Irodai titkok

A város felett lassan kúszott át az alkonyat, narancssárga és mélylila csíkokat húzva az irodaház üvegfalaira. Zoé az asztalánál ült, de a monitoron vibráló táblázatok már órák óta összefolytak a szeme előtt. Csak a halk zümmögést hallotta a légkondicionálóból, és a saját szívverését, ami minden alkalommal felgyorsult, amikor a folyosó felől lépteket hallott.
Tudta, hogy Márk még bent van. A férfi irodája a folyosó végén volt, és az ajtaja alatti fénycsík jelezte: ő sem siet haza.
Zoé hátradőlt a székében, és hagyta, hogy a gondolatai elkalandozzanak. Márk. A határozott mozdulatai, az a mély, rekedtes hangja, amikor prezentációt tart, és az a különös, borostyánszínű tekintet, amivel néha túl hosszan pihent meg rajta a meetingek alatt. Nem volt köztük semmi... eddig. Csak a levegőben vibráló, fojtogató feszültség, amit már nem lehetett a munkára fogni.
Kattant egy zár. Zoé összerezzent, majd megfordult. Márk állt az ajtóban, zakó nélkül, az ingujja hanyagul felgyűrve, a nyakkendője pedig meglazítva.
— Még mindig itt vagy, Zoé? — kérdezte a férfi. A hangja mélyebb volt a szokásosnál, és volt benne valami, amitől Zoé karján felállt a szőr.
— Csak befejezem ezt a jelentést — hazudta a lány, miközben a torka kiszáradt. — Te is sokáig maradtál.
Márk nem válaszolt azonnal. Belépett a szobába, és lassan az asztalához sétált. Megállt közvetlenül Zoé mögött. A lány érezte a férfi parfümjének fás, fűszeres illatát, és a testéből áradó hőt.
— Azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy nem a jelentés miatt vagyunk még itt — mondta Márk, és a keze óvatosan Zoé vállára siklott. Az érintése égetett a vékony selyemblúzon keresztül.
Zoé feje hátrahanyatlott, a szemei lehunyódtak. — Márk... nem szabadna — suttogta, de a teste ellentmondott a szavainak: öntudatlanul is közelebb húzódott a férfihoz.
— Miért ne? — Márk ujjai a lány nyakához értek, lágyan végigsimítva a lüktető ütőeret. — Egész nap csak téged néztelek. Ahogy az ajkadat harapdálod, amikor koncentrálsz... ahogy igazgatod a hajad. Megőrjítesz.
Zoé megfordult a székkel, így most szemtől szembe kerültek. Márk tekintete sötét volt a vágytól. A férfi lehajolt, és az ajkai majdnem súrolták Zoé fülét. — Akartad ezt? — kérdezte suttogva.
— Minden percnél jobban — ismerte el Zoé, és a keze Márk mellkasára tévedt, érezve a férfi zakatoló szívét az ing alatt.