Egymásra találva

Kora reggel állok a köztemető urnafalánál, apám táblája előtt. A hideg márvány. A név. Az ötven év.

– Igen, apa, igazad volt – kezdem halkan. – Az a lány nem nekem való volt. De te, a te viselkedésed taszított a karjaiba. Örömmel menekültem hozzá.

Lehajtom a fejem.

– És azt is tudom, te intézted, hogy a héten végleg vége legyen. Szétmentünk. Az a kis fűrészporos fickó, akit odaküldtél hozzá, hogy "véletlenül" hát... jól megkúrta. Profi munka volt.

Megfogom a tábla szélét.

– Azt az akaratot, amit kisgyerek korom óta sulykoltál belém: ha te már nem leszel, nekem kell a családfőnek lenni. Nekem kell anyára figyelnem. És ha úgy adódik, mindenbe gondját viselnem. Hát, apa, haza költöztem. Tegnap éjszaka. Anya most hív – nézek a telefonomra. – Ő nem fog neki annyira örülni, de szerintem belé is beleültetted a bogarat...

Felsóhajtok.

– Szóval, apa: egyrészről köszönöm. Másrészről meg rohadnál meg a pokolban az életedben tett bűneidért és azért, hogy szétbasztad az életem. Na jó, azért szeretlek.

Elfordulok. A neheze még csak most jön.

Ahogy hazaérek, anya a kapuban áll. Karját összefonva, szigorú tekintettel.

– Jó, hogy jössz – mondja szárazon. – A Google Mapsen láttam, hogy már fél órája a temetőben vagy. Még mindig nem tanultad meg letiltani a helymegosztásomat?
– Anya, nem is akartam letiltani – felelem, és megpróbálok mosolyogni. – Tudtam, hogy úgyis keresnél.
– Hát persze – mondja, és félreáll az ajtóból. – Pakold el a cuccaidat, amiket csak bebasztál. A régi szobádba pakolj, de a gamer széket kidobtam. Zörgött.
– Anya, az a szék tizenkétezer forint volt már tíz éve.
– Biztos volt – vonja meg a vállát. – Gyere be, főztem kávét. Aztán elmondod, miért nézel ki ilyen szarul, mintha a halottakkal beszéltél volna.
– Csak apával – mondom. – Tudod, a szokásos.

Anya megáll. Hátranéz.

– Szétmentetek mi? Fentről is megkavarta a szart, mint ahogy szokta? – kérdezi halkan.
– Még rosszabb volt. Mert már nem válaszolhatott.
– Az a baj, fiam – mondja, és a konyha felé indul –, hogy te is hibás vagy és most úgy nézel, mint ő fiatalon. Ne légy olyan fasz, mint ő volt.

Leülök anyával szemben a konyhaasztalnál. A kávé gőzölög a bögrémből. Anya csendben vár.

Két órán át beszélgettünk. Főleg én. Volt, mikor elcsuklott a hangom. Mert azért...   én a szívem mélyén szerettem a feleségemet.