Többes 1. rész

35 évesen, szombat hajnalban, az újépítésű lakóparki lakásom teraszán ülök pucéran. Láthatatlan szálakkal kötődők a múltamhoz, miközben a hűvös hajnali levegőt szívom be, és a nikotinmentes e-cigim gőze keveredik a reggeli kávé illatával. A hálószobát nézve merengek.

A történetem huszonöt éves koromban kezdődött, egy francia ipari konszern kávézójában. Akkor már két éve voltam a szerszámgyár vezetője, gépészmérnökként. Az első év kemény küzdelem volt, hogy elfogadtassam magam a tapasztalt, idős szakik körében. Közös munka volt a kulcs, bevontam őket a döntésekbe, kikértem a véleményüket, és gyakran dolgoztunk együtt éjszakákon át, az olajos gépek között. Az eredmény egy összetartó, erős csapat lett.

Aznap a raktárosommal, Zsófiával és a logisztikus kollégánkkal, Petivel ültünk egy asztalnál. Kávé, tabletek és mappák között vitattuk az anyagellátás sürgős kérdéseit. Ekkor hirtelen felhangzott egy fiatalos, vidám nevetés, mely felzaklatta a csendes büfét. Mindenki odafigyelt.
– Megjött a cég két új ékszerdoboza, – mondta Zsófia, hangjában egyértelműen érezni volt a fanyalgást. A kávézó ajtajában megjelent két nő. Az egyik szőke, laza stílusú, divatos ruhában, a másik barna hajú, visszafogott eleganciával, üzleti kosztümben és magassarkúban.
– Elvannak szállva maguktól. – morogta Zsófia.
– Mi...? – kérdeztem a szemöldököm felemelve.
– A szőke típus nem az esetem, pedig van leszbi hajlam benne, a barna meg a főnökökre hajt. Ne is próbálkozz velük, ígérd meg, – mondta határozottan.
– Rendben. De te se bámulj annyira a szőkére, nehogy vétkezz, úgy, hogy nem az eseted. – vicceltem.
– Vétkezzek? Fogalmad sincs, milyen lehet két izzadt punci... – Zsófia mondata kifulladt.
– Nyugodjatok le, kölykök, – szólt közbe csendesen, de határozottan Peti. – Egyikőtöknek sincs esélye. A barna Rita, az új informatikus géniusz. A szőke meg Míra, a trilingváli tolmács, akit csak 'Jégkirálynőnek' hívnak a folyosón. Folytassuk!
Folytattuk az egyeztetést, de a barna lánnyal, Ritával többször is összeakadt a tekintetünk. Akkor még csak ennyi volt. Egy pillanat, egy szikra a hétköznapok közepén, amelyből valami nagyobb alakulhat, de akkor ezt még nem tudhattuk.