A rettegés szigete 1. rész

Prológus
Apám szerint csodagyereknek születtem. Ha utólag visszagondolok talán igaza is volt. Mindenre kíváncsi voltam, minden érdekelt. Öt évesen már tudtam írni, olvasni.
A hatodik szülinapomon aputól számítógépet kaptam, ami meghatározó szerepet játszott egész életemben. Ettől kezdve a nap huszonnégy órájában a gépet bújtam. Játékokat játszottan végig, és a neten közzé is tettem a pályák végig játszását. Érdekelni kezdett a programozás, és néhány évre volt csak szükségem, hogy a számítógépes zsenik csapatába kerüljek.
Hat éves voltam amikor apu gyermekkori barátja magával vitt az edzőtermébe. Nagyon megtetszett, amit a fiúk csináltak, és elhatároztam, hogy én is a tanítványa szeretnék lenni. Csak később tudtam meg, hogy Krav Magát oktatott, de ez még jobban motivált engem. Meg különben is szükségem volt, hogy kimozduljak a gép mellöl.
Apu, mint csodabogarat speciális iskolába íratott, hogy megfelelően tovább tudjam a képességeimet fejleszteni.
És persze apu!
Alexander Grant ezredesi rendfokozatban egy tengerészgyalogos laktanyának volt a parancsnoka (még másnak is, de ezt jóval később tudtam csak meg). Sokszor mentem be a laktanyába, és messziről figyeltem a gyakorlatozó katonákat. A tisztek lassan megkedveltek, és nagykoromban megengedték, hogy a fegyvereket, kezelésüket közelebbről is láthassam.
Még egy nagyon fontos dolog volt az életemben.
Mia Green a szomszéd orvos házaspár tőlem három évvel fiatalabb nagykislánya. Három éves volt, amikor ide költöztek. Az első perctől kezdve valami megmagyarázhatatlan vonzalom alakult ki köztünk. A szülei sokszor vállaltak éjszakai ügyeletet néha egyszerre mindketten. Mia ilyenkor nálunk aludt, pontosabban velem az ágyamban. Először csak kérte, később szinte követelte, hogy elalvás előtt (ahogy mondta „simizzél egy kicsit”) simogassam, cirógassam.
Év elején töltöttem be a tizenhetediket, és távolról sem sejtettem, hogy ez az időszak lesz az életem legmozgalmasabb éve.
*****
Pizsamában ültem az ágyamban, ölemben a laptopommal.
– Szia kockafej! – vágódott be a szobámba szokása szerint kopogás nélkül Mia. – Megint gépezel a tv meg csak úgy háttérzaj? – bújt mellém az ágyba.
Egy darabig még nézte mit ügyködöm a gépen, majd hirtelen felpattant.
– Megyek zuhanyozni, aztán jövök vissza melléd. Jóóóó?