A helyes vágányon

Joanna Mercer megragadta  a függő kapaszkodót a zsúfolt metrókocsiban.
A Times Square – ről, a Nyugati 72. utcáig utazott,   a Central Park nyugati oldalával párhuzamosan, az este hatórai csúcsforgalomban.
Ahogy a kocsi, néha megrázkódva haladt a pályán, meg-megvillantak a neonfények.

Joanna vonzó nő volt, kellemes alakkal, olyannal, amit után megfordulnak.

Erősen kapaszkodott, miközben a szerelvény közeledett az 59. utcai megállóhoz.
A leszállásra készülő emberek elkezdtek az ajtók felé sorjázni, ahogy a vonat lassítani kezdett.
Bal karjával szorította a táskáját és nem nézett senkire.
Ez Manhattan!
Nem ismerjük a többi lényt!

Joanna fáradt volt és már mielőbb otthon akart lenni.
Szeretett volna már a lakásában lenni és lazítani végre, egy pohár bort kortyolgatva és egy csendes estét eltölteni a férjével.
– A hétfők a legrosszabbak! – gondolta – Vajon akad olyan, aki szereti őket? Ki teremtette a hétfőket. Egyáltalán...?
Félresimította világosbarna haját a szeme elöl.

Amikor a kocsi megállt, balra nézett.
Meglátott a kocsi végében egy, talán a harmincas évei közepén járó, rövid sötéthajú csinos nőt.
Elegánsan volt öltözve: középhosszú szoknya, matt, piros blúz, magassarkú cipő.
A blézere a vállára volt vetve, a hóna alatt egy laptop tokja látszott.
170 centi magas lehetett, – alig valamivel magasabb mint Joanna – karcsú volt, határozott, tetszetős ívekkel.

A sötéthajú nő elindult a kijárat felé.
Pont Joanna előtt haladt át.
Joanna egy pillanatra lehunyta a szemét...
– Elnézést! – mormolta a nő, miközben próbált Joanna és egy férfi között átcsusszanni.

Testük találkozott a zsúfolt metrókocsiban és ráadásul a férfi, a nő mogott, kicsit megingott a rázkódó kocsiban, Joanna felé lökve a nőt.
Ami, ekkor, kis ideig lezajlott a két harmincas nő között, az hirtelen intimmé vált.
Joanna kinyitotta a szemét, amikor érezte, hogy az idegen mellei találkoznak az övéivvel.
Összesímultak.
A hús a húshoz simult a piros blúz és Joanna fehér selyem felsője alatt.

Rövid tumultus volt a kijáratnál és a tömeg nem mozdult.
Joanna és az idegen egy pillanatra, teljes érintkezésben egymáshoz szorultak.
Nemcsak a melleik találkoztak, hanem a lábaik is egymáshoz értek, ahogy az egyensúlyukat próbálták megtartani.