WaderLaci hozzászólásai

Még kiegészítéseként (hátha átmegy): a Biblia 2000 éve is és még pár ezer évvel korábban is a megismerés szerves és szükséges részeként írja le a fájdalmat. Sőt! Az ilyen jellegű fájdalookozást SZERETETTEL TELI cselekményként határozza meg! 
Hogy a Biblia elleneseknek is legyen valami: egy ókori Egyiptomi írnok is leírta, hogy mennyi minden hibáért kaptak pálcával. Valamint azt is, hogy mindez hova vezetett. 
Ittem: az iskolai nevelésnek is teljesen hétköznapi része volt a fájdalookozás, egészen az elmúlt évtizedekig bezárólag. 
DE MINDEZ MIÉRT? Csak simán a hatalom gyakorlásának egy módja volt mindez? Vagy valóban lett volna valami értelme?

Elnézést kérek, hogy nem fogok egyénileg válaszolni a továbbiakban, mert csak a gond van vele. Írok, írok, már lassan ráng a hüvelykujjam, annyit írok a telefonon... aztán a lényege meg eltűnik. 

A következő kérdés viszont kapcsolódik a fájdalomhoz, mint jelenséghez: 
Miért tartották kb 50 évvel ezelőttig a világ megismerésének szerves részének a fájdalmat? 

Na most kaptam agyfaszt! 😡🤬Megint eltűnt a válaszom kb 3/4-e!

Sajnos ez a válasz az eredetileg leírt válaszomnak csak az első mondatának az első fele volt. A többi hogy hova tűnt... azt én is szeretném tudni. 
De nagyon jó, hogy közben felvetetted azt, hogy a gyerekeidre ráhagyod, hogy jó és rossz tapasztalást szerezzenek maguknak! Ugyanis ez lett volna a következő kérdés a fájdalommal kapcsolatban: ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠miért

Az első felében nagyon pontosan leírtad a lényegét, hogy mi is a fájdalom. A második felében... egy kicsit megint messziről kezdted. Először csak magának a fájdalomnak, mint jelenségnek kellene az alapjait átvennünk. És csak utána rátérni, hogy a fájdalom miért jó egyeseknek így vagy úgy. Bocsi, de ez kb olyan, mintha az alapvető fizikát az energiaspineknél akarnánk elkezdeni.

Jól mondtad: ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠tévedsz

Talán az egész témát - Há hirtelen ennyire lett rá igény - az alapoknál kellene kezdeni megtárgyalni! Kezdésnek itt egy alap kérdés:
Mi a fájdalom?
Jó vagy rossz dolog a fájdalom? (esetleg mindkettő vagy egyik sem?)

A motiváció sok féle lehet mindkét oldalon. 
Aki adja: simán a másik feletti uralom miatt csinálja valaki. Itt gyakori eset, hogy a magánéletben ugyan ez az illető meghunyászkodó, és ennek kompenzálása, hogy más felett uralkodjon. De lehet szokás kérdése is. Ő kapott gyermekkorában, ezért szinte természetes számára, hogy ő is adja, mikor már felnőtt. De az se lehetetlen, hogy simán élvezi valaki a velejáró dolgokat. Az irányítást, pontosabban azt, hogy az történik egy cselekedet kivitelezésekor, amit előre elképzelt magának. De az is lehet, hogy valaki egyszerűen az emberiség 2%-hoz tartozik, és nem "hatja meg" a sírás, más fájdalma. 
Aki kapja: a fent leírtak visszafelé elég gyakori okok. Tehát például irányít, dönt egész életében valaki, és az jelenti számára a lazítást, hogy kiengedi, másnak a kezébe helyezi a gyeplőt. De lehet az is, hogy gyermekkorában kapott, viszont teljeskörű védelemben is volt része együtt, és ezért felnőttként visszafelé kapcsolja össze a dolgokat: kikap, de védelem alatt áll. És nem szabadna kihagyni a fiziológiás hatásokat sem! 
Ezeken kívül rengeteg ok és indok lehet bárki számára. Még rengeteg minden közül lehet választani, és azok kombinációi közül is. És akkor még kihagytuk a szexuális kapcsolódású okokat, és meg sem említettük a BDSM világát. 
Az viszont tény, hogy ez az oldal tökéletesen alkalmatlan a témából való ismeretszerzésre! Ugyanis itt csak és kizárólag szexuális kapcsolódással jöhet fel a téma, miközben az a része ennek a témának csak egy apró szelete. De a legfőbb gond ott van, hogy több mint egy évszázada elindult a fájdalom kultúrájának eltörlése, és ez mára nagyon is előre haladt.

Ebben hol van a büntetés? Úgy értem, a címen kívül, a "történetben" hol van?

Egy kicsit bővebben leírtam Doriengreynek válaszolva a fórumon. Maga a meghatározás csak simán szadizmus/mazochizmus. De ez rendkívül tág fogalom. Ott leírtam pár ellenpontját a témának.

Remélem az eddigi írói munkám alapján merhetek válaszolni a felvetésedre, és elfogadod a kompetenciámat a témában. 
A kommented alapján kb alig tudsz valamit a témáról. Az s/m NEM a szadizmus egyik ága, hanem maga a szadizmus/mazochizmus. A szadista az, aki élvezetet lel mások fájdalmában, a mazochista pedig az, aki élvezetet talál a fájdalom elszenvedésében. Viszont ez így egy nagyon tág gyűjtő fogalom! A különféle felállások, erősségek, eszközök, módozatok, stb szerint rengeteg felé szét lehet bontani a sima s/m kategóriát. 
Maga az s/m csak a fájdalom okozás/elviselés. Tágabb körben ez része a BDSM kategóriának, amiben már megjelennek a különféle szereposztások: adó fél, szenvedő fel, adó/kapó fél. Megjelenik a behatás módja is: csak fizikai fájdalom, vagy lelki fájdalom, vagy mindkettő. Hosszabb, kiépült viszony esetében lehet alá és fölé rendeleti viszony, vagyis Úr/Úrnő - szolga viszony. De az ilyen viszony kialakulása nem feltétlenül elengedhetetlen. Abban is van különbség, hogy valamelyik oldalon megjelenik-e a szexuális hatás. Vagyis kivált-e szexuális vágyat a fenekelés. Mivel létezik szexmentes fenekelés is. De különbségek vannak a beavatkozás erosségében is! Én is javasoltam már itt (főleg Éva956-al folytatott viták után) az s/m kategória minimum kétfelé szedését: light s/m és hard s/m kategóriákra. Mivel így az is s/m-nek számít, ha valakinek a fenekére odacsapnak tenyérrel 10x, aminek egy óra múlva már nyoma sincs, és az is s/m-nek számít, ha valakinek sok és erős ütést osztanak ki eszközzel, aminek a nyomai napok, hetek alatt múlnak csak el, ex az is ugyan úgy s/m kategória, ha valakit megkorbácsolnak egy kilencfarkú macskával, és élete végéig viselheti annak a pár percnek a nyomait. 
És jó volt a felvetésed az elején: igen, a játékos elnáspángolás, a tetszést kifelyező ruha keresztüli fenékre csapás is része az s/m-nek, ahogy akár a kikötözve korbácsolás, vagy a nyilvános megalázás. Egy jó s/m kapcsolat ismérve a mindkét fél számára megtalált élvezet, és a korlátok, a határok felderítése, kitapasztalása és kitolása.

Nyitva áll a feladat: ha szerinted nagyobb buli egy férfi elverése, akkor hajrá, írd meg (mellékesen: egy olyan felállású s/m írásom is van fent). Bár kételkedem kissé abban, hogy pont te meg tudnád írni. Már csak abból kiindulva, hogy ebben nem találtad az s/m részeket. Ha ebben nem találtad, akkor élek a gyanúperrel, hogy te is azok közé tartozol, akik szerint az s/m-ben az "s" a szex rövidítése.

Igencsak egysíkú és lapos történet... de jó szórakozás. Különösen s/m kategórián belül.

Minden esetre a "híresség" kipipálva. És a cím... csak később jöttem rá, hogy abban tévedtem kicsit. Mikor Iván Ond vette át az iroda vezetését, már más volt az iroda neve.

Atya világ! Ez a fordítás pár évvel korábban jelent meg, mint kellett volna. Még kellett volna hagyni egy kis időt a googlenak, hogy fejlessze a fordító programot.

Jó rajzok! Ha még egy kis történetet is lenne benne, simán lehetne 10p is.

Remélem neked is ugyan az jött ki végeredménynek 😄 Ezt a szöveges példát nekem is ki kellett számolnom, csak visszafelé. 
A további írások... jelenleg csak remélni tudom, hogy sikerül hamarosan befelyeznem valamelyiket. Munkatárs, anya-lánya, megcsalás... ezekkel foglalkoztam felváltva a napokban. Valamint egy vagy kettő szabadban, s/m mentes, romantikus(?) ötlettel. Viszont, ha én elakadok, akkor akár hosszabb időre is el tudok akadni. És néha elég csak annyi, hogy nem találok megfelelő szinonímát. Az meg, hogy átugorjak egy ilyen részt, az nem az én módszerem. Sajnos. Ez az első eset az elmúlt 2-3 hónapban, hogy mikor kijött az új írásom, még nincs beküldve vagy elfogadva új novellám. De a hét végéig még sok minden történhet!

Ez a szaporodás úgy működik, hogy valaki (Kékég és Kexi Réka-Csaba történetei) elkezdi, és jönnek belőle az ötletek. Kékég apacás történetéténél szerepel, hogy segítettem neki pár hiteléti pontosítással. Akkor határoztam el, hogy én is írok egy apáca történetet. Aztán jött a matekpélda... és ez lett a vége.
Az 50... nagy különbség köztünk, hogy te soft/light s/m kategóriában gondolkozol, én viszont hard-ban. Többek közt miattad lettek ilyen "alacsony" ütésszámok (20-40-50). De pont ezért is jegyzi meg az idős szerzetes, hogy enyhe számban osztogatja a főnökasszony az ütéseket.

Semmi gond az off-al. Vannak sajnos, akik megtalasztalhatják a fájdalom nélküli világot. Van betegség, ahol nem működnek a fájdalomreceptorok. És a betegségük legnagyobb problémája pontosan abban áll, hogy nem veszik észre, ha történik a testükkel valami. Ha megvágják magukat, csak láthatják a sebet vagy a vért, de nem érzékelik mikor megtörténik. Még akkor sem, ha egy főér lesz elvágva. Ezért akár halálos is lehet. Szóval nem probléma az eszmefuttatásod. 
Az nagyobb probléma, hogy ha most nekiállnék megmagyarázni, hogy miért nem fogom írni a továbbiakban sem az érzéset Bettynek, akkor az a rész, amikor majd az érzéseit fogom leírni, már túlságosan elcsépelt lenne. De azt sem tudom mondani, hogy hamarosan olvashatjátok, mivel volt olyan, hasonlóan nagy ívű írásom, ami több mint egy év alatt készült el!

Tisztelt Törté-net! Hol, hogyan lehet elérni a Toplistákat kategóriák szerint? Nálam csak néhány kategória jelenki meg állandóan ismétlődve, véletlenszerűen. Vagy nincs rá lehetőség, hogy utána keressen az ember?
Köszönöm!

Természetesen lehetnek, sőt vannak gondolatok és érzések. Viszont ezek részletesebb bemutatása része lenne annak a bizonyos kegyelemdöfésnek! És garantálom, hogy az még neked is fájó lesz. Pontosan ezért nem vagyok benne biztos, hogy megjelentessem-e itt (persze csak az után, ha majd készen lesz).

Nagyon érzékletes írás! Átélhető, ritkán olvasható szintje a s/m örömének. A helyesírásba bele lehetne kötni... de semmi értelme.

Nem érdekel! Akkor is elolvasod, lepontozod, és kommentelsz hozzá! Különben...!

Elvileg lesz folytatása. Majd meglátjuk.

Ezzel hasonlóan vagyok én is. Van néhány írásom, amit különböző okokból sohasem fogok itt megosztani, csak nálam vannak meg, és csak kevesen olvasták eddig. Alapvetően én sem az itteni ováció miatt írok. Sőt! Kicsit olyan érzés, ha az itteni nagyközönségnek tetszik, hogy "Na most valamit elbasztam!" De akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól amikor emailt kaptam, hogy a kategória Top10-be került az egyik írásom.

Lehet, hogy meg lehet majd ismerni ezeket a belső mozgató rugókat is. Természetesen vannak ilyenek a háttérben. De mint Évának már írtam, nem biztos, hogy odáig el fogok jutni, még kevésbé, hogy az olvasók eljuthatnak majd addig.

Több írásomban is igyekeztem azokat leírni, amiket állítólag keresel. Korábban sok időt és energiát próbáltam belefektetni, hogy személyiségeket, okokat, és ne csak omozatokat mutassak be. Ha megnézed a hozzájuk kapcsolódó kommenteket és értékeléseket, talán megérted, hogy miért untam bele.

Kedves Éva! Köszi a tippeket! De... nem tervezek változtatni ennél a sorozatnál a nézőponton. Egyrészt, mert éppen eleget írtam a háttérben megbúvó érzésekről, érzelmekről, gondolatokról... de a kutyát nem szokta érdekelni, még kevésbé értékelni. Ebben a történetben a csaj csak az anyag lesz a lyukak körül. Mint látható, itt ez vívja ki az elismerést, ennek van csak itt értéke, és csak ez számít értékesnek. Az önfenekelés természetesen előre vetít valamit, és kevesebb is elég lehetett volna, de ennek is megvan a maga szerepe. 
De hogy végül el fogok-e jutni a végéig... azt még én sem tudom. Mármint a fejemben megvan a vége is, az oda vezető köztes állomások is, viszont nem vagyok benne biztos, hogy az itteni átlag álszenteskedő olvasótábornak ezt a kegyelemdófést bevigyem-e? És csak ahhoz kapcsolódnának az igazi érzések és gondolatok megismerése.

Netán irodalom tanár vagy? "Mire gondolt a költő? (150 éve)" 😄
De egyébként pontosan megfogalmaztad Betty lényegét!

Az általam adott 10p mellett egyetlen megjegyzés egy aprócska hibáról (főleg mert ez a "kötözködés" tőlem már talán hiányozna is): a papságot szokták csuhásoknak gúnyolni, de alapvetően csuhát a szerzetesek hordanak, a "sima" papok esetleg reverendában járnak (bár ma már az sem kötelező számukra, és kevesen is hordják a mindennapokban)

Ezt nagyon jól sikerült kifejtened! Gratulálok, és maximálisan egyet értek!

Köszönöm kedves Miriam a gúnyolódást. Ez így reggel különösen jól esett. Frissítőleg hat. De hogy értsd, miről is van szó pontosabban:
Nem tudom, mennyire volt már szerencséd olyan Rejtő Jenő könyvhöz, ami pocsék lektorálás után került a nyomdába. Nekem sajnos volt hozzá szerencsém. Mikor az ember elolvasta benne Török Szultán egy-egy üzenetét, vagy Fülig Jimy egyik levelét, utána már a többit se lehet nyugodtan olvasni. Legalábbis én már nem tudom. Az agyam átáll "javító" üzemmódra. Egyetlen rosszul írt betű... és már automatikusan azt keresi az agyam, hogy mi is akar lenni eredetileg a szöveg. Miközben nincs benne nagy hiba, csak akkora, amin máskor meg sem állnék, de egy komolyabb után már a legkisebb elírás is megállásra késztet. Itt sem az volt a baj, hogy rossz ragot kapott egy szó! Hanem az, hogy a rossz rag rossz helyen volt, az egész szöveg értelmezhetetlenné vált az első nekifutásra... És innentől kezdve már javító módba kapcsolva megakasztó lett minden apróbb hiba is. Sajnálom, ha így működök, és ez akkora törést okozott. (szerencsémre csak most reggel olvastam el, hogy mit tettem, különben... talán még főbe is lőttem volna magam az éjjel)

Valóban nem vittem túlzásba a dícséretet, ezt elismerem. De csak azért, mert az alap ötlet még nagyon sok mindent enged következtetni, és egyelőre csak a kíváncsiság van bennem. Ha az olvasó közönség irodalom iránti igényeit rajtam akartad elverni... akkor viszont nagyon mellényúltál. Mivel én mindig is az írások irodalmi értékét tudtam értékelni. Az elütésekről véleményemet viszont fenttartom: Az egy dolog, mikor rossz betű kerül bele. Ez velem is megesik, és adnreas6 sem vagyok, hogy vesszőhibákon lovagoljak. Viszont mikor a rosszul leírt szavak miatt megakad az olvasás, mert előbb ki kell találnom, hogy mi is akart lenni az eredeti gondolat... és ez többször is előfordul... az zavaró tud lenni a számomra. Abban is rossz címre ment a kirohanásod az olvasók ellen, hogy ne értékelném a különös megoldásokat. Az én itteni írásim között is találhatsz példát rá, én is kísérleteztem. 
Egyébként már lemondtam, hogy a véletlen művén túl itt irodlommal találkozzam. Bár volt már rá példa! Ahogy a körülmények részletezése is az volt, amit valaha kerestem (de már leszoktam róla).

Tőled lehetett valaha is bármi dícsértehez hasonlót hallani? Akik hozzád hasonlóan krónikus leppontozásban és kötözködésben élik ki a frusztrációikat, azoktól nem is lehet várni bármi értelmes megnyilvánulást.

Szívesen olvasnám a sokkal jobban megírt változatot, akár ennek az adott történetnek a jobbított változatát. Hja hogy még a fordítás sem megy, nemhogy az írás! Hiába, igaz a mondás, hogy aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja (vagy csak belebeszél).

eZTEzt sajnálattal hallom, hogy pont a lényeg lett nem beleélhető. Talán más szemszöget kellett volna választanom.

Kezdetnek nem rossz. Bár az elgépelések csökkentése még élvezetesebbé tenné!

Kicsit meglepett, hogy ennyire gyorsan meg lett oldva a parfüm és a fekete haj ügye. Bár eléggé nyilvánvaló volt a megoldás. 
A prédikációval lenne ugyan apró észrevételem, de inkább meghagyom magamnak, mivel 1. nem egy egetverő hiba, csak egy apró furcsaság 2. nem akarok akadékoskodónak tűnni. Viszont merném a gondolatait valós papoknak is ajánlani egy prédikációhoz! 
Összességében nagyon tetszett ez a rész is! És annak, aki azt mondja, hogy a történet magában jó, papok nélkül is... Igazuk van, de a történet igazi erejét pont a papi vonal adja. Szerintem.

Jó lenne kicsit több energiát fektetni a szöveg fordítására!

Hátha itt még nem szerepelt...

Nősülésre készültem. Minden nagyon jó és szép volt. A menyasszonyom csodaszép volt, imádott kefélni, jobban szopott mint egy kétnapos kisborjú, a családja nagyon gazdag volt... szóval senki sem kívánhatott volna jobb partit. Az egyetlen problémát a húga jelentette számomra.
Csak 19 éves volt, még a nővérénél is jobb alakja volt, állandőan rövid nacikban és szoknyákban, rövid felsőkben járt, majdnem mindig bugyi és melltartó nélkül. Egyszerűen megőrjített valahányszor ránéztem. Pár héttel az esküvő előtt felhívott telefonon, hogy valami gond van a meghívókkal, ezért sürgősen ugorjam be hozzájuk. Beugrottam a kocsiba, és hamarosan a ház előtt fékeztem. A leendő sógornőm nyitott ajtót, és azt mondta, hogy semmi baj nincs se a meghívókkal, se mással, de senki sincs náluk otthon, és csak azért keresett mert az gyötri már rég óta, hogy szeretné kipróbálni, milyen lehetek az ágyban, lehetőleg még az előtt, hogy a nővérét elvenném feleségül. Ezzel elindult fel az emeletre. A lépcső közepén még megállt, a szoknyája alá nyúlt, lehúzta a bugyiját, és visszadobta hozzám, egyenesen az arcomba. Én megfordultam és kirohantam a házból.
Kint ott várt rám a menyasszonyom családja teljes létszámban. Odajött hozzám a leendő apósom, és azt mondta: 
Örülök fiam, hogy kiálltad a mi kis próbánkat. De tudni akartuk, hogy miféle alak veszi el a lányomat. De örömmel látom, hogy jól választott a lányom. Köszöntelek a családban!

Mi ebből a tanulság?
A gumit tartsad mindig a kesztyűtaróban!

Milyen fórumba? Ezt nem igazán értettem. 
Már el van fogadva, csak közlésre vár a "közlekedés" cimke. A "gruppen" cimke pedig elbírálásra vár. Habár itt szerepelt (jogosan) a rendőr megjelölés, de az s/m melletti fő rendőrös történet még várat magára. Mások is készülnek pl a megcsalás (bár az is volt itt említve). De hogy végül sikerül-e minden címkét lefednem... abban egyre inkább kételkedem. Mert nem tudom, hogy mit lehetne írnom pl a homo, vagy s transzfesztita, hermafrodita tagekre.

Most már értem, hogy ennek az írója (fordítója) miért érez kényszert arra, hogy állandóan belebeszéljen abba, amiről fogalma sincs. Ha még fordítani való anyagot se tud normálisat találni, akkor hogyan is várhatná el tőle bárki is, hogy saját maga írjon valamit. S/m íróként mondom: erre a 0 is dicséret számba megy.

Csak rajtad múlik a partner megtalálása is, és az még inkább, hogy élvezni fogja-e, ha elfenekeled.

Hacsak nem direkt szállsz rá az s/m vonalra (mint én) akkor egyáltalán nem muszály mindenhova belevinni. Főleg annak, aki ennyire jól írja le a többi eseményt is.

Az eddigiek között a leggyengébb rész eddig. Én már rendesen ideges lettem, hogy megjelent az új csaj a srácok között.

Huha! Ennek a résznek a női változata után azon agyaltam, hogy milyen nőt szedett össze a fiatal kolléga. De ez után csak azt tudom mondani (nagy sóhaj közepette): Ezek a nők! Mindenhol a másik nőt keresik 🤣

Szívesen olvatam volna tovább is a történeteket. De gondolom, így 20 év után már nincs jelen Hajnal-lány. Mindegyik rész 10 pont nálam.

Kezd a helyzet egyre jobb és egyre sokat ígérőbb lenni.

Mi lett volna jobb?

Jól jön néha, hogy hozzá szólnak az emberek korábbi írásokhoz is. Különben nem ismerhettem volna meg ezt a remek írást.