17 éves voltam, amikor volt egy nálam 2 évvel idősebb fiúm, akivel már kb. fél éve "próbálgattuk szárnyainkat", jókat smároltunk, simizgettük egymást, és néha már igen kellemeseket pettingeltünk is a szülei kodájában, ha éppen sikerült elkunyerálni tőlük. Igazi szexre még nem került sor közöttünk, de már nem sok hiányzott hozzá, ő is - és bevallom - én is szívesen túl lettem volna már rajta. Nagyon bíztam benne, hogy a nyári szünetben végre bekövetkezik a várva várt esemény. És aminek be kell következni, az ugye be is következik! :) De előtte történt még egy és más...
Nem sokkal a gimis 3. osztály befejezését követően, június vége felé történt ugyanis, hogy a már említett koda elromlott és szerelőhöz kellett vinni. Amikor kész lett, Gábor (a fiúm) kapta a feladatot a szüleitől, hogy péntek estefelé menjen és hozza el a kocsit a szerelőtől, mivel a szüleinek valami fontos dolguk lesz Pesten és csak késő éjjel az utolsó vonattal tudnak hazajönni. Ez nagyon szépen hangzott, mivel hirtelen megoldódni látszott Gáborral a régóta halogatott tervünk! Hét közben meg is beszéltük, hogy este 6-kor találkozunk a városszéli szerelőnél és aztán már csak egy tornádó sodorhat el bennünket egymás mellől!
A megbeszéltek szerint (ill. hogy le ne maradjak valamiről, én már majd' fél órával előtte :) ) ott várakoztam a szerelőnél, ahol jólesően konstatáltam, hogy a szerelő is tudott a dologról és kész volt a járgány, már ő is várta Gábort, hogy aztán bezárhassa a műhelyt és végre befejezze a dolgos hetet, hiszen már senki más nem volt nála. 6 óra, fél 7, 7 óra, és még mindig nem jött az én lovagom! A szerelő már teljesen kiglancolta a műhelyt, mindent elrakott, kiállította a kapu elé a kodát, de Gábornak se híre, se hamva nem volt. (Istenem, milyen jól jött volna egy mobil akkor...) Szóval ott vártam és kezdett egyre kínosabb lenni a dolog, mert látható módon a szerelő már bezárt volna, hiszen ő a műhely fölött lakott és már igencsak ment volna vacsorázni. De Gábor nem jött! Már igencsak esteledett, amikor megkérdezte a szerelő, hogy: "Hát akkor most mi legyen? Vársz még, vagy hogy gondolod?" Elég kínos volt a helyzet, mert nagyon éreztem, hogy el kéne már innen húzni, de hát ugye a betervezett események meg mégis csak korlátoztak az ebbéli döntés meghozatalában. Meg aztán otthon is úgy tudták, hogy a barátnőmhöz mentem bulizni és ott alszom nála, és ekkora alibit eljátszani sem látszott praktikus dolognak...
A helyzetet a szerelő felesége oldotta meg, aki lejött, hogy felkönyörögje a vacsihoz a férjét. Zoli (a szerelő) kicsit zavartan, de illendően bemutatott bennünket egymásnak és próbálta tisztázni a helyzetet. Andi (a feleség) is feltette a kérdést, hogy akkor most mi lesz? Válaszul Zoli készségesen kezembe nyomott pár magazint, mondván ha nem haragszom, akkor ők most felmennének, nézegessem ezeket addig és a ha jönne ez az elveszett fiú, akkor csak szóljunk bátran nekik. Ők fel, én meg leültem egy kisszékre és elkezdtem lapozgatni a sajtóorgánumokat. Közben már teljesen be is sötétedett, felkapcsoltam a villanyt is, Gábor még mindig sehol. Nem is igazán érdekelt, hogy mit lapozgatok, már csak az járt a fejemben, hogy sajnos ez a hajó elúszott és egyre dühösebb lettem Gáborra. Közben a kezem ügyébe keveredett egy német vagy osztrák pornóújság is, mesébe illő, vagyis inkább az estére tervezett pikáns jelenetekkel, ami még inkább eszembe juttatta, hogy én meg mi mindentől esek el most éppen. Egyre lázasabban kezdtem el lapozgatni az újságot, miközben már egyre többet kellett fészkelődnöm a kis sámlin, amikor is megjelent Andi és mély részvéttel a hangjában fejezte ki sajnálatát a dolgok állása miatt. Én már legszívesebben felugrottam volna és mentem volna akár haza is, de közben vak sötét lett és őszintén szólva már féltem volna egyedül hazamenni a majd 3 km-re levő házunkhoz. Ekkor ismét Andi oldotta meg a helyzetet, ugyanis felajánlotta, hogy menjek fel hozzájuk, egyek valamit és közben akár meg is érkezhet Gábor. Nem igazán volt ínyemre a dolog, hiszen mit keresek én egy idegen, 35-40 év körüli házaspárnál késő este, de az éhségemet és a hazamenéstől való félelmem végül is legyűrte a finnyásságomat is igent mondtam.
Felmentünk, Zoli már megfürödve, egy szál kemping gatyában a konyhában üldögélt a vacsora romjai fölött és nézte a kis Junoszty-ot. Andi hellyel kínált, tett elém enni valót és kérdezte, nincs-e kedvem egy pohárka borocskához. Nem akartam visszautasítani a kedvességét és elfogadtam. Kaja közben Andi felvetette Zolinak, hogy ha már így alakult a dolog, mit szólna hozzá, ha ott aludnék náluk, mert ilyen későn nyilván nem mehetek már egyedül haza, Zoli pedig ivott már és nem vezethet. Zoli a tv-nézés közben egykedvűen rábólintott a dologra, mire én ijedten tiltakoztam, hogy hiszen nekem nincs is itt pizsamám, és egyáltalán. Andi nyugtatgatott, hogy ez nem lehet akadály, ő majd bekészít nekem valami alvóalkalmatosságot a fürdőbe és meg lesz oldva a dolog.(...)
Füstbe ment terv
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 8.91 pont (117 szavazat)
