Kisért a múlt

1975-be repülünk vissza az időben. Akkor én húsz éves voltam és a helyi cukorgyárban villanyszerelő. Kellett a pénz, így két hold cukorrépát vállaltam kapálásra. Hajnalban és munka után jártam ki, a forróságot kerülendő, de a hétvégét szinte végig kint töltöttem. A föld végére apukám összeeszkábált egy bódét, ami apró, de kényelmes menedék volt a semmi közepén, a földterületem szélén, belelógva a mások területébe, valahol a cukorrépás föld és az égbolt határában. Apukám használt deszkákból, talán régi pajtaelemekből, gyári, valószínűleg leselejtezett palettákból építette, éppen abból, ami akadálytalanul kéznél volt. A falak kissé egyenetlenek voltak, a réseken át beszűrődött a napsugár, de ez pont jó volt, hogy ne legyen bezártság, fullasztó, állott levegő odabent. Az ajtó egy egyszerű, fából összetákolt lap volt, rajta egy horog és egy lakatpánt, hogy bezárva tartsa a szél és a véletlen járókelők ellen, bár csak az nem tudott bemenni tőle, aki nem akart. Akkoriban még más szelek fújtak, nem kellett attól tartani, hogy beköltözik egy hajléktalan. A teteje használt hullámlemezből volt, ami esőben hangosan kopogott, de legalább vízzáró volt.
A berendezés minimális, de minden létfontosságú meg volt benne. A régi heverő volt a bódé királya. Valószínűleg egy kopott, barna vagy kék munkásheverő lehetett fénykorában, a pamutpárnája már lapos volt, a varrásai szétmállottak a sok használattól. Talán még a mamámnál ment „nyugdíjba”. Ha ráfeküdtem, recsegett, és érezni lehetett a szénaszagot, vagy a régi posztó mustárszagát, de nem bántam, az enyém volt.
Egy asztal és egy zsámoly volt még benne, ami egy ládából készült. Az asztalon egy petróleumlámpa volt, egy fém bögre és egy kés a szalonna, hagyma vágásához.   A sarokban egy régi lavóros mosakodóállvány állt, és vödör a víznek, mellette egy flanell rongy törölköző gyanánt, amit talán apu régi ingdarabjából vágtak ki.
A falon kampók voltak, ahova a váltóruháimat és a kapálóeszközöket akasztottam. Még egy fakalapács is lógott ott, ha valami elromlana, meg tudjam csinálni.
Az ablakot szintén deszkából fabrikálták, zárja egy elgörbített szög volt, és csak nehezen lehetett kinyitni. Alatta az asztalon egy üveg állt a tiszta ivóvíznek.