A+ A-

Vera a közösben 4. rész

Közeledett Vera születésnapja, én pedig idejekorán nekiláttam a szervezésnek. Felhívtam Lacit, akivel közösen kitaláltuk, mi legyen a meglepetés a barátnőm számára. Ő persze tudta, hogy készül valami, és hogy ebben Laci is szerephez fog jutni, úgyhogy valami olyat kellett kitalálni, amire még így sem számít. Kedvenc házaspárunk szerencsére nem fukarkodott az ötletekkel, és amikor már Erika is beszállt a megbeszélésekbe, találtunk is egy jó "játékot", amit könnyű megoldani, vicces, izgalmas, és garantáltan emlékezetes lesz.
Vera előtt nem is titkolóztam, tisztában volt vele, hogy lesz valami a "nagy napon", de arról már hiába érdeklődött, hogy mi lesz az. A születésnap péntekre esett, így tökéletes időpont volt a késő estébe hajló bulizásra, igaz, az egész heti munkától egy kissé fáradtan estünk be Laciékhoz. Ők már nagyon vártak minket, tárt karokkal és pezsgővel vártak.
- Gyertek, meséljetek, mi van veletek, én mindjárt tálalom a vacsorát. Remélem, éhesek vagytok! - Erika hellyel kínált, aztán a konyhában sürgött-forgott. Az asztalon gyönyörű teríték, gyertyák, az egész nagyon hangulatos volt, és jól is jött, mert Vera azt hitte, hogy ez maga a szülinapi meglepetés, és utána majd csak a "szokásos" jön. Kívánósan kacsintgatott Lacira, aki nem is túlságosan zavartatta magát, már ott az asztalnál flörtölt a barátnőmmel, a széke mögé ment, és a nyakát csókolta, masszírozta. Hozzájuk képest Erika és én még rendesen viselkedtünk.
Fél óra múlva kitűnő hangulatban, jónéhány pohár pezsgőtől oldottan üldögéltünk a vacsora maradékai felett. Segítettem Erikának leszedni az asztalt, de a konyhában elkaptam egy pillanatra.
- Minden készen áll, igaz? - Elmosolyodott.
- Ne aggódj, a másik szobában ott van minden, mindjárt hozom - mondta. Amikor az asztal már üres volt, még az abroszt is leszedtük róla, Vera csodálkozva nézte a csupasz bútordarabot.
- És én még azt hittem, jön a desszert! - viccelődött. Erika megsimogatta a fejét.
- Ami azt illeti, a desszert te magad leszel, Verácska. Laci mindjárt hozza a finomságokat, te viszont állj fel és vetkőzz le szépen.
- Mi? Ez valami vicc? Ne őrjítsetek meg - nevetett Vera. Ekkor Laci már ott állt, egy egész kis kosárra való édességgel és különböző kellékekkel. Segítettem Verának levetkőzni, és amikor teljesen meztelen lett, felfeküdt az asztalra. Erika az egyik kanapé mögül tépőzáras szíjakat vett elő.
- Kérem a kezedet - mondta, és Vera csodálkozó tekintetétől kísérve egyik csuklóját az asztal egyik lábához rögzítette. Ugyanezt megtette a másik kezével, aztán a bokáival is. A barátnőm ott feküdt fent az asztalon, kényszerűen hatalmas terpeszben, meztelenül kitárulkozva, várva a sorsát. Mosolygott, de nagyon zavarban volt.
Laciék ekkor elkezdték a "díszítést". Vera mellbimbóira, hasára, combjaira, de még a puncijára is kis tejszínhab adagokat fújtak, és azokra nyomták az apró sütiket, hogy aztán még az üres részekre is jusson némi hab, végül pedig még némi gyümölcs is. Eper és kivi szeleteket nyomogattunk a habba. Vera persze mozdulni sem bírt, izgalmában meg-megrándult, amikor érzékenyebb pontokat érintettünk, persze szándékosan. Már ekkor láttam, hogy a puncija nedvesedik.
- Ti nem vagytok normálisak - nevetett.
- Akkor most, hogy kész a torta, örökítsük is meg - mondta Laci, és telefonjával alaposan körbefényképezte a tortaként kényszerűen pózoló kedvesemet. Ha Vera zavarba jött valamitől, az mindig is a nyilvános szereplés volt, így a fotózást is elvörösödve, kelletlenül fogadta, könyörgött, nehogy az interneten kössenek ki a képek. Mi csak nevettünk a helyzetén, de már nagyon vártam, hogy végre befaljuk a desszertet, és Vera is megkapja, ami jár neki.
- Akkor essünk neki az édességnek - mondta Laci, miután Veronikát kedve szerint fényképezgette.
- De van egy szabály - vágott közbe a felesége -, csak a szánkat használhatjuk, a kezünket semmiképp! Ja, és persze le a ruhákkal, mindenki! - Izgatottan levetkőztünk. Jó idő volt, nyári meleg, sok ruhától nem kellett megszabadulni. Meztelenül körbeálltuk Verát. Az én farkam már keményen állt, Lacié is kezdett ágaskodni. Vera egyik melléről bekapta a tejszínhabos sütit, én pedig a másikról.
- Hmm, isteni ez így, pedig nem is vagyok édesszájú - vigyorgott a férfi. Erika közben Vera lábait "fogyasztotta el". A combjairól nyalta le a gyümölcsdarabkákat, amikor pedig a puncijáról is lenyalta a habot, Vera egész teste megrándult. Szeretett volna mozogni, a szíjak megfeszültek. Ez újra meg újra megismétlődött, mert Erika többször is mélyen belenyalt a felizgatott punciba. Én közben Vera hasán haladtam lefelé, apró süteményeket és gyümölcsöket kapva be.
- Ahh, én is kérek már valamit - szólt remegő hangon Vera. Laci az egyik sütit levette róla, és a szájába tette.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.66 pont (64 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 Pavlov 2017. 01. 14. szombat 13:51
Kellemes!
#11 zsuzsika 2014. 10. 7. kedd 20:31
Kezd unalmassá válni.
#10 listike 2013. 11. 10. vasárnap 09:14
Jól alakul.
#9 A57L 2013. 10. 17. csütörtök 04:34
Nem rossz.
#8 tiborg 2013. 08. 14. szerda 07:41
Jo sztori,de lassan fejlodid.A szinpad ,kellekek lehenenek valtozatosabbak.
#7 Pavlov 2013. 05. 27. hétfő 21:04
Játékos, kellemes történet. Tényleg hiányzik belőle egy szendvics smile
#6 sipospista 2013. 05. 27. hétfő 18:07
nagyon jo sorozat..
#5 genius33 2013. 05. 27. hétfő 17:00
Élvezetes smile
#4 veteran 2013. 05. 27. hétfő 14:07
Biztosan örült volna egy szendvicsnek is.
#3 Rinaldo 2013. 05. 27. hétfő 07:54
Telhetetlen Verácskát mindig jól megbasszák.
#2 papi 2013. 05. 27. hétfő 05:11
Jó, de kicsit kezd leűlni a story.
#1 Törté-Net 2013. 05. 27. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?