Zsuzsika, az unokatestvérem 1. rész

A történet a 1980-ban kezdődött. Régen volt és nagyon más világban éltünk. A fiatalabb generációnak elképzelhetetlen az a világ. Nem volt internet és még TV sem minden nap, pld Hétfőn nem volt adás a Tv-ben, amiben amúgy is csak egy csatorna volt. Sokkal több időt töltöttünk egymás társaságában, mint most, közös programjaink voltak. Nem volt ennyi autó, vonattal, busszal és biciklivel jártunk. Sokkal tudattalanabbak voltunk bizonyos dolgokban, mint a mai gyerekek, fiatalok. Szerintem az iskolai képzés magasabb színvonalú volt, mint a mai, de a sulin kívüli életünk nem volt tele annyi információval, mint a mostani világ. Nem volt facebook, insta, tok-tok, volt helyette a pletyka meg a beszélgetés. Nem volt Google, de volt szép könyvtárunk.
Szóval nagyon más világ volt!
Ez a történet, ebben a maihoz képest, sokkal egyszerűbb és másabb világban esett meg.
Nyár volt, és mint minden nyáron én, a tesóm és az unokatesóim mind elmentünk nagymamánkhoz, nyaralni! Élveztük ezeket a nyaralásokat, mert végre együtt lehettünk és sokat beszélgettünk és játszottunk. Évközben nem nagyon találkoztunk, úgyhogy ilyenkor ünnep volt.   Nagymamáék háza egy régies, de elég nagy ház volt, nagy verandával (terasz) és melléképületekkel. Ideális hely a gyerekeknek, amit a falusi környezet még fokozott is egy közeli folyóval és egy víztoronnyal a ház mellett. Jól éltünk ott. Nagypapa országosan elismert pártember volt, nagymama meg háztartásbeli. Mama mindig otthon volt, sütött-főzött ránk, nagypapa viszont sokat járt el.   8 gyerekük volt és kettő kivételével mind főiskolát vagy egyetemet végeztek. Én majdnem 13 éves voltam, a legkisebb mindnyájunk közt, Zsuzsika 16, a többiek 14-17 évesek. Engem mint kicsit, sokszor otthon hagytak a nagyok, Zsuzsikát meg nem nagyon engedték el a többiekkel, mert a szülei nagyon féltették.
Anyám pedagógus volt és az olvasás szeretetére nevelt, apám meg a természetet szerette, sokat jártunk az erdőbe és kirándulni. Talpraesett könyvmoly voltam. Szerencsére engem nem nagyon féltettek és sokat lógtam a falumbeli gyerekekkel. A telet utáltam, de amikor beköszöntött a tavasz, onnantól kint éltünk. Sokat jártam a kertünk mellett kezdődő hatalmas erdőbe.