Az én sztorim 12. rész

Két oldalról emeltek fel a lábaimban alig éreztem erőt botladozva mentem közöttük szédültem és hányingerem volt.
Egy nagy sötétbarna faajtóhoz értünk kopogás után bevittek egy székre ültettek majd kimentek. Hunyorogtam ahogy a nap a szemembe sütött az ablakon át a hátam mögött egy hatalmas óra 10 ütéssel jelezte, hogy délelőtt 10 óra van. Azt hittem egyedül vagyok és lehajtott fejjel vártam csendben. Elképzelni sem tudtam mi történik éppen, hol vagyok és azt sem kik tették ezt velem. Kb 5 perc múlva az ajtó ismét kinyilt és bejött egy férfi aki velem szemben ült le a nevemen szólitott.
– Dominika emeld fel a fejed-mondta Felnéztem a kezemmel a szemem takartam a napfény miatt. Az ablakhoz lépett és lehúzta a redőnyt.
Jobb így? – kérdezte én csak némán bólintottam Vizzel kinált és én elfogadtam rengeteget ittam nagyon szomjas voltam. Azt mondta mozdulatlanul alszom 1, 5 napja. Gondoltam hogy basszameg ők adtak valamit amitől ez történt.
Halkan beszéltem és kérdéseket kezdtem feltenni.
– Hol vagyok?
– Hol van a ruhám?
– Hol van Vanessa?
– Mikor engednek el?
– Beszélhetek-e anyámmal? Aggódhat értem mostanra.
Megint innom kellett. A válaszok elkeseritőek voltak. Az mélyhangú pasi azt mondta, akkor sorban jó?
– Egy magánbirtokon vagy minden lakott telepúléstől minimum 8 kmre de innen nemsokára tovább megyek.
– A ruhámra nem lesz szükségem illetve amit viselnem kell azt majd megkapom ott ahova megyünk. Utazni egy joggingban fogok amit indulás előtt kapok meg.
– Vanessa is itt van együtt fogunk utazni vele is éppen most közlik ugyanezeket az informásciókat egy másik irodában.
– A közeli jövőben nem tudnak elengedni sajnos mert a szolgálatainkért nagyon magas árat fizettek ki Ónody úrnak közvetitői dij cimen. Ezért nyilván igényt tartanak a szolgálatainkra a befektetett pénz ellenében.
– Az édesanyámmal nem lesz lehetőségem beszélni de gondoskodtak róla hogy ne aggódjon üzenetben tájékoztatták róla hogy minden rendben van.
Értetlenül ültem lehajtott fejjel összeszoritott térdekkel. Nagy nehezen kinyögtem, hogy éhes vagyok és fürdeni szeretnék ha lehet.
A férfi azt mondta:
– Természetesen mindere lehetőségem lesz hamarosan.
Hozzám lépett és rám parancsolt, hogy álljak fel. A karfára támaszkodva a kezem segitségével felálltam a háta mögötti asztalról elvett egy széles bőr nyakörvet és a nyakamra csatolta. Majd újra maga mögé nyúlt és a derekamra is csatolt egy szélesebbet.