OKT.
16.
2025
Hétvége a nagyiékkal 5. rész
családi, gruppen, hetero, s/m, nagyapa/nagyanya, tini, CGI/számítógéppel generált
Márti
Úgy jött ki, hogy Márti ült le velem szemben az asztalnál. Ő az, akivel együtt jártunk az oviban, az általános iskolában, a gimiben, de még a tanképzőre is együtt mentünk. Igaz, ott már külön szakon voltunk. A soha nem létező kapcsolatunknak aztán a munkahely választása vetett véget. Annyit még tudtam róla, hogy tipikus 20-21. századi történet az övé: házasság – gyerek – építkezés – gyerek – válás.
Végig értünk azon a körön, hogy kivel mi történt az érettségi óta eltelt 30 évben, a vacsorát is elfogyasztottuk, a beszélgetések is megvoltak. Nem kötött le a csapat, ezért kilenc óra tájban kimentettem magam azzal, hogy azt ígértem a családomnak, nem maradok sokáig. A...
– Szia! – Köszönt rám a pultnál egy fiatalos csaj, miközben megsimogatta a vállamat.
– Szia – Köszöntem vissza meglepődötten.
– Hogy hogy itt vagy? – kérdezte csillogó szemekkel.
– Csak kiadom a gőzt a hét után-mondtam miközben ránéztem a poharamra, de üres volt. – És te? – akadt meg a szemem a lány vállán, ahogyan kikandikált a pántos alól.
– Egy barátnőmmel jöttem, de meguntam hogy minden pali rá akar menni ő meg csak csavarja a fejüket... – mondta unottan
– Oh, értem-mondtam bágyattan, de hirtelen felkaptam a fejem-Hát ha már így alakult meghívhatlak egy italra? – kérdeztem kissé félénken, de gondoktam megpróbálom.
Látszott rajta hogy felvirul és bólintott is...
19 éves vagyok, Gábor. A falu szerint apám vére folyik az ereimben, de őt ismertem. Túl sok nő volt tőle várandós, így világgá ment. Anyám a saját szüleivel nevelt, nagyapám pedig mindent megtett, hogy férfiként neveljen néha túl szigorúan is.
Már óvodásként sem voltam angyal. Nyughatatlan voltam, mindent felforgattam, ami az utamba került. Az általános iskolában az ellenőrzőt cseréltették velem, mint más a zokniját. Intők, megrovások, figyelmeztetések mind részei voltak a napjaimnak és nem tudták hova beírni. Az igazgató nem rúgott ki, mert ugye kötelező az iskolába járás.
Hiperaktivitásomat az orvos próbálta kezelni, de én inkább a saját utamat jártam. Sípcsonton rúgtam, székeket...
A szabályokat mi rúgtuk fel Judittal. Tudtuk, hogy íratlan egyezségünk egyik alapja dőlt meg abban a pillanatban, amikor az ajkaink összeértek. És mégis, nem bántuk. Sőt, valami egészen furcsa érzés indult el bennem, amit nem tudtam elengedni. Pár nappal később felhívott Judit. A hangja bizonytalan volt, mégis remegett benne valami új izgalom.
– Halló... khm... beszélhetünk? – Kérdezte óvatosan.
– Persze – feleltem röviden, de a mellkasom furán szorított.
– Figyelj! Arról a csókról... – hallgattunk pár másodpercig. – Te is érzed, hogy... más volt?
– Igen – suttogtam, mintha féltem volna kimondani. – Nem olyan, mint amikor a férjeink érnek hozzánk. Ez... lágyabb volt....
Egyre több időt próbáltunk együtt tölteni. Már nem csak simogatás volt, hanem már puszik is, nyakra, mellre, combok közé a szőr fedte puncira. Már orálisan is kielégítettük egymást.
Az este csöndje ránk nehezedett, de köztünk nem volt nyugalom. Juli rám nézett, mintha valamit már régen elhatározott volna.
– Feküdj le! – Mondta. Nem kérve, hanem parancsolva.
Engedelmeskedtem. Ő mellém térdelt, lassan levette a pólóját, majd a bugyiját is. Egy pillanatig sem zavarta, hogy nézem. Tudta, hogy kívánom.
– Nézd csak! Ez az enyém. És most azt akarom, hogy nyaljad!
A szavai élesen vágtak, mint egy parancs. Odahúzott magához, a melléhez. Éreztem, hogy kemény, feszült,...
A telefon szinte beleordított a késő őszi vasárnap délután nyugalmába, szilánkokra törve a csendet. A család élvezte az intenzív semmittevést. A gyerekek elmélyülve, néma csendben, fejükön a fülessel, valami stratégiai játékot játszottak a számítógépen, kijelzőnek a nagy, 150 centis lapostévét használva. A nejem a fotelben olvasást mímelve szunyókált, én éppen egy sztorit írtam a tortenet. Hu-ra.
A készülék mindössze 3-4 másodpercig csörgött, mire felálltam az íróasztaltól, már el is némult. Először nem is tudtam, hol keressem, de aztán rájöttem, hogy a nappaliban van, töltőn. Odaléptem érte, a kijelző vörös betűkkel harsogta a nem fogadott hívást, pontosabban a hívó fél nevét. Horváth...
