Menekülés a pornóba 2. rész

Csörgött a telefon. A kijelzőn egy ismeretlen szám villant. Nem a fiam, nem a barátnőm, nem volt munkatárs... Zsuzsi.

– Szia, Erzsi! Be tudnátok jönni? – hangzott a túlról a fiatal nő határozott, mégis barátságos hangja.

Sanyi a kanapén ült, a tévét bámulta, de nem nézte. Az utóbbi hetekben ilyen volt. A forgatás óta – a forgatás óta valami megváltozott közöttünk. De nem rossz értelemben. Inkább... feszültebben. Mint amikor a levegő tele van villámmal, de még nem csapott le.

– Sanyi, Zsuzsi hív. Mennénk?

Sanyi rám nézett. A szeme – az a bizonyos tekintet, amit a forgatás óta viselt – most ellenállást mutatott.

– Nem akarok – mondta halkan.
– Kérlek.
– Erzsi, nem.

Nem erősködtem. De a testem – a testem már a bejáratnál járt. A hüvelyemben valami bizsergett. A seggemben – az a bizonyos, most már nem szűz seggem – még mindig emlékezett Dénes nedvességére. Az ujjaira. A férfiasságára.

Szégyen vagy sem, vágytam a faszára a puncimba.

Nem mondtam ki. De Sanyi látta rajtam. Mindig is látott.

– Jól van – mondta sóhajtva. – Menjünk. De csak meghallgatni.
***

Zsuzsi irodájában már várt minket a kopott kanapé, a fekete háttér, a lámpák. De valami más volt a levegőben. Egy izgalom, amit Zsuzsi nem tudott leplezni.

– Erzsi, Sanyi – kezdte, miután leültünk –, van egy ajánlatotok. Egy amerikai producernek megtetszettél, Erzsi. Megnézte a filmet. Kifejezetten kért.

Sanyi megfeszült mellettem.

– Rendelni szeretne egy filmet – folytatta Zsuzsi. – Már megvan a forgatókönyv vázlata. A ti bólintásotok kell.

A szívem – a szívem úgy kalapált, mint egy fiatalkorban. Szinte azonnal bólogattam volna. A szám már nyílt, az igen a nyelvem hegyén volt.

De Sanyira néztem. Ott ült mellettem, a keze ökölbe szorulva, az arca kővé dermedve. Nem akartam bántani. Nem akartam, hogy azt érezze, másodlagos. Hogy a felesége már csak a pénzért – vagy ami még rosszabb, a kéjért – mindenre hajlandó.

– Kérünk egy kis gondolkodót – mondtam.

Zsuzsi bólintott.

– Persze. De hadd mondjam el a részleteket, hogy tudjatok dönteni.

Elővett egy papírt.

– Leszbi a téma.

Na, itt hőköltem vissza. A vad bólogatás, ami a számban veszélyeztette az igent, hirtelen fejcsóválásra fordult. Leszbi? Én? Hatvanhárom évesen, aki soha – soha – nem nézett egy nőre sem úgy, ahogy egy férfira szokott?