Vera a közösben 9. rész

Eljött a Szilveszter, és ezzel lassan már át is kanyarodunk 2013-ra. A két ünnep közötti időszakot mindenki sok pihenéssel töltötte, nem "vadultunk", nem kalandoztunk, egyszerűen csak örültünk neki, hogy vége van az évnek. Az utolsó nap viszont értelemszerűen a szórakozásé, bulizásé, és mivel az egész társaság tartja a kapcsolatot, néhány levélváltásból már sejthető volt, hogy Szilveszterkor lesz valami. Éppen otthon voltunk, Vera a fürdőszobában foglalatoskodott, amikor megszólalt a telefonom. Laci volt, és érdeklődött, hogy mit csinálunk az új esztendőbe vezető éjjelen.
– Semmit – vágtam rá a teljesen szimpla választ, mert tényleg nem volt tervben semmi. Nem azért, mert azt vártuk, hogy a többiek meghívnak valahová, hanem mert akkor épp természetesnek hatott kettesben eltölteni az év utolsó estéjét. Volt elég "buli" év közben...
– Figyelj csak – kezdte Laci –, én is egyedül leszek. Nem csinálunk valamit?
– Hogyhogy egyedül leszel? És Erika?
– Á, az asszonyok elmentek valamilyen hülye buszos wellness kirándulásra. Francnak se volt kedve egy szállodában bájologni.
– Asszonyok? – kérdeztem kissé meglepődve.
– Ja, a másik Erika és Sára is ment. – Itt akkor nekem le is esett, hogy tulajdonképpen kis "társaságunk" nő tagjai elutaztak, a férfiak pedig egyedül lesznek Szilveszter éjjel, egyedül az én Verám lesz elérhető... Egy pillanat alatt összeállt a kép.
– Figyelj Laci – mondtam –, akkor szedd össze a srácokat, és gyertek át. Lesz sör, hozunk kaját, aztán elleszünk itt. – Ez persze, tisztában voltam vele, felhívás volt egy kemény orgiára, Vera "megsemmisítésére". De ami azt illeti, kezdett nagyon tetszeni a gondolat.
– Akkor szólok a többieknek, ha jó nekik, megyünk. Mikorra érkezzünk?

Megbeszéltük a részleteket, majd épp letettem a telefont, amikor Vera, meztelenül, egy törölközővel a haját szárítgatva megjelent a hálószoba ajtajában.
– Ki volt az? – kérdezte. Végignéztem a gyönyörű, nőies testén, és nem tudtam eltűntetni a vigyort az arcomról.
– Úgy néz ki, nem egyedül fogunk szilveszterezni, kicsim – mosolyogtam. Vera keze egy pillanatra megállt a hajában.
– Laci? – nézett rám tágra nyílt szemekkel.
– Meg Peti – válaszoltam. Kedvesem ekkor elmosolyodott egy kicsit. – És Attila – mondtam, ekkor a mosolyt inkább a megdöbbenés váltotta azon a helyes arcán.
– Hárman? Na és a lányok?