Vágyak a bűn mocskában 5. rész - Amikor már minden természetes 2. fejezet
Megjelenés: 2016. július 25.
Hossz: 11 703 karakter
Elolvasva: 6 013 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Mikor felébredtem, a fiam hason feküdt mellettem. Az elsötétített ablakon keresztül is jól kivehető volt, hogy odakinn hétágra süt a nap. Az órára pillantottam. Fél tizenegy. Akkor jó négy órát aludtam. kellett, kezdtem kikászálódni az ágyból.
– Hová, hová? – játékosan utánam kapott.
– – s indultam is a WC-re.
– De, siess vissza... – fordult hirtelen a hátára lelökve magáról a takarót – ..., mert ezzel... – markolta meg az erekcióban lévő farkának a tövét – ... csak kezdenünk kéne valamit.
Folyamatosan követett tekintetével, s ahogy én is csak néztem elhaladva az ágy előtt, tudatosult: egyrészt nincs semmi szégyenérzetem előtte, mint ahogy vélhetőleg neki sem volt, másrészt pedig, hogy tulajdonképpen úgy igazából, most látjuk egymást meztelenül, nem mint anyja és egyszülött , hanem mint egy összetartozó pár, egy szerelmes férfi és egy szerelmes nő.
Mikor már kezet mostam mögém lépett és egyik kezével a melleim alatt karolt át, míg a másikat az ölembe csúsztatta.
– Nem győztelek várni... – súgta a fülembe. Volt a hangjában egy kis remegő türelmetlenség.
– Mit szeretnél? – vállára hajtva a fejem hátra nyúltam és gyengéden megsimogattam az arcát.
– Hadd tegyem be! – kapta el kezét az ölemből, hogy marokra fogva méretes farkát belém illeszthesse. Önkéntelenül egy kicsit előre dőltem, növeltem a terpeszem és legnagyobb megelégedésemre már éreztem is, amint a kemény dorong belém nyomul.
– "Na még ez is... " – villant át egy gondolat az agyamon – "... semmi akrobatika sem kell... " – ekkor belemarkolt a derekamba – "... és már mélyen bennem is van... " – néztem bele a mosdó feletti tükörbe, hogy láthassam magunkat – "... mi aztán tényleg összeillünk... " – kezdte ki-bemozgatni a faszát bennem.
– Próbáljunk megint elmenni együtt... – súgta és megfogva a jobb kezemet az ölembe vezette, ahogy a hátamra simult, s máris a nedveinktől ragacsos bozontomban táncoltak az ujjbegyeim.
– Hjaj, hát nem is tudom... – lihegtem – ... én még így nem is csináltam... – de persze pontosan éreztem semmi sem lehetetlen.
A másik kezemmel erősen megkapaszkodtam a mosdó hideg kerámiájában és még előbbre dőltem, hogy az erőteljesedő, intenzív lökéseit bírjam. Pár pillanat volt csupán a folytatás és a gyors menet véget ért. Mindketten megremegtünk és apró rándulásokkal – ki tudja már hanyadszor – belém fecskendezte forró magját.
– Hová, hová? – játékosan utánam kapott.
– – s indultam is a WC-re.
– De, siess vissza... – fordult hirtelen a hátára lelökve magáról a takarót – ..., mert ezzel... – markolta meg az erekcióban lévő farkának a tövét – ... csak kezdenünk kéne valamit.
Folyamatosan követett tekintetével, s ahogy én is csak néztem elhaladva az ágy előtt, tudatosult: egyrészt nincs semmi szégyenérzetem előtte, mint ahogy vélhetőleg neki sem volt, másrészt pedig, hogy tulajdonképpen úgy igazából, most látjuk egymást meztelenül, nem mint anyja és egyszülött , hanem mint egy összetartozó pár, egy szerelmes férfi és egy szerelmes nő.
Mikor már kezet mostam mögém lépett és egyik kezével a melleim alatt karolt át, míg a másikat az ölembe csúsztatta.
– Nem győztelek várni... – súgta a fülembe. Volt a hangjában egy kis remegő türelmetlenség.
– Mit szeretnél? – vállára hajtva a fejem hátra nyúltam és gyengéden megsimogattam az arcát.
– Hadd tegyem be! – kapta el kezét az ölemből, hogy marokra fogva méretes farkát belém illeszthesse. Önkéntelenül egy kicsit előre dőltem, növeltem a terpeszem és legnagyobb megelégedésemre már éreztem is, amint a kemény dorong belém nyomul.
– "Na még ez is... " – villant át egy gondolat az agyamon – "... semmi akrobatika sem kell... " – ekkor belemarkolt a derekamba – "... és már mélyen bennem is van... " – néztem bele a mosdó feletti tükörbe, hogy láthassam magunkat – "... mi aztán tényleg összeillünk... " – kezdte ki-bemozgatni a faszát bennem.
– Próbáljunk megint elmenni együtt... – súgta és megfogva a jobb kezemet az ölembe vezette, ahogy a hátamra simult, s máris a nedveinktől ragacsos bozontomban táncoltak az ujjbegyeim.
– Hjaj, hát nem is tudom... – lihegtem – ... én még így nem is csináltam... – de persze pontosan éreztem semmi sem lehetetlen.
A másik kezemmel erősen megkapaszkodtam a mosdó hideg kerámiájában és még előbbre dőltem, hogy az erőteljesedő, intenzív lökéseit bírjam. Pár pillanat volt csupán a folytatás és a gyors menet véget ért. Mindketten megremegtünk és apró rándulásokkal – ki tudja már hanyadszor – belém fecskendezte forró magját.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 6 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
k
kivancsifancsi
2020. június 5. 20:31
#10
Továbbra is kitűnő.
1
d
debilaci
2019. november 7. 11:48
#9
Van egy kis visszaesés, de azért jó!
1
Á
Bizse42
2019. február 23. 08:41
#8
Nem tudom, hogy meddig fogom "ezt" tudni kibírni????
1
z
zoltan611230
2018. október 4. 08:15
#7
Nem semmi menet volt..
1
v
veteran
2016. augusztus 4. 16:40
#6
Jó folytasd.
1
R
Rinaldo
2016. július 31. 08:01
#5
nagyon jó.
1
s
sunyilo
2016. július 27. 21:40
#4
Egész jó.
1
t
tt5X2zDSkWEj
2016. július 25. 10:46
#3
jó 🙂
1
a
A57L
2016. július 25. 04:38
#2
Ez csak közepes.
1
T
Törté-Net
2016. július 25. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1