Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Az ünnepség után nyolcan indultunk haza. A kapuban Judy és férje elköszönnek. Micsoda csalódás! Azt hittem Judy is Miu-ék házában lakik és még együtt tölthetjük az estét. De nem. Judy rövid puszit nyom a számra. - Nem foglak elfelejteni. - és elmennek. Dermesztő hideget és éles fájdalmat érzek a szívemben. Tudom, sejtem, és szavai is azt nyomatékosítják bennem, hogy soha nem fogom viszontlátni. És kedves invitáló mosolya, amikor visszautasítottam, örökre mély seb marad a szívemben. Pedig ebből a mosolyból a világ legszebb élménye is lehetett volna. Nehezen térek vissza a valóságba zaklatottságomból. Félig dermedten követem a többieket és ülök le a nappaliban az asztal mellé...
Az első nagy szerelmemmel, 3 éve voltunk már együtt, de az utolsó fél évben rengeteget vitáztunk. A kapcsolatunkat már csak a jó szex tartotta életben. Isteni volt vele az ágyban rengeteg dolgot átéltem vele, szinte minden egyes alkalom emlékezetes maradt valamiért és sohasem volt egyforma. Ebben a viharos szakaszban meghívtak minket egy házavató bulira. Rengetegen voltak, a pasim már jól bepiált és azzal idegesített, hogy az orrom előtt enyelgett minden csajjal. Én meg durcásan támasztottam a falat el sem mozdultam mellőle, nehogy eltűnhessen egy pipivel. Régóta figyeltem egy csajt, aki le sem vette a szemét Gyuriról, kb. 2 méterre tőlem, dobta a csábos pózokat és mosolyokat a kedvesem felé...
Normál, kisvárosi család vagyunk, anyám Vera, aki 37, apám Bálint 40, húgom Csilla 12, én pedig Ádám 14 éves vagyok. Normális, és szinte kicsit unalmas életet élünk, hiszen alig történik velünk valami. Bár amit el szeretnék nektek mesélni, az, jócskán megváltoztatta az életünket. Történt egyszer, hogy anyám régi osztálytársnője meglátogatott őt, hiszen régen nem látták egymást, bár a gimibe a legjobb barátnők voltak. Lilla gyönyörű nő volt. Nem túl nagy, de hegyes cicik, széles csípő, formás fenék, és gyönyörű vállig érő fekete haj, hosszú combok, formás vádlik. A tekintete pedig mindig mosolygott...
Egy unalmas nyári délután néztem otthon a TV-t és arra gondoltam, bárcsak történne valami izgi ma. El lehet képzelni, hogy meleg volt, izzadtam és nagyon unatkoztam. Erre hallom, hogy anyám telefonál, mikor letette, megkérdeztem kivel beszélt, és ő azt mondta, hogy az egyik barátnőjének ígérte, hogy segít bevinni az egyik szekrényt, mert épp most vette, és egyedül nem tudja bevinni. A gond csak az volt, hogy épp nem ért rá és engem kért meg. Noszogatás után nagy nehezen bele egyeztem a dologba...
A barátom és én már vagy 20 éve ismerjük egymást. Így a szüleink is nagyon jó barátságban voltak egymással, ha valameikünk szülei elutaztak, vagy más elfoglaltságuk volt akkor amit csak tudtak segitettek a másiknak. Így volt aztán hogy egyik nyáron mikór anyámék elmentek több napra otthol hagytak egyedűl, mivel akkór mégcsak 16 éves voltam megkérték a barátom szüleit Katát és Ferit hogy néha ha ráérnek kukkancsanak át hogy minden rendben van, nem ég e a ház meg ilyenek. Elég felelőtlen kamasz gyerek voltam...
A huszonos évek kezdetén még minden téren erős az emberben a kereső kíváncsiság. A jó mellett is keresi a még jobbat, sőt a sokkal jobbat, remélve, hogy egyszer a legjobb is betéved. Így van ez a párkapcsolatok terén is. Állandó hajtóerő a vágy testek és lelkek megismerésére, de ha választhat, akkor előbb a test, utána a lélek a sorrend ebben a korban. S micsoda testek ?! Karcsúk, egészségesek, szépek, a lány már nő, a fiú kezd férfivé alakulni, ösztöneik egymáshoz csalogatják őket, próbálkoznak, kezdeményeznek, s ha úgy érzik, nem jót választottak, még nem érzik tragikusnak, ha szakításra kerül sor, s újra keresnek...
Ancsa vagyok és eladóként dolgozom egy hipermarketben. Általában a polcokat töltöm fel, de ha nincs épp ember akkor a kasszába is beugrok. Hát az életem izgalmaktól mentes, szexuális életem körülbelül 2 hónapja semmi... Múlthéten láttam egy helyes bevásárló fiút, és úgy láttam hogy a pillantásomat viszonozta. Ennyit arról hogy újabb párkapcsolatom legyen... de még kóbor szexpartner se akad. Van egy jó haverom Ádám. Ő jön mindig értem és utána beugrunk a kedvenc pizzázónkba vacsizni. Ma is megbeszéltük hogy értem jön. Később megtudtam hogy a főnököm, az a hárpia, késő estig berendelt hogy a polcokat töltsem fel egyedül...
Mindenki életében eljön az a pillanat, mikor valami olyas valami történik vele, melyre nem igazán számít, mégis annyira be tud tőle pörögni, hogy megszűnik létezni számára idő és érzékelés. Így esett ez a kis Györgyivel is, ki nem sejtve mi fog rá várni az iskolában, napi rutinszerűséggel elindult hét óra 30 perckor. Ahogy kilépett az ajtón, máris barátnője Betti várta őt, ki egyben az osztálytársa. Györgyinek mindig is volt kivel mennie suliba, hisz Betti a legjobb barátnője a szomszéd lakásban lakott, ugyanazon az emeleten. Na de térjünk vissza a történetre, mely nem útközben játszódik...
A munkatársam Anna elhívott, hogy menjünk el a múzeumok éjszakájára, és nézzünk meg egy, két kiállítást, előadást. Örültem neki, pont aznap a barátja és az én barátom is dolgozott. Így azt beszéltük meg, hogy szombaton még egyeztettünk, hogy hol és mikor találkozzunk. Megbeszéltük, hogy hétkor talizunk. Még délután eszembe jutott, milyen pajzánul mesélte egy múltkori lányos buli után Anna, hogy a pasija arra kérte, ha köztünk bármi is történik ő egyet kér, ne hagyjuk ki. Jót mosolyogtam ezen és tovább készülődtem, de valahogy sehogy sem ment ki a fejemből, az, hogy mi lesz ma éjszaka...
Az öt férfi halkan beszélgetve várta, hogy elkezdődjön a prezentáció. A hosszú, mahagóni asztal mellett ültek mindannyian és ahogy szokott lenni, középen üdítősüvegek és poharak sorakoztak egymás mellett, egyelőre még katonás rendben. Már csak egyvalakire vártak, akinek a széke az asztalfőn árván álldogált. Frank és William már régebb óta ismerték egymást, Johnnak és Freddienek szintén régebbre nyúlik a kapcsolata, egyedül Clement aki kissé egyedül érezte magát. Igaz, hogy ismerte a többieket, de korántsem annyira, hogy megzavarja a beszélgetésüket. Pár percnyi késéssel megérkezett, akire vártak. Magas, jól öltözött, kissé már őszülő halántékú férfi lépett a terembe, és egyenesen az asztalhoz ment...
Az ágyamon feküdtem. Nyár volt, hűs szellő járta át a szobám, és csiklandozta meztelen testem. A kezemmel lassan végig simítottam a testem a nyakamtól a hasamig, majd megfogtam a golyóimat, és elkezdtem őket masszírozni. Finom érzés volt, a másik kezemmel, pedig a farkammal játszottam. Éreztem, ahogy egyre keményebb lesz, egyre nagyobbra duzzad a tenyeremben. Föl - le húzogattam rajta a bőrt, közben, pedig folyamatosan játszadoztam a golyóimmal...
Egy fiú barátomat, Andrist nemrégiben autóbaleset érte. Nem ő volt a hibás, de ahogyan ez sokszor megesik, neki esett baja, nem pedig annak, aki a vétkes volt a balesetben. Eltört a jobb karja, és a bal lába is. Amikor megtudtam a hírt, azonnal üzentem neki a szüleivel, hogy amint tudom, meglátogatom. Sajnos azonban másnap, szombaton el kellett utaznom vidékre rokonokhoz, így csak hétfő délután tudtam elmenni hozzá. Utálom a kórházakat, de ezt az áldozatot szívesen meghoztam Andrisért. Mindenesetre nem éreztem túl vidáman magamat, ahogyan lépdeltem végig a klórszagban a kórterem felé, ahol feküdt...
A nagy élvezések után négyen mentünk a zuhanyba. Az egyik fülkében Miu-val mostuk egymást, a másikban Maria és nővére. - Nem is tudom elmondani milyen jó volt. - kezdte Miu az értékelést. - Itt az ünnepen mindig nagyon nagyot tudok élvezni, de ez a mai az eddigieknél is jobb volt. Nagyon ügyes vagy. Legalább is a nyelveddel. A farkad is ilyen ügyes? - Mondanám, hogy próbáld ki, de ... - Mond csak! - De azt mondtad, nem lehet. - Itt nem. Húú. Ez a mondat és Miu szűnni nem akaró simogatása újra felizgatott. Miu ezt észrevéve, lágyan megsimogatta a fütyim. - Várj még kis farkinca, nincs vége a mai napnak. Légy türelmes és ne fáraszd ki magad nagyon...
Sziasztok történetemet ott kezdeném h faterom mikor meghalt én 14éves voltam (most 22 vagyok de eddig vhogy nem mertem leirni a történetet). Bemutatom a történet másik föszereplőjét anyumat. Kb 180cm magas vörös hátközépig érő egyenes haja van, vékony kb 60 - 65kilo a segge na kb szerintem mindenki beleszeretne aki rápillanta, feszes és annak elenére h 40körül jár olyan feszes h a 20asok is simán megirigylik! Mellbősége 130 körül jár és ehez hozzá kell tenni h soha nem viselt meltartót és születésem után sem kezdett el lógni (egyszerűen gyönyörű) :)! Na elkezdem végre a történetet...
A terv bevált Tamás rádöbbent, hogy a kislánya, már nagylány. Julcsi persze úgy viselkedett a papájával, mint korábban, de az apában bujkáló férfi, már nem tudta figyelmen kívül hagyni a póló alól kivillanó fedetlen popsit, vagy a vele szemben lehajló lány kis domborulatait, ahogy a trikó nyakrésze a gravitációt követve belátást enged. Az apa egyre inkább a hasonlóságon gondolkodott a kislány és az anyja közt. Julcsi egyre több testhez simuló rucit kért, miniszoknyákat, és már nem elégedett meg az egyszerű pamut-bugyikkal sem. Otthon persze a vásárlás után mindig divatbemutató jött, ahol Tamásnak minden részletet meg kellett tekintenie...
Órák óta róttam a partot, észresevettem, hogy egyremélyebbre jutok az éjszakában, egy állom járt a fejemben, melyet csak én is kaptam, csak halgattam a tenger a szél az elemek harcát. Egy állom kezdett körvonalazódni, először csak képek, majd mozzanatok, testek, míg végül egy történet kerekedett, mit most elmondok neked. Az egyik szereplője te voltál, talán más, a másik, én, talán más.Egy füves, sziklás mezőn, ahol hegyililiom, és játszint burjánzott, utolsó kerengőjét járta a nap, a kacér hullámok habjaival, vöröses fényt vetve a tündérkert virágaira. Egy párocska üldögélt a sok szikla egyikének lábánál...
Tikkasztó meleg volt. Hiába volt nyitva ajtó-ablak, a levegő nem mozgott, a hőmérő pedig árnyékban mutatott 32 fokot. Szekeres egy feljegyzést olvasott, közben időnként egy zsebkendővel törölgette homlokát. Hirtelen az asztalra dobta az irományt. - Ez képtelenség! – morogta maga elé. Pedig tudta, hogy nem. Az irat megerősítette azt, amire a kereskedelmi igazgató már a tavasszal figyelmeztette. A konkurencia terjeszkedik. Ő pedig közben piacot veszt és mivel az eladások jelentősen csökkentek, lehet hogy jövőre már nem is lesz cége. A jegyzet szerint a partnerek kezdenek átállni a kisebb átmérőjű csavarok használatára...
Nős vagyok. Ő is férjezett. Egy vállatban dolgozunk, egy utas szállitó vállatban. Én busz sofför, ő pedig egy irodai alkalmazott, aki a kilóméterek általános adataival foglalkozik... kb. Egy nap fel kellett mennem, mert valami gond akadt a megtett kilóméterek számával. Fel is mentem és egy szimpatikus mosoly fogadott a volt szerelmemtől... - Van egy kis gond, mintha nem jól mükődne az a fránya kilóméter óra. - Igen tudom, észre vettem, el is vittem a mesterhez, hogy javitsa meg. S kész is, csalt az óra, kevesebbet mutatott. - mondtam, miután a elfogadtam a kéz mutatását, hogy foglaljak helyett. Az irodában 3 nő volt még rajtunk kivül...
