A+ A-

Vágyak a bűn mocskában 5. rész - Amikor már minden természetes 2. fejezet

Mikor felébredtem, a fiam hason feküdt mellettem. Az elsötétített ablakon keresztül is jól kivehető volt, hogy odakinn hétágra süt a nap. Az órára pillantottam. Fél tizenegy. Akkor jó négy órát aludtam. Pisilnem kellett, kezdtem kikászálódni az ágyból.
- Hová, hová? - játékosan utánam kapott.
- Pisilni - s indultam is a WC-re.
- De, siess vissza... - fordult hirtelen a hátára lelökve magáról a takarót - ..., mert ezzel... - markolta meg az erekcióban lévő farkának a tövét - ... csak kezdenünk kéne valamit.
Folyamatosan követett tekintetével, s ahogy én is csak néztem elhaladva az ágy előtt, tudatosult: egyrészt nincs semmi szégyenérzetem előtte, mint ahogy vélhetőleg neki sem volt, másrészt pedig, hogy tulajdonképpen úgy igazából, most látjuk egymást meztelenül, nem mint anyja és egyszülött gyermeke, hanem mint egy összetartozó pár, egy szerelmes férfi és egy szerelmes nő.
Mikor már kezet mostam mögém lépett és egyik kezével a melleim alatt karolt át, míg a másikat az ölembe csúsztatta.
- Nem győztelek várni... - súgta a fülembe. Volt a hangjában egy kis remegő türelmetlenség.
- Mit szeretnél? - vállára hajtva a fejem hátra nyúltam és gyengéden megsimogattam az arcát.
- Hadd tegyem be! - kapta el kezét az ölemből, hogy marokra fogva méretes farkát belém illeszthesse. Önkéntelenül egy kicsit előre dőltem, növeltem a terpeszem és legnagyobb megelégedésemre már éreztem is, amint a kemény dorong belém nyomul.
- "Na még ez is..." - villant át egy gondolat az agyamon - "... semmi akrobatika sem kell..." - ekkor belemarkolt a derekamba - "... és már mélyen bennem is van..." - néztem bele a mosdó feletti tükörbe, hogy láthassam magunkat - "... mi aztán tényleg összeillünk..." - kezdte ki-bemozgatni a faszát bennem.
- Próbáljunk megint elmenni együtt... - súgta és megfogva a jobb kezemet az ölembe vezette, ahogy a hátamra simult, s máris a nedveinktől ragacsos bozontomban táncoltak az ujjbegyeim.
- Hjaj, hát nem is tudom... - lihegtem - ... én még így nem is csináltam... - de persze pontosan éreztem semmi sem lehetetlen.
A másik kezemmel erősen megkapaszkodtam a mosdó hideg kerámiájában és még előbbre dőltem, hogy az erőteljesedő, intenzív lökéseit bírjam. Pár pillanat volt csupán a folytatás és a gyors menet véget ért. Mindketten megremegtünk és apró rándulásokkal - ki tudja már hanyadszor - belém fecskendezte forró magját.
- Bocsi - kért elnézést, mikor felegyenesedve összenéztünk a tükörben - ez egy kicsit gyorsra sikeredett.
- Gyors, gyors - feleltem jóízűt mosolyogva - De jó, nagyon jó - fordultam ki alóla, hogy összeölelkezzünk. Csókolózás közben kellemesen csiklandozott a hüvelyemből a combomra szivárgó meleg ondója.
- Zuhanyozzunk - mondtam - mert el kellene szaladnunk a boltba valami kajának valóért. Nincs itthon semmi és mindjárt bezár minden.
- Menj csak! Nekem úgyis pisilnem kell! - és ment is a WC-re.
Miután lefürödtünk ő szaladt el a közértbe, hogy még zárás előtt (akkor még szombaton is csak délig voltak nyitva általában a boltok) beszerezzen mindent. Míg vásárolt én áthúztam az ágyneműt, mert éjjeli hancúrozásunk bizony hagyott nyomot maga után rendesen és gyorsan elindítottam egy mosást is.
- Marha meleg van - vetette oda mikor megérkezett - Nem baj? - kérdezte miután bepakolt a hűtőbe és már kapta is le magáról a pólóját és az alsójával együtt a short-ját.
- Dehogy, kicsim - mértem végig cinkos tekintettel, hozzá képest egy kicsit túlöltözötten, mert a zuhanyzás után egy lenge otthonkafélét azért csak magamra kaptam.
Míg én főztem, addig ő kiteregetett, de egymástól független tevékenykedéseink ellenére számtalanszor összeölelkeztünk, vagy egyszerűen megcirógattuk, megérintettük egymást, mert folyamatosan szükségét éreztük a másik közelségének.
A pára és a hő egyre elviselhetetlenebb lett a kis lakásban. Szakadt rólam a verejték. Az ablakokat kinyitni értelmetlennek tűnt, mert az utcáról is csak dőlt volna be a meleg. Persze ledobhattam volna a lenge kis rongyot magamról, de az is csak pillanatnyi felüdülést jelentett volna. Ki kellett nyitni a bejárati ajtót, mert a sötét és hűvös lépcsőház enyhíthette leginkább a magas hőmérsékletet a még hátralévő fél órában, amíg az étel elkészül.
Ahogy végeztem, egy ideig még szellőztettem, majd miután bezártam az ajtót, egy hűvös zuhanyra invitáltam szeretőmmé lett fiacskámat. A zuhanyzásból előbb lubickolás lett. A kis kádban egymásra fonódva azon kaptuk magunkat, hogy játszadozva, teljesen fesztelenül pettingelünk. Csók csókot követett, simogatás, fröcskölgetés és izgató érintések abba hagyhatatlanul váltakoztak miközben egyre jobban eluralkodott rajtunk a határtalan önfeledtség. Egyre jobban felhúztuk egymást, de valamiféle előrelátó óvatosságunkból eredően megbeszélve kiegyeztünk: nincs semmi hirtelenkedés, nincs hebehurgya kapkodás, szenvedélyesen szeretkezni fogunk, úgy isten igazából, hosszan elnyújtva, zavartalanul egymásba feledkezve,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.94 pont (63 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 veteran 2016. 08. 4. csütörtök 16:40
Jó folytasd.
#5 Rinaldo 2016. 07. 31. vasárnap 08:01
nagyon jó.
#4 sunyilo 2016. 07. 27. szerda 21:40
Egész jó.
#3 tt5X2zDSkWEj 2016. 07. 25. hétfő 10:46
smile
#2 A57L 2016. 07. 25. hétfő 04:38
Ez csak közepes.
#1 Törté-Net 2016. 07. 25. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?