JÚL.
28.
2025
Szerelem, Buborék
családi, hetero, maszturbáció, apa, lánya, testvérek, CGI/számítógéppel generált, fordítás
Az út rövid ideig tartott, talán tíz perc sem volt. David meglepődött, mennyire magabiztosnak érzi magát. Nem tudta pontosan, mit fog mondani, vagy hogyan – de úgy érezte, ha az elején kiböki, hogy „nem állt fel”, onnantól majd minden menni fog. A többiek nevetni fognak, a sztori viszi magát tovább.
A házhoz érve csend volt az utcán, csak a kapu nyikorgott halkan, amikor kinyitotta. Ekkor hallotta meg Marcell nevetését – hátulról, a terasz felől. Közelebb lépett. Zoli és Marcell füveztek. Gyurika egy széken aludt, a fejét félrebillentette, a szájából kilógott egy fél kifli.
Marcell ránézett Davidra, és nevetve mutatott Gyurikára. David is nevetni kezdett barátját meglátva. Leült...
A dátumot már senki se tudta az Apokalipszis Napja óta, csupán annyit tudtak, hogy ősz felé járt az idő.
Amerika. A Senki Földje. A földet már nem uralta semmilyen politikai hatalom, minden ember saját magára volt utalva. Így volt ez az alig 17 éves Josh-al is, aki teljesen egyedül, egy kopott és megrakott hátizsákkal, valamint egy szintén viseltes, kosztól és száradt vértől tarka sportkabátban vándorolt egymagában.
Dacos, de kedves, kipirult kisfiús arcát a kapucnija nyújtotta fedezék, valamint szőke, punkosan lelógó frufruja mögé rejtette. Csupán mindenre elszánt, ragyogó kék szemeivel nézett ki előrefelé, az előtte lévő, elhagyatott országútra. Teste vékony, hermafrodisztikus,...
Kora estére jár az idő, a sirályok rikoltozva zaklatják az éttermek vendégeit a maradékaikért, ahogy a mólók felé sétálok, kezemben szorongatott sporttáskával és vállamon átvetett hátizsákkal. Még épp eléggé meleg van a trikó és a sort viseléséhez, bár arra gyanakszom, hogy gyorsan le fog hűlni a levegő, ha egyszer végre leszáll az éj.
Az “F” jelzésű pontonra lépek, és lassan a saját kikötőhelyemhez bandukolok, szám szerint az a tizenhetes....
Ő 16 volt én 17 és már egy éve együtt jártunk. Túl voltunk már az első közös szexuális kalandunkon. Mindkettőnknek az volt az első és többé – kevésbé sikerült is. Egy május végi vasárnap a közeli folyó partján sétáltunk és a nyári táborokról beszélgetünk, nem csak mi kerülhetünk felidézet emlékek hatása alá, hanem egy középkorú pár is akik nem mesze tőlünk összeölelkezve sétálgatott és időnként olyan hévvel csókolózott mintha velünk egyidősek...
Este volt már. A buszon ültünk és hazafelé tartottunk. Nem voltak sokan. A busz első felében ült pár álmos nyugdíjas, hátul senki, csak én és ő. Csodálatos nap volt vele. Az állatkert, aztán az élményfürdő. Nagyon sokat beszélgettünk ma, de így nap végére mindketten elfáradtunk szóval szótlanul ültünk egymás mellett és pihentünk. Kezdett sötétedni, de még volt majdnem két óra az utazásból. Ő a fejét az üvegnek döntve elaludt. Én csak néztem hogy...
A sötétítő résén bevágódó éles fénytől hunyorogva nézett a digitális óra számlapjára. 06:02 Mi ébreszthette föl? A napfény? Vagy a nyomasztóan fülledt idő miatt nyitva hagyott ablakon beszűrődő zajok nem hagyták aludni? Lerúgta magáról a takarót, az ablakhoz lépett, becsukta azt és megigazította a függönyt. Elindult a WC felé, de meggondolta magát. Visszafeküdt az ágyba és a könnyű hálóinge alatt megborzongó testére húzta a takarót. Becsukott...
A kamion falta a kilométereket. Ágiban visszhangoztak Nelly szavai, ne feledd, a fiú figyelmét ne vedd el a vezetéstől, és elegendő pihenőidőt hagyj meg neki. Eddig eleget tett az intelmeknek, és most is próbált ehhez alkalmazkodni. De sokáig nem bírta a csendet.
– Olyan aranyos voltál, amikor hagytad magad levetkőztetni. Már nem volt benned a szégyenlősséged, büszkén viselted a meztelen testedet előttem.
A fiú egy pillanatra ránézett, majd széles mosollyal fordult vissza az út felé.
– Mond meg, lehet neked ellenállni? Mert amióta megismertelek, nekem még nem sikerült. Teljesen átformálsz, ma már nem ugyanaz az ember vagyok, mint tegnap, vagy tegnapelőtt.
–...
Zoli a teraszon állt, a szélvédő felé nézett, és a saját monológját mormolta magában.
– Nem fogok inni. Nem most. Nem ma. Nem holnap – ismételgette halkan. – Azóta már eltelt majdnem két hónap... két rohadt hónap... Pár gramm kokain semmi, nem számít. A lényeg, hogy ne igyak. Nem akarok visszaesni. Nem! Nem fogok visszaesni!
A többiek várták a hétvégét, de Zolinak ez mindig egy kis belső háborút is jelentett. Egyensúlyozás a barátság és a kísértések között. Most mégis elszántnak érezte magát. Legalább az alkoholt elhagyta. A fű és a kokain – amiket ő csak kiskapuként emlegetett – még belefértek. Úgy hitte, ezekkel átvágja a rendszert.
Zoli tudta magáról, hogy alkoholista – és...
Mindenkinek van szex ideálja vagy ideáljai. Olyan nők akikről sokat fantáziál és akiket vagy sohasem kap meg, vagy túlságosan romlott vágy. Az én vágyam az utóbbi kategóriába tartozott, hiszen az én gondolataim a nagynéném testén jártak. Ő édesanyámnak a vérszerinti húga, szóval tabu és annak is kellett volna maradnia. 4 év különbség van köztük. Volt benne mindig valami varázs, a tekintetében, a mozgásában, élettel teli mosolygó nő aki gyerekkoromtól kezdve majdnem mindig mellettem volt, majd a tinédzser éveimben ez szexuális vággyal ötvözve tette őt azzá az ideállá akit magam alatt akartam látni. Gyakran lestem meg fürdés, öltözés, készülődés közben, de a kedvencem az az ajtajuk előtt való...
Reggel arra ébredtem, hogy hallottam, hogy folyik a zuhany. Körülbelül öt perccel később a víz elállt, és hallottam, hogy a zuhanyfüggöny kinyílik. Néhány pillanattal később Carmen besétált a szobámba. Odalépett a komódhoz, ami mögött egy nagy tükör volt. Rövid fekete köpenyt viselt, mélyen fűzős hátával, amelyen gyönyörű háta és feszes feneke teteje látható. A lábán egy három hüvelykes papucssarkú volt. Leült a komód melletti székre, ahol már minden szükséges dolgot elhelyezett, mintha kettesben osztanánk meg a szobámat.
Félig lehunyt szemmel néztem, ahogy Carmen elkezdte fésülni gyönyörű fekete haját. Egy idő után végzett és fekete haja most a háta közepére hullott. Ezután gyönyörű...
