Dominat-reszk

Az ágyban feküdtünk, amikor azt mondta: „Szeretném, ha dominálnál. ” Általában a durvább szexet szerettük, de úgy, hogy egyikünk sem irányított. Most viszont teljesen meg akarta adni magát. Megkérdeztem, mit szeretne, mit tegyek.
„Használd a képzelőerőd” – felelte...
Pár héttel korábban burleszk tanfolyamra jártam, és elámultam, mennyit javított a szexuális önbizalmamon. Megtanultunk mindent, amit kell: az érzéki kesztyűlevételtől a bimbóbojtok pörgetéséig. A tanárnő a csábítást is belénk verte.
„Tegyél úgy, mintha le akarnád venni a harisnyád” – instruált minket. „Aztán állj meg, nézz a közönségedre, kezdd el újra, nézz fel rájuk, és csak a végén húzd le egy szexi, elegáns mozdulattal. ”
Sosem használtam az ott tanultakat semmire; csak elraktároztam az agyam hátsó sarkában.
Elmentem egy dominancia-órára is. Az egy másik világ volt. Kovács Enikő megtanította, hogyan és hová kell ütni a korbáccsal, és megtanított bizonyos megfogalmazásokra is. „Ne azt mondd, hogy ’szeretném, ha ezt tennéd’, hanem mondd azt neki, hogy ’ezt fogod tenni’” – magyarázta. „Ne adj neki lehetőséget az elutasításra. ” A biztonságra is kitért. „Figyeld a rabszolgád minden másodpercben. A dominancia felelősség is. Az irányításod alatt áll. Adj neki egy biztonsági szót, arra az esetre, ha le akarja állítani a játékot – egy tetszőleges szót, amit szex közben amúgy nem mondana, például: mandarin. ” Azt terveztem, hogy a két tanfolyamot összegyúrva létrehozom a tökéletes burleszk-dominancia szeánszot.
Akkor gyakoroltam a műsoromat, amikor ő a kocsmában volt, hagyva, hogy azt higgye, elfelejtettem a kérését. Fogalma sem volt róla, hogy folyamatosan ezen járt az eszem. Ma este pedig eljött a leleplezés ideje. Beállítottam a hifit a konyhában, kinyitottam a hátsó ajtót, majd a hálószobai tükör előtt felöltöztem, megcsodálva az átalakulást. Vágykeltő vörös rúzst kentem fel, csillogó sötét szemeket festettem; hosszú fekete szempillák és az izgalomtól kipirult arc. Piros-fekete melltartóval, bimbóbojtokkal, fűzővel, bugyival, harisnyával és tűsarkúval kiegészítve tudtam, hogy dögösen nézek ki. Meggyújtottam a gyertyákat a kerti asztalon, és vártam...
Az ajtó megnyikordult, ahogy bekiáltott: „Helló! ”
„Itt vagyok! ” – kiáltottam vissza, próbálva hétköznapian hangzani a meglepetés kedvéért.
Bejött. Egyetlen pillantást vetett rám, és leesett az álla.
„Gyere ki a kertbe” – mondtam.
Azt tette, amit mondtam.
„Ülj le a fűre. ”