W
Waderlaci
2024. június 5. 21:14
Történetek: Szénaboglya
Nem s világ van ellenem, hanem csak ezek ketten, akiket említettél. Ha Te mondtad volna, hogy látsz benne valami jót, azt elhittem volna. De tőlük nem tudom elhinni. Amiről viszont nem én tehetek! Andreastól túl sok mindenre és túl sokszor kaptam meg, hogy nem jó, és hogy nem az ő világa. Én már nem tudom elhinni neki még azt sem, amit kérdez. De ezt csak magának köszönheti. Magát írta le. Elhiszem, hogy csak az én szememben, de az én szememben már sikerült neki. Kexi annyiban másabb, hogy ő egyetlen kommentel tudta elérni ugyan azt, amit andreas hosszú idő alatt. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy kexi utóbbi hozzászólásai bennem inkább nyálasnak hangzanak. Csak éppen ahogy nem odaszúrással vágta el magát nálam, ugyan úgy nyálassal semmire se megy nálam.
Ami pedig azt illeti, hogy hidjem el, hogy ha jót írok, azt elismeritek... Nos, erre viszont a korábbiak cáfolnak rá nálam. A szerintem sok szempontból sokkal jobb írások kaptak durva leminősítéseket, miközben meg az ilyen középszerű írásokról akarjátok beadni, hogy az mennyire szipiszupi lett. Főleg, hogy egyiket se támasztotta alá soha senki érvekkel! Mert el tudnám fogadni, hogy - csak a példa kedvéért, ha már korábban az ugrott be elsőre - például a Pálcamesékben túl idegborzolóan részletesen írtam le a fájdalmat, és az kiverte a biztosítékot... az elfogadható, hogy pont az, ami nekem a leginkább különlegessé tette, az többeknél ellenkezőleg hatott. Vagy el tudnám fogadni, hogy ebben a költői képek annyira érzékletesek lettek, hogy az segít valakinek beleélni magát, és ez teszi számára egészen különlegessé... az is teljesen érthető lenne. És hihetővé tenné, hogy az eddigi fanyalgók miért változtattak véleményt. Sőt! Alkalom adtán segítene abban, hogy mi az, ami itt a többségnek tetszik, és segítene, hogy mi az ami a többség szerint hiányzik nálam. De mindebből még mutatóba sincs se itt, se korábban a negatív hullámokban.
Ami pedig azt illeti, hogy hidjem el, hogy ha jót írok, azt elismeritek... Nos, erre viszont a korábbiak cáfolnak rá nálam. A szerintem sok szempontból sokkal jobb írások kaptak durva leminősítéseket, miközben meg az ilyen középszerű írásokról akarjátok beadni, hogy az mennyire szipiszupi lett. Főleg, hogy egyiket se támasztotta alá soha senki érvekkel! Mert el tudnám fogadni, hogy - csak a példa kedvéért, ha már korábban az ugrott be elsőre - például a Pálcamesékben túl idegborzolóan részletesen írtam le a fájdalmat, és az kiverte a biztosítékot... az elfogadható, hogy pont az, ami nekem a leginkább különlegessé tette, az többeknél ellenkezőleg hatott. Vagy el tudnám fogadni, hogy ebben a költői képek annyira érzékletesek lettek, hogy az segít valakinek beleélni magát, és ez teszi számára egészen különlegessé... az is teljesen érthető lenne. És hihetővé tenné, hogy az eddigi fanyalgók miért változtattak véleményt. Sőt! Alkalom adtán segítene abban, hogy mi az, ami itt a többségnek tetszik, és segítene, hogy mi az ami a többség szerint hiányzik nálam. De mindebből még mutatóba sincs se itt, se korábban a negatív hullámokban.
2