam, hogy különleges kapcsolatom van anyámmal. Talán az volt, hogy én voltam az elsőszülött (két ikertestvérem van). Talán az a tény, hogy csecsemőként súlyosan beteg voltam, és lehet, hogy meghaltam volna, ha anya elszántsága nem olyan erős, de túléltem. És talán ez egyszerűen a sors. Úgy gondolom, hogy néha erős kötelékekkel születünk más emberekhez, van, akivel csak később találkozunk, és van, akit szó szerint egész életünkben ismertünk.
Mindenesetre egész gyerekkoromban és egészen korai felnőtt koromig tudtam, hogy a kapcsolatunk több mint egyszerűen anya és fia, és anya is tudta. Barátok és lelki társak voltunk. Olvasni tudtunk egymás hangulatát, néha úgy tűnt, hogy tudunk olvasni egymás gondolataiban is. Az egymás mellett való tartózkodás felvidított minket. Elválaszthatatlanok voltunk. Azt hiszem, ettől kicsit furcsa lehettem a testvéreim és néha a barátaim szemében. Amikor a többiek arra vágytak, hogy kint játsszanak vagy szórakoztató, gyerekes dolgokat csináljanak, én gyakran voltam anyuval, segítettem neki a konyhában vagy a kertben, vagy csak lógtam.
Apám – mama fiának – nevezett, és általában undorral nézett rám. Nem voltam olyan, mint akit fiaként elképzelt, nem érdekelt a futball vagy a vadászat, amelyek az életében az elsődleges rögeszméi voltak. Az öccseim sokkal jobban tetszettek neki, és amint elkezdtek érdeklődni a hobbija iránt, nagyjából figyelmen kívül hagyott engem, ami rendben is volt. Amíg kint csinálta a nagyon férfias dolgait az öcséimmel, azt az időt anyuval én tölthettem.
Jócskán benne voltam a tinédzser koromban, mire rájöttem, hogy fülig szerelmes vagyok anyámba. A pubertás korban azonnal vonzódtam hozzá, és az anya volt kamaszkori fantáziáim középpontjában, de beletelt egy kis időbe, hogy megértsem: amit éreztem, az több, mint pusztán tinédzserkori vágy. Egyszerűen boldogabbnak éreztem magam, amikor a közelemben volt, és ki hibáztathatna? Anya volt a legcsodálatosabb ember, akit valaha ismertem. Anya kedves, nagylelkű, szerető, és az én szememben a legszebb nő a világon.
A nagy hóvihar évében anya negyvenkét éves volt, és öt láb magas. Gyönyörű, alakja volt és ilyen most is. Anyának nagy, súlyos, és igen, megereszkedett mellei vannak, olyanok, mint a nagy tökök, amelyek a mellkasán pihennek, vastag és hosszú mellbimbókkal. Enyhe a hasa és széles a csípője a kétszeri szülés óta, de még így is érzéki alakja van. Kicsit büszke is a lábaira, amelyek még mindig nagyon formásak és szexiek. A piros betűs napok azok, amikor anya olyan ruhát vesz fel, amiben a gyönyörű lábai láthatók.
Szép, sápadt a bőre van, és a legszebb barnászöld a szeme. Sűrű, fekete haja hosszú, a válla alá lóg, és évekig, amikor csak lehetett, megpróbáltam okokat találni arra, hogy arcomat a sötét
s
alf
ör
alf
én
alf
alf
be
nyomhassam, élvezve a haja illatát. Legtöbbször egy finom jázmin-illat lengi körbe, keverve a saját természetes illatával, ami mindig erős reakciót vált ki bennem.
A maga részéről azt hiszem, anyu is lassan ráébredt, hogy mit érzek iránta, és azt is felismerte, hogy neki sem csak tiszta, anyai érzései vannak irántam. Gyakran mondta nekem, hogy hasonlítok az apjára, aki meghalt, mielőtt találkozott az apámmal, és hogy én vagyok a legjóképűbb férfi, akit ismert. Nem tudom. Zömök fickóvá nőttem fel, izmos, nem kövér. A középiskolában és az egyetemen dolgoztam egy üdítőital-forgalmazónál, ahol a szállítókocsikat rakodtam meg. Jól fizet, és csúcsformában tart.
Mindenesetre tudtam, hogy gyakran bensőségesebben viselkedünk, mint az anya és fia esetében megszokott. Tizennyolc éves koromig gyakran enyhén flörtöltünk egymással, anya inkább házastársként kezelt. Mi inkább egy párként viselkedtünk, mint anya és apa. Néha úgy tűnik, ez zavarja, és egy-két napra elzárkózott tőlem, de mint a gyertyához vonzódó lepke, a régi megszokott rutinjaink mindig újraindultak. De egészen a nagy hóviharig soha nem találtuk magunkat olyan helyzetben, amely kölcsönös vonzalmunkat valami máshoz vezethetné.


Arra ébredtem, hogy izgatott vagyok. Eszembe jutott az erotikus álmok zűrzavara, amelyekben anyu és én is részt vettünk, nagyjából olyanok, amilyenek tinédzser korom óta voltak. Kanosnak éreztem magam, és nagyon
p
alf
is
alf
il
alf
ne
alf
m
kellett. A rövidnadrágom masszív erekció feszítette. Kiküzdöttem magam a takaróimból, és hallottam, ahogy anya vidáman köszön:
– Jó reggelt, fiam!
Felnéztem, és a sajgó erekcióm lüktetett. Anya a lakásom konyhájában volt, még mindig a pulcsimat viselte, és mutogatta azokat az átkozottul finom lábakat. Hosszú, fekete haja szexisen kócos volt az alvástól, így a szememben úgy nézett ki, mint valami hálószobai istennő. Feltörte a tojásokat, és beleejtette őket egy serpenyőbe. Hirtelen rájöttem, hogy szalonnaszagot is érzek.
– Jó reggelt, anya! – mondtam lassan, és élveztem azt az érzést, amikor arra ébredhettem, hogy egy szexi nő reggelit készít nekem.
Felálltam és nyújtózkodtam, túl későn ébredve rá, hogy az erekcióm mennyire látszik a rövidnadrágomon. Anya a válla fölött rám nézett.
– Reggeli öt perc múlva, John. Jobb, ha elmész, és intézkedsz a dolgokról, mielőtt felrobbansz.
Megint éreztem, hogy elpirulok, és a fürdőszoba felé siettem, miközben anya halkan kuncogott. Elvégeztem a dolgomat és megmosakodtam. Amikor egy törölközőért nyúltam, láttam, hogy a törülköző-rúdon Anya bugyijai lógnak. A szokásos fehér pamutbugyik voltak, de amikor megláttam őket, a farkam ismét megdagadt. Kinyújtottam a kezem és megérintettem őket. Enyhén nedvesek voltak, és rájöttem, hogy anya biztosan kimosta őket előző este, bár még mindig éreztem a jellegzetes illatát (és igen, ismertem, mert időnként megszagoltam anya használt bugyiját). Megrándult a farkam, amikor hirtelen azon tűnődtem, hogy anya most mit hord vagy éppen mit nem a pulóverem alatt.
Megpróbáltam megigazítani a rövidnadrágomat, hogy elrejtse a meglehetősen nagy domborulatomat, és óvatosan visszasétáltam a szobába. Anya hallotta a padló nyikorgását, és felkiáltott:
– A reggeli majdnem kész, édesem. Hol tartod a kenyérpirítót?
A konyha felé fordultam, és hirtelen megálltam. Anya lehajolt, bekukucskált az egyik alsó szekrényembe, és a konyhai edényeimet válogatta. A pulóvere felfelé csúszott, szabaddá téve a telt, kerek popsiját és a punciját! Néha megpillantottam anya szőrös bozontját az évek során, amikor bementem a fürdőszobába, és véletlenül elkaptam, de ebben a helyzetben a puncija ajkai nagyon kilátszottak, kivirágoztak a sűrű szeméremszőréből, és vékony, csillogó rózsaszínű hússal szembesültem. Ez volt számomra a legszentebb grál. Annyiszor álmodtam, hogy látom anya punciját, és most pár lépésnyire volt tőlem!
Megpróbáltam válaszolni, de csak egy elrontott motyogás sikerült. Anya elfordította a fejét, hogy rám nézzen és látva az arckifejezésemmel, azonnal rájött, mit mutogat.
– Ó! – Anya zihálva felállt, és lehúzta a pulóverét. – Nagyon sajnálom, John! – Mindketten döbbenten és zavartan álltunk ott. Végül anya nevetett, és megkérdezte:
– Hol van az a rohadt kenyérpirító?
– Öhm. Ott van. – A tűzhely feletti szekrényajtók általános irányába mutattam, vagy legalábbis azt hiszem, hogy igen. Szemem folyamatosan a pulóver szegélye felé vándorolt, abban reménykedve, hogy lesz még alkalmam látni anyám punciját.
Anya elfordult, és megpróbálta visszaterelni a dolgokat a normális kerékvágásba. Felemelte a karját, kinyitotta a szekrény ajtaját, majd nekem oldalvást állva lábujjhegyre emelkedett, hogy a kenyérpirítóért nyúljon, és azt mondta:
– Hogy akarod a pirítóst, vajasan vagy... A francba már!
Anya túl későn vette észre, hogy a kenyérpirítóért nyúlva ismét feltárta nekem a fenekét. Ezúttal nem láttam a punciját, de élveztem a sötét szőrzettel borított vénusz-dombját és a zamatos fenekét.
Megpördült, megpróbálta visszahúzni az inget, de nem azelőtt, hogy megláttam volna a bokrétát elölről is. Vad fekete szeméremszőrzet volt, amely rakoncátlan „V” betűt formált jóval a puncija fölött, fokozatosan elvékonyodva az alhasán.
Anya arca tűzvörös lett, ahogy az enyém is, és néhány másodpercig bámultuk egymást, miközben a feszültség egyre nőtt, amíg mindketten nevetésben nem törtünk ki.
– Vedd le azt az átkozott kenyérpirítót, John.
Kitért az utamból, nevetése hirtelen elhallgatott, amikor felnyúltam és elővettem a kenyérpirítót. Ránéztem, és láttam, hogy lefelé néz az ágyékomra. Lepillantottam, és megláttam a sátrat a rövidnadrágomban. Ha keményebb lehetnék, biztos vagyok benne, hogy a farkam átszakadt volna azon a pamutszöveten.
– Istenem, John. Az anyád vagyok! – suttogta, és ellépett tőlem. Anya idegesen felnevetett, és hirtelen megpróbálta tisztába tenni a dolgokat.
– Nyugodj meg. Biztos vagyok benne, hogy nem ez az első, amit valaha láttál.
Megpróbáltam visszanevetni, miközben átadtam a kenyérpirítót, de feszültnek tűnt.
– Nem, de ez a legszebb, amit valaha láttam. Anya, gyönyörű vagy!
Anya elfordult, nagyobb távolságot teremtve közöttünk.
– Fiam, nem szabad így beszélned rólam. Én vagyok az anyád – emlékeztetett újra.
Úgy éreztem, életünk egy kritikus pillanatához érkeztünk, és azt mondtam:
– Igen, az vagy, és te is nő vagy. A legcsodálatosabb, legszebb nő, akit ismerek. – Anya felé léptem, a kezem feléje nyúlt. Elkezdtem bevallani minden érzésemet iránta, de félbeszakított.
– Rendben, de ebből elég. Gondold azt, hogy a karácsonyi ajándékod korábban érkezett. Együnk, mielőtt kihűl a reggeli.
Felismertem a hangjában az éles felhangot. Ez azt jelentette, hogy a további vita nem megengedett. Anya szemébe néztem, és láttam, hogy azonnal le kell fékeznem.
Bólintottam.
– Oké. – Nyeltem egyet, és a kis étkezőasztal felé fordultam a konyhában. Helyet foglaltam.
– Rendben. Finom illata van a reggelinek. Együnk.
Próbáltam nyugodtnak és normálisnak tűnni. Kényelmetlen csendben ettünk. Folyton mocorogtam az ülésen, hogy kényelembe helyezzem magam, és próbáltam eltüntetni az erekciómat, de minden alkalommal amikor rápillantottam anyára, a meztelen puncijára gondoltam, aki alig egy méterrel odébb ült, és éreztem, hogy lüktet a péniszem.
Anya folyamatosan leejtette a villáját, és a második alkalom után rájöttem, ahogy leereszkedett, hogy felvegye, az asztal alatt alaposan megnézett. Még kétszer megtette, mielőtt befejeztük az evést, és az arca most nagyon kipirult. Követni tudtam a keblei kilengését, ahogy megpróbálta (és nem sikerült), kontrollálni a légzését.
Utána kimentette magát, én pedig eltakarítottam a reggeli edényeket, amíg ő zuhanyozott. Nagyon hosszan zuhanyozott. Egyszer azt hittem, hogy anya felkiált, és az ajtóhoz mentem és bekopogtam.
– Anya, minden rendben?
– I-igen, John. Én, hm, most ejtettem le a szappant – válaszolta anya remegő hangon. – Néhány perc múlva kint leszek. Éreztem, hogy az arcom kipirosodik, ahogy a képzeletem más magyarázathoz ragaszkodott. Anya maszturbált? Talán maszturbált és rám gondolt?
Amikor anya kijött a fürdőszobából, farmerben és pulóverben, haja nedvesen lógott a vállán, alig tudtunk egymásra nézni, mindketten kipirult arccal. Anya beleszagolt a pulóverébe, és azt mondta:
– Nem tudom, mit csináljak. Nincs váltóruhám, és ezeknek a dolgoknak hamarosan erős szaga lesz.
Megvakartam a fejem:
– Nos, rengeteg pulóverem és melegítőnadrágom van. Lehet, hogy nem passzolnak tökéletesen, de kétlem, hogy sokat számítana. Van egy mosókonyha az első emeleten. Néha működik a szárító, néha nem.
Rámutattam a komód fiókjára, amely tele volt edző és kocogóruhákkal. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. A fürdőszobában jázmin, szappan, gőz és valami más illata volt, amitől az orrlyukaim kitágultak, és acélossá merevítette a farkam. Lehet, hogy elképzeltem a dolgokat, de biztos voltam benne, hogy éreztem anyukám nedveinek illatát... Az egyedülálló pézsma illatot. A nadrágom rendkívül kényelmes volt, de nem lehetett benne elrejteni az ágyékomban lévő visszajelző dudort.
Kijöttem a fürdőszobából, és láttam, hogy anya elbűvölően néz ki egy régi kék futóruhámban, és kibámul a karácsonyfánk melletti nagy ablakon. A földön egy kupacban ott volt a farmernadrágja, a pulóvere, a melltartója és a zoknija. Az elöl cipzáros felsője nyitva volt, és láttam, hogy anya az egyik iskolai pólómat viseli. A pamutanyagot anya nehéz keblei köré öntötték, vastag mellbimbói az inghez szorítva szabadulást kerestek, megdermedve a régi ablakkereten át beszivárgó hűvös levegőtől.
– Ez egy téli csodaország, fiam! – mondta anya, miközben mellé álltam. És igaza volt. Majdnem két lábnyi hó volt most a földön. Gyakorlatilag semmi sem mozdult. Nem voltak autók, és csak néhány ember küszködött a mély hóban, a néhány nyitva tartó környékbeli üzlet felé vagy onnan távolodva. Egy utcával arrébb egy kis parkra volt kilátás. Ott gyerekek játszottak, és most élték át életük legszebb telét.
Átkaroltam a vállait és magamhoz húztam. Nem tudtam ellenállni, és lopakodó pillantásokat vetettem a mellére. Anya hátracsúsztatta a karját a derekam köré, a vállamra hajtotta a fejét, és csak álltunk és néztük, ahogy enyhén szitál a hó a városra.
– Sajnálom, hogy az előbb olyan keményen szóltam rád, édesem – suttogta anya hirtelen. – Kicsit félek.
– Ne félj, anya. – suttogtam vissza. – Bármi is történik, örülök, hogy csak veled töltöm ezt a karácsonyt. Ettől most önző vagyok?
Anya kuncogott egy kicsit, és szeretettel a szemében nézett fel rám.
– Talán egy kicsit. Lehet, hogy én is önző vagyok. Örülök, hogy önmagunkra is van időnk. Most meg kell történnie. Csak lassan kell haladnunk.
Lábujjhegyre állt, szájon csókolt, és ismét megremegett egy kicsit. Anya karjai felemelkedtek a nyakam köré, és a csók folytatódott. Még mindig tartózkodó, de kitartó, ajkai melegek és puhák az enyémhez képest. Anya hozzám hajolt, mellei a testemet nyomták, mellbimbói kemények. Éreztem, ahogy anya szíve vadul ver. Az én szívem is hevesen dobogott.
A csók véget ért, és anya egy kicsit hátralépett.
– Ez... Nagyon... Szép volt, fiam – mondta bizonytalan hangon. Lesütötte a szemét, és úgy tűnt, hirtelen ráébredt, milyen merevek a mellbimbói. Öntudatlanul összébb húzta a futóruha felsőjét, és becipzárazta. – Hm, mi lenne, ha kimosnánk a ruháimat?

Tizenöt perccel később már a mosókonyhában voltunk. Már elkezdtük bepakolni a ruháit a mosógépbe, amikor észrevettem egy – „Nem működik! ” – feliratot a szárítógépen. Megmutattam anyának, aki felnyögött.
– Egy örökkévalóság lesz, mire megszáradnak! – mondta dühöngve.
Megvontam a vállam: – Gondolom, majd felakaszthatjuk őket a fűtőnyílások fölé.
Elindítottuk a mosást, és azt javasoltam, menjünk ki és játsszunk a hóban. Visszaszaladtam az emeletre a kabátunkért, és kimentünk. A gyaloglás a friss hóban nehéz volt, de elmentünk Mr. Lee élelmiszerboltjáig.
Meglepően sok ember volt kint, ahogy a hó hangtalanul szállingózott. A legtöbben nagyon jókedvűek voltak, és ahogy anyuval sétáltunk, ő belém karolt, és a szembejövőktől sorra kaptuk a karácsonyi üdvözleteteket. Anya aggodalmas vonásai kisimultak, és már mosolygott, mire bementünk a boltba.
Anya hazatelefonált és beszélt a fiúkkal. Apa kiabált vele, mert neki kell elkészítenie a karácsonyi vacsorát, de anya élesen rászólt, hogy dugja bele az orrát egy szakácskönyvbe.
– Őszintén szólva, azt hinné az ember, hogy még soha nem főztél.
Anya már most boldog karácsonyt kívánt neki és az ikreknek, mert nem voltunk biztosak abban, hogy találunk-e működő telefont karácsony napján.
Kimentünk a boltból és a park felé irányítottam a lépteinket. Anya felsóhajtott, és azt mondta:
– Hát legalább a fiúk ajándékai otthon vannak. – Felnézett rám, és megpaskolta a karomat. – Te vagy az egyszerűbb. Minden ajándékod a házban van.
Megállva anyával szembefordulva magamhoz öleltem.
– Itt van a karácsonyi ajándékom. Idén karácsonykor magamra kapom a kedves anyukámat!
Ott, egy chicagói utca közepén megcsókoltam anyámat. Ismét tartózkodó volt, de hosszan csókolt. Anya karjai újra a nyakam köré fonódtak, és hozzám hajolt, testemet az övéhez húzva. Melegség áradt szét az ajkáról, eltöltött a melegével és szeretetével. Homályosan észrevettem, hogy időnként emberek sétálnak körülöttünk a hóban, többnyire mosolyogva: – „nyilvánvalóan szerelmesek, csókolóznak a hóban”.
Amikor vége lett, tovább sétáltunk. Anya lehajtotta a fejét, egy kis elégedett mosollyal az arcán. Felfelé haladtunk a parkban, mások nyomában sétáltunk, végül egy kis domb tetejére értünk, ahol felnőttek és gyerekek szánkóztak. Néztük őket egy darabig, aztán anya megszólalt:
– Emlékszel, milyen jó móka? Nem szeretnél szánkózni?
Nevettem: – Igen, emlékszem, hogy gyerekkoromban a Watson's Hillen szánkóztunk. Most tényleg azt kívánom, bárcsak lenne egy szánkóm.
Anya megvonta a vállát, és megkérdezte: – Ki mondja, hogy szánkó is kell?
Mielőtt megkérdezhettem volna, mire gondol, a csizmájával, kisodorta alólam a lábam, és én lecsúsztam a dombról csak úgy, a hátamon.
Megálltam a domb tövében, prüszkölve, és nem tudtam, nevessek vagy káromkodjak. Megfordultam és feltápászkodtam a térdeimre. Néhány gyerek harsányan nevetett rajtam, felnéztem, és láttam, hogy anya a nevetéstől előregörnyed. Annyira nevetett, hogy elvesztette az egyensúlyát, és most rajtam volt a sor, hogy nevessek, amikor anya fejjel előre lecsúszott a dombról.
Megmozdultam, hogy elkapjam, letérdeltem és felemeltem a karomban. Anya azt sem tudta, hogy nevessen vagy káromkodjon, ezért mindkettőt megtette. Elestem amikor nekem csúszott, én pedig annyira nevettem, hogy alig bírtam kimondani: – Jól vagy?
Anya mérgesen próbált rám nézni, de nem tudta abbahagyni a kuncogást. Végül kinyújtotta a kezét, és így szólt:
– Segíts fel, John, hó van a nadrágomban!
Felálltam, és felsegítettem. Megpróbáltam leporolni, de miközben megsimogattam a hátát, anya izgett-mozgott egy kicsit.
– Jaj, a fenébe is esik a hó! Nagyon hideg van! – Ettől még jobban nevettem. Anya gonosz pillantást vetett rám:
– Ó, azt hiszed, ez vicces? Tessék, próbáld ki! – a vállára tapadt hóból elvett egy darabot, és ügyesen beledugta a kezét a nadrágomba.
Az az üvöltés, amit kieresztettem, amikor az a jeges cucc az ágyékomba ütközött, felébresztette volna a halottakat is.
– Na most megkapod, anya! – morogtam.
Anya nevetett és elfutott, de nem jutott messzire, sikerült elkapnom, és mindkettőnket egy hótorlaszba löktem. Mindketten kiabáltunk és sikoltoztunk, miközben öklömnyi havakat hajigáltunk egymásra. Fogtam egy marék havat, és felrántottam anya kabátját, felhúztam a
p
alf
ól
alf
óv
alf
al
együtt, szabaddá téve az alabástrom bőrét. Felemeltem a kezem az inge alá, és a hasát akartam dörzsölni a hóval, de hirtelen éreztem, hogy az ujjaim valamihez súrlódnak, ami nehéz és húsos. Anya sikolya hirtelen elhallgatott, amikor mindketten rájöttünk, hogy megérintem a meztelen mellét. Az idő lelassulni látszott. Egymásra bámultunk, miközben ujjaim puha húsának támaszkodtak.
Hirtelen kipattantam belőle, visszahúztam a kezem, és azt suttogtam:
– Bocs, anya!
Anya riadtságot látott az arcomon, és azonnal megpróbálta enyhíteni a helyzetet.
– Ó, ezt megbánod – kuncogott, miközben egy hódarabot nyomott az arcomba. Elgurult tőlem, és újra futni kezdett. Körülbelül harminc métert tett meg, és nekidőlt egy fának. Ott állt, és erősen lélegzett, engem figyelt, és nem emlékszem, hogy láttam valaha ennél kedvesebbet, arca vörös volt a hidegtől, szeme olyan ragyogó és eleven volt, mint egy gyereké, a haja vadul omlott le a vállán.
Odamentem hozzá, kitárt karral, nyitott kézzel, hótól mentesen. Anya széttárta a karját, én pedig az ölelésébe léptem. Anyához hajoltam és újra csókolóztunk, csukott szájjal, de ugyanúgy felpezsdülve. Aztán ahogy csókolóztunk, összesimultak a mellkasok, a dobogó szívek, anya kissé kinyitotta az ajkát, és éreztem, hogy a nyelve az ajkaimhoz simul. Kinyitottam az ajkaimat, és kinyújtottam a nyelvem, hogy üdvözöljem anya fürkésző felderítőjét.
Felnyögött egy kicsit, a teste az enyémhez nyomódott, miközben lelkesen csókolóztunk, mint a fiatal szerelmesek. Éreztem, ahogy ágyéka a combomhoz simít, karjai pedig a nyakam köré szorulnak, közelebb húzva, ahogy az első igazi csókunk szenvedélyesebbé vált. A kezem szorítása enyhült a hátán, és előre csúszott, szinte megérintve anya meredező mellét, amikor megszakította a csókot. Egy kis nyálszál egy pillanatra lógott a nyelvünk között, majd eltört és anya ajkára hullott. Nyelvének lassú mozdulatával lenyalta, szinte mintha ízlelgetné az ízemet.
Anya megborzongott, és azt mondta: – Jobb lesz, ha hazamegyünk, drágám.
A havon keresztül visszaballagtunk a házamba. Anya kicsit küszködött, ahogy sétáltunk, és időnként elengedte a karomat, hogy megrántsa a kocogónadrágját.
– Valami baj van, anya?.
– Ez az átkozott futóruha – válaszolta. – Amúgy kicsit nagy nekem, és a hóban való játék közben elázott, és a súlytól megereszkedett! – Ezt viccesnek találtam, de visszafogtam magam, hogy ne ugrassam anyát. Visszamentünk a házba, összeszedtük a nedves, kimosott holmiját, és felmentünk az ötödik emeletre.
– Jó Isten! – lihegte anya. – Gyilkos ez a mászás.
– Igen, de segít megőrizni kondíciómat!
Küzdöttem, hogy kihalásszam a kulcsaimat, miközben a nedves ruhákat is fogtam. Végül – fogd meg légyszi'! –, és odaadtam neki a ruháit.
Anya mindkét kezét kinyújtotta, és szépen megfogta a ruháit, és ekkor a kocogó-nadrágja a bokájára csúszott a nedvessége súlyától. Megálltam a kulcsaimmal a kezemben, készen arra, hogy kinyissam az ajtót, és csak bámultam anyámat, aki most deréktól lefelé meztelen volt! Anya sűrű, szőrös bozontja mágnesként vonzotta a szemem.
Nem tudtam levenni a szemem az édes látványról a lábai között!
Anya sóhajtott: – Eehh! – majd dühösen: – Átkozott gönc!! – Lenézett és felsóhajtott.
– Azt hiszem, elhatároztam, hogy ma megmutatom neked a puncimat, fiam!
Ott állt, a karja tele volt vizes ruhákkal, majd toporogva rám szólt: – Mi lesz, John, hideg van idekint!
A nyomatékosság kedvéért anya hozzám vágta a nedves melltartóját. Kiszakadtam az álmodozásból, és azt motyogtam:
– Bocs, anya! – Megfordultam és megpróbáltam kinyitni az ajtót. Beletelt néhány másodpercbe, miközben folyamatosan babráltam, egyszerre próbáltam kinyitni az ajtót, és visszapillantani félmeztelen anyámra.
Végül kinyílt az ajtó, és anya pipacspiros arccal mellettem csoszogott. – Istenem! Férfiak! – és dühösen forgatta a szemeit. Követtem anyát befelé, és megcsodáltam a kerek popsiját. Odabent anya ledobta vizes ruháit egy székre, és bejelentette:
– Megfagyok, fiam. Megyek, most egy forró zuhany kell.
Anya lerúgta a csizmáját, majd kilépett a kocogónadrágból. Lassan és félmeztelenül sétált a fürdőszoba felé, majd lecipzározta a kocogódzsekijét, a fejére húzta és a pólójával együtt a földre ejtette. Álltam dermedten, és néztem anya meztelen testét, amint a fürdőszobába sétált. Az ajtóban megfordult, és csodálatos kilátásom nyílt a testére, különösen a profilból nézve csábítóan ívelő melleire. Anya mellbimbói megduzzadtak, elképesztően vastagok és hosszúak, már csak a merev bimbók láttán is kiszáradt a szám, felébresztve a régi éhségeket és étvágyakat.
– Drágám, szükségem lesz néhány száraz ruhára, ha végzek. – mondta anya, azzal eltűnt a fürdőszobában, és becsukta maga mögött az ajtót. Sokáig bent volt. Amikor felbukkant, visszanyerte szemérmességét, elbújt az ajtó mögé, és megkért, hogy adjak át neki néhány ruhát. A napot a legkényelmesebb edzőruhámban töltötte. A nadrág még mindig túl nagy volt neki, és óvatosnak kellett lennie, de a pulóver átölelte és a nagy melleihez formálta magát.

A délután azután úgy telt el, hogy anyuval lábujjhegyen közlekedtünk egymás körül és a köztünk lévő érzések egyre erősödtek. Miután elfogyasztottuk a vacsorát, megpróbáltam még egyszer felhozni, hogy mi történik velünk, de ő csak a fejét rázta:
– John, szükségem van még egy kis időre. Régóta haladunk e felé, kérlek légy türelmes még egy kicsit.
Az estét az – A Christmas Carol – régi Alistair Sim verziójának nézésével töltöttük a televízióban. Összebújva ültünk a kanapén, egy takarót leterítettünk magunkra. Anya teste erősen az enyémhez szorult. Éreztem, ahogy a melle mozog, ahogy lélegzett. Megfogtuk egymás kezét, és időnként anya megszorította a kezem, én pedig ha ránéztem, azt láttam, hogy figyelmesen fürkész. A legtöbb ilyen pillanatban csókolóztunk, néha szelíden, néha azzal a szenvedéllyel, amit csak a szerelmesek tapasztalhatnak.
A film után megnéztük a híreket, az időjós vidáman jósolt éjszakára újabb öt-hat centiméteres havat. Anya felkelt a kanapéról és lefeküdni készült. A rádiót egy bluesos, lassú jazz karácsonyi zenét játszó állomásra hangoltam. Átöltöztem egy boxernadrágba és egy pólóba. Anya csak a pulóverben jött ki, ismét pokolian szexinek tűnt, ahogy formás lábai kilátszottak alóla, és éppen elég hosszú volt ahhoz, hogy elgondolkodjak, mi van alatta.
– Mmmm, szeretem ezt a zenét, John – mondta anya, és egy kicsit imbolygott a dallamra.
Elmosolyodtam és azt válaszoltam: – Lenne kedved táncolni, anya?
Anya szélesen elmosolyodott. – Szeretnék, fiam!
Leoltottam a villanyt, felkapcsoltam a karácsonyfa lámpáit, anyát kézen fogtam és a szoba közepére vezettem a villogó karácsonyfa elé. Anya átölelte a nyakam, én gyengéden átkaroltam a derekát és lassan mozogtunk a zenére.
Miközben Nat King Cole a búgó hangján énekelt nekünk, anya lassan a mellkasomra hajtotta a fejét, és azt suttogta:
– Szeretlek, John.
Úgy éreztem, hogy a szívem hatalmasat dobban, mindjárt szét fog szakadni, és visszasúgtam:
– Szeretlek, Carrie.
Anya felsóhajtott, és még szorosabban hozzám tapadt. – Fiam, tegyél meg nekem egy szívességet. Ha szükséges, – nyilvánosan – szólíts Carrie-nek, de ha így vagyunk kettesben, ne felejts el anyának hívni.
Felemelte a fejét, hogy az arcomba nézzen, szeme csillogott a szerelemtől és azt hiszem, a vágytól is.
– Bármi is vagyunk most egymásnak, bármivé is válunk, te és én mindig anya és fia leszünk. Ezt soha ne felejtsd el, John.
Alig bírtam feljebb emelni a hangomat egy suttogásnál:
– Nem fogom. Nagyon szeretlek, anya.
Tovább táncoltunk, mozgásunk lassú és egyenletes volt, szinte eggyé olvadva, mindkettőnk szíve azonos ritmusban dobogott. Erősebben magamhoz húztam anyámat, élvezve a melegét, a testemhez szorított puhaságát. Úgy tűnt, hogy a kezeim lassan lefelé vándoroltak, utat találva anya pulóvere alatt, és szinte azonnal rájöttem, hogy az anyám csupasz seggét fogom. A bőre puha volt és forró, és bársony-sima tapintású. Lassan rájöttem, hogy merev vagyok, mint a szikla, és a farkam anya gyomrához nyomódik.
Anya felsóhajtott, majd úgy tűnt, rájött, hogyan tartom őt. Kicsit megfeszült, de addig nem húzódott el tőlem, amíg a mostani dal véget nem ért. A „Karácsonyra otthon leszek” című dal, – aminek a vége: – '... Ha csak álmomban'.
Amikor a dallam lecsengett, csendesen megszólalt:
– Jobb, ha alszunk egy kicsit. Mindjárt itt a karácsony.
Kicsit elhúzódott tőlem, és gyengéden szájon csókolt.
– Jó éjszakát, John. Szeretlek fiam.
– Szeretlek, anya. Jó éjszakát.
Néztem, ahogy anya bemászik az ágyba. Lefeküdtem a kanapéra, és újra hallottam anyu időnkénti sóhajtásait és hánykolódását. Sokáig tartott, amíg elaludtam. Az eltöltött napunkon töprengtem. Arra gondoltam, milyen közel kerültünk ahhoz, hogy többek legyünk anyánál és fiánál. Éppen a küszöbén voltunk annak – és ebben biztos voltam-, hogy szerelmesek leszünk. Több mint készen álltam, és azt hiszem, anya is. Csak hagynia kellene, hogy az elméje utolérje a szívét, és meg kell tennie az utolsó lélegzetelállító lépést.
Elaludtam, és elképzeltem egy életet, ahol anya és én szeretők vagyunk, és azon töprengtem, mennyi ideig fog tartani. Igazság szerint karácsonyi csodát kívántam. Néha a karácsonyi kívánságok teljesülnek...

Hirtelen ébredtem. Az órámra pillantottam, ami azt mutatta, hogy majdnem hajnali 1: 00 volt. Itt volt a karácsony hajnala. Észrevettem, hogy anya a karácsonyfa mellett áll, és az ablakon át bámulja a hóesést. A fa sokszínű fényében fürdött. Anya levette a pulóveremet, és egy gyönyörű pongyolát viselt. Azt hiszem, fehér, de látszólag a szivárvány minden színében játszott, ahogy a fa karácsonyi fényeit tükrözte.
– Anya? Minden rendben?
– Olyan szép odakint, tökéletes a karácsonyi hó, fiam. – mondta anya halkan, és visszapillantott rám. Kinyújtotta felém a kezét. – Gyere nézd meg, édesem.
Felkeltem a kanapéról, és csak a boxeremben mentem anyámhoz. Megfogta a kezem, és irányított, hogy álljak mögé, a karjaimat a mellkasa köré fonta. Hátradőlt nekem, puha, plüss feneke gömbjei a combomba nyomódtak. Nagyon is tisztában voltam vele, mennyit mutatott a testéből a hálóing. Szó szerint végig tudtam nézni rajta, és oly sokat láthattam gyönyörű testéből!
Anya melle nagyon jól látszott, a ruha nagyvonalúan rálátást engedett a dekoltázsára, a többit pedig egy nagyon átlátszó anyag borította, ami semmit sem rejtett el. Még szeplőket is láttam a bal mellbimbója jobb oldalán, amely vastag és duzzadt volt. Anya melle lassan emelkedett és süllyedt, miközben mélyeket lélegzett, hogy nyugodt maradjon.
– Hát nem szép, John? – Anya felsóhajtott, fejét a mellkasomra támasztva. – Nem is tudom, mikor láttam ilyen szép havat.
És tényleg nagyon szép volt kint. Hatalmas, nehéz pelyhek hullottak, megvilágították őket az utcai lámpák, és szitálva csatlakoztak a nehéz fehér takaróhoz, amely úgy tűnt, hogy elnyelte a város nagy részét.
Szorosan megöleltem anyát, és élveztem, ahogy a feneke a lábamhoz nyomódik. Anya bőre szinte lázas forró volt, és melegség és a teste illata áradt belőle, amit a jázmin illat hulláma erősített fel.
– Ez szép, anya, de nem olyan gyönyörű, mint te. – Csak egy kicsit toltam oldalra, annyira, hogy lássuk a tükörképeinket az ablakban. Tisztán láttam anyám szexi testét, alig elrejtve a pongyolájában, a melleit és a dús muffját az üvegben.
– Gyönyörű vagy, anya. A legszebb nő, akit valaha láttam.
Anya elmosolyodott, arcán elégedett kifejezés. Megfordult a karomban, kicsit sem szégyellve, hogy közben húsos melleit az alsó mellkasomon dörzsölte.
– Tetszik neked ez a ruha, John? A minap a bevásárlóközpontban vásároltam, és arra gondoltam, hogy megpróbálok hatni vele az apádra, de már akkor arra gondoltam, hogy te még jobban értékelni fogod. Talán mindig is tudtam. Neked vettem, drágám.
– Gyönyörű, anya. Köszönöm.
Anya a nyakam köré fonta a karját, és erősebben hozzám nyomta a testét.
– Ezt már nem hagyhatjuk figyelmen kívül, igaz? Szeretlek, John. Szeretlek, mint a fiamat, és szeretlek, mint a férfit, akivé váltál. Azt akarom, hogy szeretők legyünk, fiam.
Anya felnézett rám, zöldesbarna szemei tágra nyíltak és aggódást láttam bennük. Nem tudtam már ennél jobban szeretni őt. Azt gondolta talán, hogy van egy kis esélye is annak, hogy nemet mondok?
– Ó, anya, nem jut eszembe semmi, amit jobban szeretnék. Nagyon szeretlek, anya. Annyi éven át álmodoztam erről!
Anya az ajkaimra tapasztotta az ujját, és csitított.
– Ne álmodj többé, drágám. Most valóra váltjuk a szerelmünket.

Anya lábujjhegyre állt és megcsókolt. Ajkai erősen, éhesen az enyémre tapadtak. Szétnyitotta ajkait, én pedig a számba fogadtam a nyelvét. Megkóstolhattam őt. Az illata esszenciája, érezhető volt az ízében is, és pontosan olyan volt, amire olyan régóta éheztem. Csókolóztunk, a nyelvünk is csókolt, és mindketten erősen fogtuk a másikat. Úgy csókoltam anyámat, ahogy a férfi megcsókol egy nőt, ahogy a férj megcsókolja a feleségét. Igazi, és tökéletes volt.
A kezeim lassan lecsúsztak a hátán, és megsimítottam anya bársonyosan sima fenekét. Kissé megemeltem, anya is felemelte az egyik lábát, és a combom mögé görbítette, hogy felemelje magát elöl. Mindketten felnyögtünk a vágytól, amikor éreztem, hogy szőrös puncija átsiklik a ruhával borított farkam kemény kiemelkedésén. Anya lenyúlt, és a felemelt lába és az egyik keze közé sikerült lerántania a boxeremet. A farkam kiszabadult, becsúszott szőrös bozótjának sűrű erdejébe. Finom meleget és nedvességet éreztem.
Továbbra is erősen tartottam anyát, aki most mindkét lábát a derekam köré fonta, beszorítva a farkamat a dús, szőrös dombjába, ahogy a lábait keresztbe tette a hátam mögött, és a sarkai a fenekembe mélyedtek. Néhány lendületes mozdulattal lerángattam a testéről a hálóinget – bízott bennem, hogy megtartom-, és zihálni kezdett:
– Éreznem kell a testedet az enyémen, fiam.
És így most először voltunk meztelen test a meztelen testhez szorítva, anya és fia szerető ölelésben. Ott csókolóztunk az ablakban, figyelmen kívül hagyva azokat, akik esetleg egy másik ablakból néznek, vagy esetleg erre repülnek egy rénszarvasok vontatta szánon.
A karácsonyi kívánságom most teljesült.
Anya vonakodva vetett véget a csókunknak, és csípőjével az ágyékomhoz görnyedve suttogta:
– Vigyél az ágyadba, fiam. Szeresd az anyádat! Szeretkezz velem!
– Megtiszteltetés és boldogság, anya. Szeretlek.
Óvatosan vittem, és átlépkedtem vele a tágas szobán az ágyamhoz. A rugókat csikorgatva térdeltem a matracra, addig tartottam anyámat, amíg a hátára nem feküdt, én pedig a combjai közé térdeltem. A farkam lüktetett, ahogy lenéztem az elképzelhető legmennyeibb látványra: anyám meztelenül és izgatottan az ágyamban, széttárt lábakkal várta, hogy szerelmeskedjek vele.
Olyan látvány volt, amelytől minden művész sírva fakadt volna örömében, hosszú, fekete haja a párnákra omlott, a nehéz, húsos mellek kicsit elterültek, kemény, hosszú mellbimbói lüktettek, miközben széttárt lábai testnedvektől csillogó sötét szőrzetet tártak fel. A hüvelyi ajkak szélesre nyíltak, felfedve csillogó rózsaszín húsát, puncikrém patakjai folytak át a puncija ráncai között. Anya szája tátva maradt, erősen lélegzett, szeme tele volt vérfertőző szeretettel, vággyal és elszánt akarattal. Felemelte a kezeit, ujjai 'gyere ide' mozdulattal integetve felém mozdultak.
– Boldog karácsonyt, anya. Szeretlek – suttogtam, miközben leereszkedtem rá.
– Szeretlek, fiam – lehelte vissza anya, hangjában immár izgalom rezgett. – Boldog karácsonyt, szerelmem!
Anya felfelé lendítette a medencéjét, és találkozott az előrenyomuló farkammal. A péniszem feje becsúszott az ajkai közé, és én felnyögtem a húsomat beborító édes melegtől. Ahogy a farkam centiméterenként beletemetkezett anya feszes puncijába, a melege, a nedvessége, a selymessége annyira tökéletesnek tűnt. Anya felsóhajtott:
– Olyan nagy!
A farkam tövéig elástam magam benne, és csodálkoztam, hogy milyen tökéletes. A farkam és anyám puncija mintha egymásnak lett volna teremtve.
Kis szünet után átvették az irányítást az ösztöneink, és anyuval elkezdtünk együtt mozogni, mintha évek óta szeretők lettünk volna. Anyám lábai fel-hátra jártak, miközben megmarkolt a combjaival, sarkai az oldalamhoz nyomódtak, irányítva a lökésem ütemét. Megpihentem a nagy, párnaszerű mellein, és élveztem kemény, vastag mellbimbóinak érzését, amelyek a szőrös mellkasomat dörzsölték. Az övéhez közelítettem a számat, és incselkedve csókoltuk egymást, a nyelveinket kidugtuk, hogy felfedezzék, megnyalják az ajkainkat vagy együtt táncoljanak, mielőtt teljesen összeszorítottuk a szánkat a lelki társak szenvedélyes csókjában.
A régi rézágy a kéjes elhagyatottság dalát kezdte énekelni, a régi fémrugók és oszlopok csikorogtak, jelezve
v
alf
ér
alf
fe
alf
rt
alf
őzésünk
ritmusát. Miközben összesimultunk és csókolóztunk, nyitva tartottuk a szemünket, elveszve egymás tekintetében. Anya puncija a farkamra szorított, ellenállt minden mozdulatnak, amikor visszahúzott, majd finoman simogatta a hímtagom, miközben visszasüllyedtem a nedves, forró vaginájába. Mélyen eltemetve megálltam anya méhszája előtt, és úgy tűnt, az egész hüvelye lüktetett a vágytól, masszírozta a farkam húsát, mielőtt újra mozogni kezdtem. Anya szemei minden egyes mély lökésnél tágra nyíltak, és úgy tűnt, még többért könyörög.
A karjai kibontakoztak a nyakamból, és hátranyúlt, megmarkolta a fejtámla rézkeretét, és arra használta őket, hogy még hevesebben nyomuljon a belé mélyedő péniszemre. Anya szélesre tárta a lábát, majd a dugattyúzó fenekem köré fonta őket, és sarkai a farpofáimba fúródtak. Hirtelen megszakította a csókot, és felkiáltott, amikor orgazmus kezdett felrobbanni benne:
– Többet, szerelmem! Baszd meg anyut jobban, mélyebben, Johnnn!
Anya arcán örömteli hitetlenkedés terült el.
– Oh My Goood! Mit teszel velem..., John! Anya el fog élvezni!
Az arcán könnyek kezdtek csorogni, és az ajkába harapott, ahogy az öröm mindent elárasztó hullámai söpörtek végig rajta. A teste görcsölni kezdett, puncija megfeszült a farkam körül, mélyen eltemetve azt a síkos pinájában. Beharaptam a saját ajkamat, és a kisebb fájdalomra koncentráltam, nehogy a saját hihetetlen örömöm túllépjen a határon. Anya megfeszítette a hátát, miközben vergődött a mindenét elborító orgazmusában, és az arca most eltorzult az elragadtatott zokogástól.
Végül elernyed, mint egy báb, akinek hirtelen elszakadnak a húrjai. Lábai lecsúsztak a derekamról, és szipogott:
– Húúú, még soha nem élveztem így, édesem!
A farkam lüktetett a büszkeségtől, és azt hiszem, még jobban feldagadt, mert anya boldogan felnyögött, hátranyúlt, hogy újra megmarkolja a sárgaréz korlátot, és így szólt:
– Csináljuk újra, fiam! Ne várjunk semmire! Most!
Büszkeségtől sugározva, lassan újra belelendültem anya lucskos, forró puncijába, fokozatosan növeltem a tempót, és élveztem minden apró morgást vagy boldogság-sóhajt, amit a farkam okozott. Anya elkapta a második menetünk ritmusát, és elkezdte viszonozni a lökéseimet, amitől a már izzadt testünk hangosan cuppogott. Felemelkedtem a kezemre, és nagyon keményen dugni kezdtem az ágyékomat az övéhez feszítve. A szeméremszőreink találkoztak, összekuszálódtak, majd elszakadtak egy gonosz csípős érzést okozva. Lenéztem anyára, ahogy vonaglott alattam, és élveztem az erotikus látványt, ahogy nehéz, húsos mellei ringatóznak és ugrálnak. Óvatosan, nehogy megszakítsam vérfertőző táncunkat, lenyúltam, egyenként felemeltem a lábait, és a vállamra terítettem őket.
Anya sikoltozni kezdett, ahogy most a méhe kapujáig süllyedtem, és úgy érintettem meg őt, ahogy még soha senki. Az orgazmusa azonnali és hatalmas volt. Súlyos, ömlő punci – nedve megfürdette a fájó farkamat, a hüvelye falának izmai hirtelen összeszorultak, és elkezdték fejni a farkamat. Még egyszer anyámba zuhantam, mélyen belemerítettem magam, miközben megragadtam az egyik nehéz, omlós mellét, felemeltem, és ajkaimat a kemény mellbimbójára tapasztottam. Enyhén megharaptam a rugalmas mellbimbót, de ez csak még magasabb szintre emelte anya orgazmusát, és a testén átsuhanó remegés engem is átsodort a határon, és elkezdtem elárasztani a punciját vastag ondócsíkokkal.
Anya egész teste összeszorulni látszott, ahogy sikoltozott és görcsölt alattam, a pinája szorosan összekulcsolta a farkam, szó szerint kiszívta a zselémet a testemből. Hagytam, hogy lüktető mellbimbója kicsússzon a számból, és felfelé haladva durván szájon csókoltam, nyelvemet az ajkai közé vezetve.
Éhesen, őrülten, szenvedélyesen csókolóztunk, miközben átzúdult rajtunk a kölcsönös orgazmusunk. Egy pillanatra úgy tűnt, soha nem hagyom abba az ejakulációt, mintha évekig visszatartottam volna, és megmentettem volna a spermámat annak a puncinak, aki a legjobban megérdemelte: szeretett anyámnak.
Fokozatosan kezdtek megnyugodni a dolgok. Az ondóáradat már csak csordogált, ahogy anya fejő mélyizom-markolásokkal kiszívta a magom utolsó néhány cseppjét, és nekünk elakadt a lélegzetünk.
– Istenem, anya – ziháltam. – Ez hihetetlen volt!
Anya szótlanul bólintott, a könnyek továbbra is végigfolytak az arcán, és csak egy: – Hú..., hmmm... – nyöszörgést tudott kipréselni.
Azután fékezhetetlenül remegni kezdett, én pedig aggódva néztem rá.
– Anya, jól vagy? – Leemeltem magam a testéről, hogy könnyítsek rajta, de ő kinyújtotta a kezét és átölelt a karjaival és lábaival. Szorosan magához szorított és csendesen sírt. Elöntött az anyám miatti aggodalom és az érzés, hogy továbbra is felizgatva tart az ő sürgető ölelése. Anya úgy tűnt, még a félkemény farkamra is szorított, és nem akart kiengedni a nedves, telt puncijából.
Eltelt néhány perc, és anya zokogása halkulni kezdett, végül szipogássá vált. Megint megkérdeztem:
– Anya, minden rendben? Megbántottalak vagy valami? Ugye nem voltam durva veled?
Lazított az ölelésén, hogy ránézhessek.
– Annyira szeretlek, John. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyet is érezhetek – ilyen erősen egy férfi iránt, különösen a saját fiam iránt.
– Miért sírsz, anya?
Elfojtott egy pici nevetést, szipogott párat, és így válaszolt:
– A nők néha ezt csinálják, fiam. Amikor a szeretett férfi olyan erős és elsöprő orgazmust ad nekik, néha egyszerűen legyőz minket, és kicsordulnak a könnyeink. – Anya megtörölte az arcát és megcsókolt.
– Köszönöm, drágám, életem legcsodálatosabb pillanatát.
Újra csókolóztunk, hosszan és szeretettel. Aztán némi sajnálkozással elszakadtam anyámtól, a farkam kicsúszott meleg és nedves puncijából. Anya hozzám gömbölyödött, és még csókolóztunk, a testünk összegabalyodott.
– Bajban vagyunk, nem? – mondta anya, miközben végigsimította a kezét a mellkasomon.
– Hogy érted ezt, anya? – Felemelkedtem, hogy lenézzek angyalian elégedett arcára.
Anya felsóhajtott és azt mondta.
– Olyan sokáig táncoltunk a szeretkezés határán. Tudván, hogy vonzódunk egymáshoz... Jobban szeretjük egymást, mint csak anya és fia.
Megsimogatta az arcomat.
– John, nem térhetünk vissza a dolgok korábbi állapotához. Nem akarom. Most már szerelmesek vagyunk. Két éve nem feküdtem le apáddal, és mostantól nem fogom a közelembe engedni. Szeretlek, John és csak téged. Most már az én emberem vagy.
A szívem kihagyott egy ütemet. Azt hittem, most elsírom magam. Mennyi ideig ábrándoztam erről a pillanatról? Mióta álmodoztam arról, hogy anya így beszél velem?
– Én is szeretlek, anya. Nem akarok senki mást... Csak téged, gyönyörű, csodálatos anyukám!
Mindketten némán öleltük egymást sokáig a sötétben, mindketten örömöt éreztünk, hogy végre úgy lehetünk együtt, ahogyan mindig is kellett volna, de sok kérdés is ott lógott megválaszolatlanul. Végül megkérdeztem:
– Na és mi van apával?
Anya felhorkant, és azt mondta:
– Bárcsak azt mondanám, hogy a pokolba is kerülhet, de... – Elhallgatott, és megpróbálta kordában tartani megvetését.
– Apád és én már nem létezünk. A házasságunk évek óta halott. De az ikrek miatt együtt maradtunk. Két év múlva befejezik a középiskolát, és másnap beadom a válókeresetet. Addig te és én... – Anya hangja elcsuklott, és éreztem, hogy megfeszülök. Féltem, hogy azt fogja mondani: – Addig nem lehetünk együtt.
Anya, mint mindig, úgy tűnt, olvasott a gondolataimban, és bátorítóan mosolygott, miközben lenyúlt, és megsimogatta félig meredt péniszemet.
– Addig egyszerűen meg kell ragadnunk a pillanatokat, amikor csak tudjuk. Óvatosnak kell lennünk, de most már a szeretőm vagy. Nem adom ezt a szép farkadat senkiért.
Anya újra megcsókolt, hozzám hajolt, telt melleinek súlya finoman nyomta a bőrömet. A hátamra lökött és csókolgatni kezdett lefelé. Megállt a mellbimbóimnál, nyelvével körbejárta a kemény bimbókat, amitől felnyögtem, miközben éles fogaival megharapta őket.
Nyelve délebbre utazott, miközben pillangócsókot adott a hasam alá. Végigsimította az arcát az ágyékomon, lélegzete hihetetlen volt, ahogy a szeméremszőrzetembe dörzsölte az arcát. Anya most a lábaim között feküdt, és kéjesen nézett gyorsan keményedő farkamra, amit lassan és szeretettel simogatott.
– Ez a legjobb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam. Nagyobb örömet okozott nekem egyetlen éjszaka alatt, mint az egész életem az apáddal.
Kuncogott, és a szemöldökét emelgette. – És sokkal nagyobb, mint az apád farka!
Dagadt a büszkeségtől és a vágytól is. Aztán egy újabb fantázia vált valósággá, ahogy anyám szopni kezdte a teljes méretére keményedett faszom.
Anya szopott és nyalt, ezzel kitisztította az első szeretkezésünk maradványait. Megkarmoltam az ágyneműt, miközben anya megmutatta, hogy a gyakorlás hiánya ellenére is tudja, hogyan kell szopni egy férfi farkát.
– Fiatalabb koromban elég jó fasz-szopó voltam – mondta kötekedően, miután megnyalta a rudamat. – De ez egy másik történet – tette hozzá, miközben felfelé haladt, és nem engedte el az erekciómat, miközben rám helyezkedett.
– Istenem, anya! – Felnyögtem, amikor magába helyezett, és lassan lecsúsztatta a hüvelyét a kemény farkam hosszában. Éreztem, ahogy megduzzadok benne, miközben bámulatos arcára néztem, – a tiszta testiség mohó kifejezésére – semmihez sem volt hasonlítható, amit azelőtt anyám arcán láttam. Lassan lovagolni kezdett, felemelkedett a farkamról, a körmei köröket rajzoltak a mellkasomon, ahogy lenézett rám.
– Szeretlek, John – kiáltott fel a le-fel mozgás közben, fokozatosan növelve a sebességet. Az ő puncija volt a tökéletes nedves bársonykesztyű, amely tüzes, folyékony melegbe burkolta a húsomat. Anya kezdett fel-alá hintázni, megereszkedett, nehéz mellei vadul himbálóztak. Elkezdtem találkozni a lökéseivel, és nem voltam hajlandó megválni forró, csuromvizes és olyan hihetetlenül puha puncijától. Annyira természetesnek tűnt, hogy a markolatig bele vagyok temetve anyám testébe ez a tökéletes állapot, amelyet egész életemben kerestem!
– Élvezni fogok, anya! – nyögtem egy örökkévalóságig tartó szexuális boldogság után. Anya testére tapadt az, izzadtságtól nedves hosszú haja, és az arca körül ringatózott, fénylő bőréről csöpögött az izzadság, illata sűrűn áradt az orrlyukaimba, és arra késztetett, hogy elélvezzek.
– Lődd belém, fiam! – Anya zihált, az orgazmus határán. – Add ide a magodat, édes fiam, szeretőm! Akarom! Szükségem van rá, John! Töltsd tele anyut a spermáddal! Ejts teherbe, fiam!
– IGEN! – Sírtam, amikor anya szavai túlléptek minden határon úgy, mint még soha, és felfelé feszítettem a csípőm, mélyen a puncijába temetve a farkam, miközben felrobbant az elmém anya képeitől, hatalmas lökés... A gyerekem... Lökés... A
g
alf
ye
alf
rm
alf
ek
alf
em
... Elárasztottam anya punciját egy újabb hihetetlen mennyiségű spermával.
Anya meglepetten pislogott, és felsikoltott az örömtől, amikor a benne szétáradó forró spermám újabb óriási orgazmusba sodorta. Anya nyögött és sírt, és nem tudott mást mondani, mint:
– JOHNJOHNJOHNJOHNJOHN! – újra és újra.
A közös orgazmusunk ismét anyu könnyeivel végződött. Most nem annyira aggódtam, szorosan megöleltem, és hagytam, hogy sírjon, élvezve forró könnyei érzését a nyakamon. Amikor visszanyerte az irányítást, megpróbált elmozdulni rólam, de én szilárdan tartottam, és azt mondtam:
– Nem akarlak még elengedni, anya. – A farkam még mindig benne volt, bár lágyult. Nem akartam mást, mint megölelni, hogy együtt maradjunk, két szerető testet eggyé olvasztva.
– Ez örökké tartson, anya – suttogtam neki. – Szeretlek.
Anyának ismét könnyek szöktek a szemébe, és azt mondta:
– Örökké egyek leszünk, fiam. Én is szeretlek!
Csókolóztunk, összebújtunk, fokozatosan magával ragadott minket a kimerültség és elaludtunk anyuval, pénisszel, puncival és lélektől lélekig csatlakozva életem legjobb karácsonyi hajnalán.

Arra ébredtem, hogy láttam és hallottam a hó fröccsenését az ablakon, és élveztem a szívemben érzett örömöt és teljes elégedettséget, valamint azt a csodálatos gyönyört, hogy anya ajkai a farkam köré simultak. A takarót lerúgtuk az ágyról, és anya úgy nézett ki, mint egy angyal, akit a mennyország küldött a lábaim közé, a szájában a hímtagommal. Anya engem figyelt, ahogy szívott és nyalogatott, és egy pillanatra elengedte, hogy kicsússzak az ajkai közül:
– Boldog karácsonyt, kicsim! Nem tudom, megjött-e már a Mikulás, de szerintem mindjárt jön! Anya rám kacsintott, miközben a kis huncut csínytevése megsimogatta a szívemet, majd visszament a farkamon dolgozni.
Egy percig csak feküdtem tovább a pillanat vérfertőző örömében. A saját vágyaim azonban hamar elhatalmasodtak bennem, különösen az a vágy, hogy anyát olyan boldoggá és elragadtatottá tegyem, mint ő engem. Anya tiltakozóan felnyögött, miközben gyengéden elszakadtam édes ajkaitól. – Még nem végeztem! – mordult fel.
Átmásztam anyán, és a hátára gurítottam.
– Rendben van, anya, én is csak a kedvedben akarok járni.
Anya felsikkantott, miközben a lábai közé temettem a fejem, és erőteljesen dörzsöltem az arcom sűrű, fekete szeméremszőrzetébe.
– John! Ó, istenem! – Anya zihált, amikor a szám megkereste a rózsaszín rését, a nyelvem a nedves szeméremajkak közé hasított, és arra ösztönözte puncija ajkait, hogy szétterüljenek, és felfedjék a pina gyengéd, csillogó barlangját. Aztán odahúzódtam anya arcához, és ő könnyedén vette a célzást, visszavette a farkam a szájába, még akkor is, amikor anyám lédús punciját elkezdtem nyalni.
Az elmém azon az erotikus és vérfertőző látomáson forgott, amit ketten tettünk. Anya és fia szenvedélyes 'hatvankilencbe' zárva, ujjaim anyu fenekének vastag párnájába fúródva, miközben arcomat mélyen a nedveitől csillogó puncijába temettem, nyelvemmel végighúztam rózsaszín nedvességén, sürgetve a csiklóját, hogy előbújjon és anyát örömkiáltásokba hajszoljam. Leve édes és sós ízű volt, a korábbi spermámmal keverve, és olyan ízű volt, mint az istenek ambróziája. Az arcom gyorsan átázott anya puncijának nedveitől, az illata betöltötte az orrlyukaimat, én elszédültem a vágytól és a szerelemtől, és megduzzadt a farkam.
Anya a maga részéről nem is sejtett tehetséget mutatott meg szakértő szopásával, mélyen a torkába vette a farkam, miközben a nyelve egyre közelebb vitt az orgazmus határához. Túl gyorsnak tűnt, hamar elélveztettük egymást, anya a rengeteg puncilével elöntötte a számat, és közben sűrű lövéseket nyelt a spermámból. Kölcsönös orgazmusunk lassan alábbhagyott, és egy kellemes örökkévalóságig összetapadva maradtunk.
Amikor végre átrendeztük magunkat, anyára néztem és nevetni kezdtem.
– Szia Mikulás baba! Imádom a fagyos, fehér szakálladat! – Anyának nem sikerült teljesen lenyelnie az összes spermámat, és vékony foltok lógtak az állán és a bal arcán, és elkenődött a felső ajkán.

Anya felvonta a szemöldökét, majd az ujjával lekanalazott az álláról a magomból. Lenyalta az ujját, majd odahajolt, és azt mondta:
– Mindig arra tanítottalak, hogy osztozunk! – és megcsókolt, a saját spermámat az ajkaimra és az arcomra kenve. Visszazuhantunk az ágyba, addig nevettünk és csókolóztunk, amíg kifulladtunk.
Végül azt mondtam:
– Bárcsak ezt csinálhatnánk minden karácsonykor.
Anya boldogan dorombolt:
– Nekem csodálatos lenne. Meglátom, mit tehetek.
Összegömbölyödtünk, és anya halkan szuszogni kezdett. Órákig tartottam a karjaimban, lenéztem a valaha ismert legszebb nőre, és csodálkoztam, hogy ez az érzéki, fekete hajú nő, most a szeretőm. Anya mosolygott álmában a tökéletesen elégedett nő angyali mosolyával. Végül én is elaludtam.

A reggeli, és a karácsonyi vacsorafőzés illatára ébredtem. Anya fent volt, énekelt magában, miközben főzött, az én pulóveremben volt, és többé nem aggódott amiatt, hogy megmutassa a húsos fenekét vagy a szép, szőrös punciját.
Egy farokmerevítő csókot adott, miközben felszolgálta nekem a reggelit, a péniszemet simogatta, és nézte, ahogy eszem. Segítettem neki betenni a sonkát a sütőbe, majd azt mondta, neki is kell valami a sütőjébe, és visszamentünk az ágyba egy édes szerelmi rohamra.
A karácsonyunk túl gyorsan eltelt, időnket evéssel, beszélgetéssel és szeretkezéssel töltöttük. Anya és én nem tudtuk távol tartani egymástól a kezünket. Még amikor a farkam elérte az átmeneti korlátokat, sem hagyhattam békén, édes erőt gyűjtő időmet anyu puncijának becézésével töltöttem, és az orgazmusban zokogva sikoltozó nők egyikévé tettem.
És beszélgettünk – és mennyit beszéltünk! Karácsony napján végre kimondtuk azokat a dolgokat, amelyek régóta a szívünkben voltak. Anya bevallotta, hogy már régóta heves érzelmeket táplál irántam
– Nem csak vágyat, John, bár sokszor álmodtam a farkadról – mondta anya: – De az a tudat, hogy szerelmes vagyok beléd..., és arra gondoltam..., az csak egy szakasz volt a te életedben..., annyira szörnyű volt. Tudtam, hogy belém szerettél, de azt hittem, ez egy olyan időszak, amelyen átesel, majd továbblépsz. Évek óta számítottam rá és féltem, hogy egy lány ellop tőlem. Tudom, hogy az lenne a helyes, de azt is tudtam, hogy az összetörné a szívem!
– Senki nem fog ellopni, anya. Én vagyok a szíved és a lelked. – mondtam viszonzásul, és szorosan megöleltem. Bevallottam neki, hogy azt hiszem, fiatal tinédzser korom óta szerelmes vagyok belé.
– Egy nap segítettem neked virágokat ültetni, és felnéztem a virágágyásból, és talán tíz méterrel arrébb térdeltél. Régi levágott farmernadrágban és egy szűkös felsőben voltál, arra a régi zöld mintásra emlékszel? Felnéztem, te pedig engem néztél, és volt valami abban, ahogy rám mosolyogsz. Az orcád piszkos volt, a hajad copfba volt kötve, és éreztem, hogy a szívem csak úgy dagad. Alig kaptam levegőt, olyan gyönyörűnek és boldognak tűntél, és a mosolyod tett velem valamit, anya. Attól a naptól kezdve azt hiszem, fülig szerelmes vagyok beléd.
Éreztem, hogy elfullad a hangom.
– Azt hiszem, mindig is szerettem volna, hogy ez megtörténjen, de sosem hittem volna, hogy tényleg megtörténik. – Megsimogattam anya arcát: – Én vagyok a legszerencsésebb fiú a világon!
Anya akkor elsírta magát, hozzám hajolt, és megcsókolt, miután azt suttogta: – Annyira szeretlek, John!
Beszélgetésünk sokfelé elkanyarodott. Anya arról beszélt, milyen boldogtalan volt éveken át, kéjes szükségleteit elnyomták egy szeretet nélküli házasságban. Anya felizgatta magát, amikor az évek során eltöltött vágyairól és fantáziáiról beszélt, és vágyott arra, hogy részese legyen a hatvanas-hetvenes évek szexuálisan szabad mozgásának.
– Van egy részem, fiam, egy ribancos, nimfomániás oldalam, aki arról álmodozott, hogy elszabaduljon, hogy kielégítsem minden érzéki vágyamat, hogy elárasszon a szex, hogy megünnepeljem a szexualitásomat az egész világ előtt.
Anya hangjában éhség volt, halk eltökéltség, amely egyszerre volt ijesztő és izgató. Látni akartam elszabadulni anyának ezt az oldalát.
Akkor felkeltette a kíváncsiságomat, amikor megbeszéltük kapcsolatunk vérfertőző jellegét. Mindketten egyetértettünk abban: az a tudat, hogy anya és fia vagyunk, nagyon különleges és talán elengedhetetlen összetevője kapcsolatunknak. Mondtam neki, nem tudom elképzelni, hogy bárkit is szeressek.
– Ki szereti annyira a fiát, mint az anyja? – kérdeztem.
Anya elgondolkodva bólintott, és így válaszolt:
– Nos, lehet, hogy ez természetes. A
v
alf
ér
alf
fe
alf
rt
alf
őzés
a családunkban van.
Ez felkeltette a figyelmemet, és megkérdeztem anyát, mire gondol, de ő csak mosolygott, és azt mondta, hogy még nem áll készen arra, hogy erről beszéljen.
– Egyszer hamarosan, John, de hagyj anyukádnak néhány titkot még néhány hónapig.
Bármit mondtam, nem részletezte tovább, de most határozottan felkeltette az érdeklődésem.
A mi karácsonyunk úgy ért véget, hogy anyuval a karácsonyfa előtt egy vastag paplanon feküdtünk, meztelenül, mint a születésünk napján, és egymást használtuk takarónak. Ott a villogó lámpáktól megvilágítva újra szerelmeskedtem anyámmal. Mindketten fáradtak voltunk, és már fájt, de ez vérfertőző szerelmünk édes, lassú kifejezése volt, amely úgy tűnt, egy álomvilágba vitt minket, ahol a karácsony úgy tűnt, folyton tart, miközben becsültük és élveztük egymás karácsonyi ajándékát, a szeretetet. Örömtelinek tűnő örökkévalóságig a kemény, fájó farkamat anya sima, égő puncijába döftem, szemeim anya arcára fókuszáltam, miközben az orgazmus határán tartottam, a szája nyitva, ahogy zihált, a szeme a vágyát tükrözte. Szerelem és gyönyör lobogott benne, majd beharaptam az alsó ajkát, ahogy végleg elszállt a szenvedélyünk, és ismét adtam anyának egy vastag adag spermát, kiváltva vele a saját vérfertőző orgazmusát.

Úgy tűnt, hogy ez a csodálatos pillanat az időbe is beledermedt, és még most, húsz évvel később is emlékszem arra a pillanatra, amikor izzadt testünk összeforrt, anya bő mellei ugráltak, ahogy remegett az orgazmikus örömtől, halkan sírva a nevemet. Karok és lábak kulcsolódtak a testem köré, szorosabb, még bensőségesebb ölelést követelve, miközben a méhszája masszírozta és kifejte a spermámat a farkamból.
Ott aludtunk el, a karácsonyfa alatt, anya hozzám gömbölyödött, szorosan magában tartott, mintha karácsonyi csoda lennék, ami reggelre elmúlik.
Jött a reggel, még mindig ott voltunk, még mindig egy szerető ölelésében. A Karácsonynak vége volt, de a szeretet, amely azon a legszentebb napon virágba borult, nem akart elhalványulni, azt örökkévalónak szánták, és az idő múlásával sem halványul.
Anya és én még mindig szeretők vagyunk, férj és feleség minden tekintetben.
Tudtuk, hogy a hó elolvad, vagy el lesz takarítva, hogy a karácsony hamarosan emlék lesz, de azt is tudtuk, hogy újra eljön a hó, és a karácsony is visszatér.
Ez volt a kezdet, és még sok mindent el kellene mesélni..., de ez a történet csak a mi első karácsonyunkról szólt...
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 8.78 pont (190 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
s
szvtz84
2024. március 29. 19:29
#18
Remek történet! Szép munka, gratula!
1
deajk2008
2023. április 17. 02:17
#16
A hossza kiváló, csak így tovább 8p
1
genius33
2022. december 26. 06:57
#15
Gyönyörű!!!! 10/10!
1
M
Mikhail
2022. december 24. 06:40
#14
Nagyon tetszett
1
cscsu50
2022. december 23. 22:38
#13
Remek fordítás, jó történet .
1
kivancsifancsi
2022. december 23. 17:44
#12
Tetszik a történet és köszi a Szerkesztőknek, hogy mára időzítették. 
1
papi2007
2022. december 23. 16:12
#10
Nagyon tetszett !!!!
1
p
papi
2022. december 23. 12:50
#8
Nagyon szép karácsonyi történet.
1
sportyman (alttpg)
2022. december 23. 10:44
#7
Rgyszerűen nagyszerű anya - fia történet, amelyben nem csak a szexualitás, hanem az érzelmek az igazán fontosak. Egyik kedvencem az oladalon!
1
Akai Mózes
2022. december 23. 09:59
#6
Nagyon jó fordítás. Köszönöm.
1
Andreas6
2022. december 23. 07:46
#5
Tetszett a történet, ennél jobban csak akkor tetszett volna, ha nem az anyjával történt volna meg.
1
veteran
2022. december 23. 03:39
#4
Boldog KARÁCSONYT minden olvasónak!
1
a
angel234
2022. december 23. 03:31
#3
Jó karácsonyi történet.
1
SikeresOtto
2022. december 23. 01:40
#2
Szép hosszú szöveg, köszönöm. 
 
1
T
Törté-Net
2022. december 23. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1