Hírek

Angyali történet 16. rész - Muriel - 3. fejezet - Hector karrierje beindul

Isabella

Mikor a bevétel és a még nagyobb bevétel reménye szorosan összekötötte az életünket részlegesen összeköltöztem Hectorral. Nem hoztam el minden cuccomat Jenőtől, csak egy részét, legyen itt is, ott is. Amiből nem volt elég, azt most már meg tudtam vásárolni. Az időm nagyobb részét Hectorral töltöttem. Jenő nem is nagyon hiányolt, Hectort meg tovább kellett tanítani a kielégítő szexuális életre. Ez egész jól haladt.
Egyik nap elég szétszórtnak láttam. Festés közben többször is eldobta a megkezdett festményt és mérgelődve elkezdte elölről. Egy idő után felpattant, kiment a konyhába és két pohár konyakkal jött vissza. Pedig munka közben soha nem ivott. Az egyiket szó nélkül...

Az élet megy tovább

A nyolcvanas évek elején járunk, Budapest, szakközép. Most is előttem van az osztályterem, nyikorgó székek, kréta pora a levegőben, a falon Lenin-kép, meg a kötelező táblák a munkaversenyről. Akkoriban még nem sejtettük, hogy ezek a mindennapok egyszer nosztalgiává szelídülnek.
Éva néni volt az osztályfőnökünk. Negyvenöt körüli, özvegy, alacsony, törékeny, barna asszony. Ahogy most visszagondolok, fiatalok voltunk, bohók, de mégis tudtuk, hogy van benne valami más. Nemcsak tanár volt, hanem nő is, méghozzá olyan, aki mellett az ember szíve néha kihagyott egy ütemet.
Nem volt feltűnő, inkább egyszerű, de pont ez adott neki valami különös vonzerőt. A testtartása, ahogy a tábla előtt...

Pufik

Zsanett vagyok, huszonöt évesen grafikus egy reklámügynökségnél, ahol a kreatív ötleteim néha gyorsabban pörögnek, mint a kávédaráló. Hormonfronton kamaszkoromtól kezdve nem kímélt a sors, közben meg minden kaját letaroltam, ami szembejött velem. 168 centihez 91 kiló lettem, súlyos egyéniség minden értelemben. A fiúk meg... inkább csak messziről integettek. Nemcsak a testem miatt, hanem azért is, mert a szám akkora, hogy egy kisebb falu hírét is simán kikiabálnám világgá. Persze a mérleg mindig nyekeregte, hogy „fogyni kéne, kislány”, de lelki erőm kb. annyi volt, mint egy döglött hintalónak.
Valamelyik nap például heroikus tervem támadt. Futni indulok! Fel is húztam a menő, szűk,...

Klinikai utazás 1. rész

Harmincegy éves vagyok, Éva.
Futok a Margitsziget kanyargós futópályáján, ahol annyiszor hagytam már magam mögött a fák árnyait és a víz illatát. Könnyű a testem, erősnek érzem magam, és közben arra gondolok, milyen szerencsés vagyok, hogy boldog párkapcsolatban élek a második nagy szerelmemmel, aki mellett végre otthon vagyok. Aztán valami furcsa történik.
Mintha a levegő egyszerre sűrűsödne körülöttem. A szívem kihagy egy ütemet, a lépésem megbicsaklik. Nem először érzem ezt a rosszullétet, tudom, mit kell tennem. Lassítok, sétálni kezdek, figyelek a légzésemre. De ez most más. A világ körvonalai elmosódnak, a színek kifakulnak, mintha valaki lassan lecsavarná a fény erejét. Minden...

Elvtársnő farokvégen 1. rész

1987-et írunk, dübörög a szocializmus. Apám a helyi tejüzemben igazgató, anyám a helyi tsz-ben főkönyvelő, én, mint frissen érettségizett a tejüzemben postás és udvaros.
Sanyinak hívnak, 18 éves vagyok. Egy vidéki városban élek családommal. Június 10-én érettségiztem, 11. – én már az apám által vezetett tejüzemben dolgoztam.   Felvételt nyertem egy meztőgazdasági főiskolába, de apám azt mondta, hogy a szocializmusban nem lehetnek munkanélküliek, ezért  a főiskola kezdetéig dolgoznom kell. Pont kapóra jött, hogy a tejüzem egyik udvarosa hónapokig tartó táppénzre ment, ezért apám eldöntötté, hogy helyére kell mennem dolgozni. Az udvarosok feladata volt az egész telep söprése, takarítása,...

Unokatestvér

A nappaliban állva néztem a kezet fogó, ölelkező és egymás hátát veregető felnőtteket. Anya bátyja és a családja érkezett két hetes látogatásra. A húgommal Amy-vel oldalra húzódva figyeltük a felbolydulást. Nancy néni közelebb hívott bennünket és azt mondta hogy üdvözöljük Tony-t, az unokatestvérünket. Hosszú évek óta nem láttuk egymást, úgyhogy nem igazán tudtunk egymásról semmit. Tony előlépett az anyja mögül és vérszegény intéssel üdvözölt...

Napsugár

Mintha a mobilom csörögne. Lehet, hogy csak álmodom, de újra csörög. Tapogatózva keresem a franciaágyon, sötét van. Már harmadszor csörög, mire megtalálom. Felveszem.
– Szia én vagyok. Mondja egy halk női hang.
– Most ment el, ha van kedved, jöhetsz. Szeretlek nagyon.
– Háromnegyed óra múlva ott vagyok. Mondtam én.
– Puszi, szeretlek.
Ránézek az órámra éjfél múlt öt perccel.
Gyorsan öltözködök, felkapom az előre...

Perverzek násza

Gondoltam egy fél deci segít, hogy oldja a feszültségem és jó társaság legyek. Gyorsan lenyeltem amíg ő a mosdóban volt. Amíg várakoztam felmértem a helyet. Hangulatos, és igényes kis kocsma volt. Kezdett sötétedni és egyre több fiatal baráti társaság jelent meg. Én először jártam nem csak ott, de még a városban is. Kitty miatt jöttem el a hétvégére, hogy személyesen is megismerkedjünk ha már a neten annyira „intim” kapcsolatba kerültünk.
A...

Valóra vált álom

Időnként nekem is túl szépen hangzik, hogy igaz legyen, mégis ez a két szó fejezi ki mit érzek, a maga egyszerűségében és tökéletességében, amikor végigtekintek eddigi életemen.
Ha születésem előtt valaki azt kérdezte volna:
– Vállalod azt a sok szart? Az elcseszett gyerekkorodat? Hogy vonzó lány létedre gátlásokkal és ostoba félelmekkel teli tinédzser éveket élj? Hogy miután lemaradtál a fiatal éveidről, a húszas éveid derekán...