WaderLaci hozzászólásai

Azt s kurva! Na ezt sose hittem volna! Így már tökéletesen érthető minden! Tehát a hazugság a jó szerinted (szerintetek)? Hol a jó francban élünk, hogy a hazugság az etalon? 
Na MOST rajtad a bizonyítás sora: magyarázd már el nekem, hogy miért jobb egy hazugság ezer igaz szónál? (és ne merj azzal jönni, hogy mert ezen az oldalon ha úgy vesszük hazugságok jelennek meg, mert a fantázia és a hazugság között akkora a különbség, mint andreas és a korrekt komment között!)

Bocsi, kimaradt: az az igazán jó kritikus, és az az igazi nyelvtanáci, aki három begyakorolt szónál többet nem tud leírni helyesen? És ő kritizál megdönthetetlenül minimum 6000, de sokszor több 10.000 karaktert? Nincs itt valami hiba? Csak szerintem visszája mindez a normálisnak?

Az, hogy nem számítottál tőlem rendes válaszra, az is jelzi, hogy mekkora ismerettel vagy rólam, és mekkora hatalmas tudás alapján bírálsz és ítélsz meg. Veled szemben én andreasról csakis a kétszínűsége és a hazugságai alapján nyilatkoztam eddig is, és ez után is. A ma megjelent íráshoz nyugodtan hozzászólhattál volna, mert egyrészt nem vagyok az a sírós fajta, másrészt az, hogy hülyeségeket találsz ki, hogy legyen mibe belkötnöd, az számomra inkább nevetséges, mint elkeserítő. Főleg ezek után, miután saját magadnak mondtál ellent: szerinted becsülendő, ha valaki mer rosszat mondani, azt el kell fogadni... kivéve ha azt a rosszat én mondom. Andreas ha pocskondiázza a munkám, az jó dolog, és én vagyok a hülye, hogy miért nem úgy írtam, ahogy őandreasságának tetszeni méltóztatik, de ha az igazságot mondom ki róla amiben annyi a jó dolog, mint andreas komnentjeiben, az egy nagyon rossz dolog. Vagyis: a hazugság az jó, és az igazság az rossz. Biztos, hogy bennem van a hiba, ha én ezt pont fordítva gondolom?

A családi dugás nem az én világom. És még pocsék is.

Ezek szerint olyannak követeltél volna tiszteletet, akiről azt se tudtad eddig, hogy létezik. Hiszen magad írtad, hogy csak az én leírásom alapján ismerted meg. 
De igazad van! Ezentúl minden megjelent íráshoz oda fogom írni, hogy pocsék, és szart se ér, és akkor én leszek az oldal legelismertebb, legtiszteltebb kritikusa. Sosem hittem volna, hogy ez ennyire egyszerű! Ezentúl olvasnom sem kell, és én leszek itt a császár. Köszönöm, hogy megnyitottad számomra andreas, és az itteni jó kritikusi szerep titkának nyitját. Csak eddig valahogy hihetetlennek tűnt, hogy minél gecibb vagyok, annál nagyobb tiszteletet kapok. Mondjuk ahogy elnézem az eddigi írásaidat, téged ez nem fog egyáltalán zavarni. A többiek pedig, akik időt, energiát fektetnek abba, hogy szórakoztasák az itteni közönséget, azok meg ugyebár lényegtelenek a számotokra. Hiszen csak ÉRTED dolgoztak, ÉRTED fecsérelték el az idejüket. Gratulálok ehhez a felfogáshoz!

Miért is? Ki az a senkiházi barom, hogy tisztelnem kellene, ha ő még nyomát sem tudta sohasem mutatni felém a tiszteletnek? Talán tiszteljem benne azt, hogy még fordítani valót sem tud normálisat keresni, de mások munkáját úgy szidja, mint a bokrot? Mi tisztelni való van szerinted abban, hogy semmit se tud, a nulla hozzá képest toronymagasan van, és állandóan hazudik, mint a vízfolyás? Egyetlen jó indokot mondj, hogy egy ilyen alakban mi tisztelni való lehetne a számomra? Vagy tiszteljem a kritikáit? Ami semmi másból nem áll, mint hogy "nem tetszett", Vagy tiszteljem benne, hogy saját maga sem tudja, hogy mi érdekli, mi tetszik neki? Vagy azt, hogy legjobb esetben gúnyolódik a munkámon? Vagy mi a fenét kellene tisztelnem benne?

Két nagyon egyszerű oknál fogva "borítom rá az asztalt" az olyanokra, mint andreas. 1.) egyszerű logika folytán: ahogy egy kommentemet sem látod mondjuk a meleg kategóriás írások alatt. Mivel nem érdekel a téma, így el sem olvasom az oda tartozó írásokat. Ha annyira nem teszene neki a téma, akkor ő sem olvasná. Esetleg lehet, hogy nem is olvassa, csak odaböfög valamit, hogy kaphasson néhány plusz T pontot. És mindezekből adódik a 2.) andreas egy hazug, beképzelt, semmitérő, impotens pöcsfej, akitől messzebb nem is állhatna az olyan fogalom, mint a "korrektség", vagy amit egyesek itt megpróbáltak beadni nekem, és az embereknek róla.

Tökéletes párosítás: mivel szeretnéd csinálni, hát olvasod, ha jól értem. Mert az eszembe se jutna, hogy olyant olvasol, ami egyébként ELVILEG nem tetszik már a meghatározása alapján sem.

Jó komment, de én az okoskodást kihagynám.

Nagy kár, hogy csak elméleti síkon van igazad. Pontosabban elméletileg tökéletesen igazad van, a gyakorlat viszont egyáltalán nem ezt mutatja. Azt hiszem, az erotikus/pornó íráson belül az s/m és a spanking máig egy réteg téma. Bár sokan jöttek az ötlettel nálam, hogy írjak romantikusat, és hagyjam a csudába a fenekelést, mégis megmaradtam a témánál (bár bemutatóként született romantikus nonspanking írásom is). Ez így azt hiszem, kimeríti a lázadás tényét. Viszont hiába lázadó az írás, alig kap jó kommenteket, annál több ellenérzést, a pontozásról nem is beszélve. 
Egy igazi spanking PORNÓ itt az 1 ponthoz lenne közel, és több, mint valószínű, hogy egyetlen kellemes kommentet se kapna. Ennyit a lázadásról.

Sok mindent mondanék szívesen válaszként, de csak annyit mondok erre:
AKI HÜLYE, AZ IS MARAD.
Az egyetlen, ami nagyon nehezen fér a fejembe, hogy hogyan sikerült annyi, egyébként értelmes embert ennyire megvezetned, hogy engem hülyéznek le, mikor véletlenül nem teljes erődből pocskondiázod a munkám, és jószándékodról és a bölcsességedről próbálnak meggyőzni, miközben csak egy ember formájú szarkupac vagy, ezt akárki láthatja, akinek a szeme működik.

A következő íráshoz betettem a romantikus cimkét is. Remélem meg is fogja érdemelni mások szerint is. Annak ellenére, hogy az is spanking cimke (is) lesz.

Ez is 3 pontért ideböfögött agyatlanság, egy formája. Utálom.

A kettő tökéletesen megfér együtt, egyik sem zárja ki a másikat 🤣 Sőt!

Van. És teljesen átadta nekem már az elejétől az irányítás is és a felelősséget is. Én fenekelnem el, csak nagyon ritkán. Hiába, hogy jó hatással van rá, de ettől még nem kedveli, és én ezt elfogadtam. Tehát én irányítok, miközben ő irányít engem 🤣?

Igen is, és ne is. 
Egyrészt ezt az alá-fölé rendeltséget ne úgy képzeld el, mint egy hűbérúr és szolga közötti kapcsolatot. Sokkal inkább olyan, hogy ha nekikezded elemezni a dolgokat, akkor előbb utóbb felismered a szerepek meglétét. De ez nem változtat semmin. Amikor már erőteljesen elkülönül egymástól a két szerep, akkor már baj van. Másrészt pedig te is lehetsz irányító fél. Csak tőled függ.

Van egy régi vicc:
-Mi a feleségemmel még a házasságunk elején megegyeztünk, hogy az apró dolgokban ő dönt, a fontos dolgokban meg én. 
-És miben döntöttél te? 
-Tizenkét év alatt még egyetlen fontos dologban sem kellett dönteni. 

A harmonikusnak vélt kapcsolatban a felek egyenrangúak. Viszont nem létezik a valóságban tökéletes kapcsolat! A két fél közül az egyik mindig erőteljesebb személyiség. Csak nem mindenben feltétlenül erősebb. Lehetséges, hogy a hétköznapi, napi rutinban az egyik fél irányító, miközben más dolgokban meg pont alárendelt. Lehet, hogy a férj dönti el, hogy melyik nap mi legyen a vacsora, a feleség meg csak megfőzi. Aztán a vacsora után az asszony írányít, hogy mikor és hogyan legyen szex például. És ilyen alapon igen, az egyik fél mindig dominásabb lesz a szexben is. A domináns fél fogja meghatározni, hogy mikor kerüljön le a bugyi például, vagy hogy milyen legyen a póz éppen. 
A másik oldalról viszont ez nem a klasszikus értelemben vett alárendeltség. Klasszikus értelemben az alárendeltnek maximum annyi jut, hogy élvezheti, hogy kiszolgálja a másikat. Egy párkapcsolatban azért ez többnyire nincs meg ilyen szinten. És csakis tőled/tőletek függ, hogy te az alárendelt leszel a kapcsolatban, vagy az irányító. Nem kötelező, hogy nőként, feleségként te legyél az alárendelt. Viszont úgy hiszem, hogy különböző okok miatt a nők nagyobbik részére alapfeltevés az alárendelt szerepkör.

Köszönöm a kiigazítást! És ha még esetleg lenne máskor, hogy prológust írok, akkor jelezni fogom a megjegyzések rovatban. Bár egyelőre nem tervezek másik írásomhoz előzményt írni.

A mindenit! Lemaradt alóla egy sor! Ez a pársoros Romhányi "Rímhányó" József munkája!

Én abban a hiszemben voltam, hogy ha van két azonos cím, ugyan attól az írótól, az egyiknél pedig ott van a cím után, hogy 2., akkor külön figyelemfelhívás nélkül is fogják tudni/sejteni a szerkesztők, hogy a két írás egy sorozatot alkot. Igyekszem majd nem elfelejteni ezt, és legközelebb felhivni a szerkesztők figyelmét a (szerintem) nyilvánvalóra. 
Egyébként van egy másik, már elfogadott, de még nem lehozott írásom is, amihez hozzá kellett volna tennem ezt a megjegyzést, de nem tettem meg. Sőt! Ott még rosszabb a helyzet, mivel egy már jóval korábban megjelent írásom prológus sorozatának 1. részéről van szó.

Tavaszt csicseregnek a madárkák, 
Soha kedvesebb dalárdát. 
Ám az egyik némán kushad...
Csak nem készül kritikusnak? 

Aki tudja, írja, aki nem tud írni, az meg csak kritizál. De tökéletesen van ez így! Annyi a különbség, hogy egyesek meg merik mutatni, hogy mi is áll a nagy tudásuk mögött (például még fordítani valót se tudnak értelmezhetőt keresni), és mi alapján tudják mondani, hogy szerintük hol vannak a hibák. Csak azon nem kellene megsértődni, ha az ilyen kritikákat a helyükön kezelik, vagyis csak felesleges, semmitérő tölteléknek tekinti az ember, ami csak arra jó, hogy több komment jelenjen meg egy írás alatt.

Lehet, hogy lesz folytatás, de nem biztos.

Ebben én is hibás vagyok. A beküldéskor nem írtam bele a komment rovatba, hogy egybe tartozik a két történet. 
Egyébként sem automatikus szokott lenni a sorozatok részeinek összekapcsolása, és időbe szokott telni, mire sorozatként felajánlja a többi részt is.

Elcseszte a banda, mikor évikére bízták az írásban való "megbüntetésem" . Neked kellett volna megírnod, annak lett volna értelme. Azt lehet, hogy "megkaptam volna", ahogy most Szürke Gandalf... bocsánat... DórikaAnnuska is megkapta. Szép döfés lett! 😁

Bár sokan mondják, hogy mennyire rontja a nyelvet az idegen szavak használata, de ez részben képmutatás szezintem. 
Jókai hihetetlen módon írt. Elképesztően tudott leírásokat adni, nagyon jó cselekményeket írt, stb... de közben idegen kifelyezéseivel gyilkolta a nyelvet. Párbeszédekben még érthető lenne az idegen szavak használata. De az, hogy leírásokba német, francia, olasz szöveget írjon, sokszor úgy, hogy a leírt idegen kifelyezés sokkal hosszabb mint a magyar... ez egy gyilkosság volt a magyar nyelvvel szemben. 
Mielőtt valaki félrenagyarázza: szeretem Jókai írásait, elképesztő, követésre méltó módon írt, jogosan része annsk az irodalomnak, amit alapvető irodalmi ismereteknek tekintünk, jogosan része a kötelező olvasmányoknak... de ez nem azt jelenti, hogy ki kell hagyni a hibáinak taglslását is akar a tantrervből!

Én meg pontosan úgy tapasztaltam, ahogy mondtam: minél jobban belementem a részletekbe, annál inkább lepontozták és annál több lett a kevés szexet felrovó komment. Bár igaz, ezeknek jó része a személyemnek szólt. Mivel én nem gagyi pornót írok, így szar írónak számítok.

Na neeee! Tehát Isaac Asimov, a modern sci-fi egyik ősatyja, a robotika hármas alaptörvényének megalkotója, stb stb nem sci-fi író?? Hiszen magyarul is megjelent például a Mi lenne, ha sajtból lenne a hold, ami egy tudományos munka, vagy ugyancsak magyarul is olvasható a Halál fuvallata, ami egy napjaiban játszódó krimi, minden sci-fi alap nélkül? 
És nem Roseveltben zuhant le az UFO, hanem Roswellben (és részben Alomagardoban)

Akkor engem nyugodtan elemezhetsz 😁

Nem állítottam sohasem, hogy a Guliver utazásai sci-fi lenne! Én azt mondtam, hogy nagyon sok elemet felvulonultat, amik a sci-fi részei is. Idegen világok, különös lények, különös társadalmak, sőt még technika is akad benne (Laponia vagy mi is a neve? Nem ugrik be fejből). De mindettől nem lesz sci-fi, viszont simán lehet a sci-fi előfutárának tekinteni! 
Mellékesen megjegyzem: a Googlet egyszer se használtam, csak olyan írókat és címeket, tényeket említettem fel, amiket magam láttam/olvastam. Ahogy a végkövetkeztetések is saját gondolatok voltak.

Sose mondtam, hogy nem szeretem a fantazyt! 😂 Csak azt mondtam, hogy annyira sosem mélyültem el benne, hogy bele mernék menni egy bármilyen elemzésébe.

Való igaz, csak az nem mindegy, hogy mire van helyezve a hangsúly! Ha már felemlegettem a Gattakát: van benne szó génmanipulációról, űrutazásról. De egy szó sincs róla, hogyan is, milyen módszerrel végzik a gének válogatását vagy cseréjét. Ahogy arról sincs szó, hogy milyen meghajtással működik a bolygóközi űrhajó. Ha csak ezt vennénk alapul, akkor NEM TUDOMÁNYOS fantáziáról beszélünk szigorúan véve! 
Mint korábban írtam: a tudományosság a sci-fiben változó, még annak ellenére is, ha valódi tudósok írják az adott sci-fiket. Van/volt, amikor akár egy központi elképzelés erőltetését védték ki a tudományos kérdések kikerülésével, és olyan is akadt, amikor a nem saját tudományos terébe nyúlnak bele az írók, és akár nagyokat bakiznak (újra felemlítem Asimov pozitron agyú robotjait). De ettől még bőven a sci-fihez tartoznak ezek a művek! Csak annyi van, hogy a sci-fi is rengeteg mindenből tevődik össze, több alkategóriára bontható. Lehetnek rá szép wikis és guggolós meghatározások, de nincs olyan, hogy ez vagy az teszi a sci-fit sci-fivé, és annak a hiánya már kizárja a körből!

Netán a sci-fi és a fantazy felisztására gondolsz? Mert ezt emlegette még fel. Csak a fantazy műfajban nem vagyok annyira otthon, hogy abban álljak ki egyik vagy másik oldal mellett. Az alapnak számító műveket, mint a Gyűrűk ura világát felületesen ismerem, de de sohasem mélyedtem el benne. Hozzá teszem, hogy valamikor gyakorlatilag a fantazyt is a sci-fihez sorolták, csak az utóbbi évtizedekben különült el, és jött létre az sf-f meghatározás (Science Fiction & Fantazy).

Egy nagyon fontos lehetőség kimaradt szerintem a felsorolásból, hogy miért lenne fontos a sci-fi megismertetése: a posztapokaliptikus világokban felvázolt jövőképek elkerülése. Hiszen rengeteg ilyen témájú sci-fi íródott és került filmre, rengeteg társadalmi problémát és jövőképet felvázolva. Ebből a szempontból nálam az egyik legfőbb mű a Gattaka, ami csodásan mutatja be a túlfejlett emberiség szellemi elkorcsosulását.

Melyik művet? Mivel felemlegettem párat. És nem akarom megreformálni semilyen szinten az irodalmat. És a Guliver utazásai valóban egy utazási regény. Viszont (már a megjelenése környékéről) sokan a mese kategóriába sorolják. És igazuk is van valahol. És nem is szokták a sci-fibe sorolni, viszont ha jobban megnézed, magán hordoz minden ismérvet, ami egy ős-sci-fivé teheti. Hiszen igaz, hogy nem az űrben játszódik hanem a földön (ahogy sok sci-fi is!), vannak benne idegen lények (ahogy sok sci-fiben is, de nem mindben), és van benne egy erős társadalomkritika, ami miatt sokan nem szerették/szeretik a sci-fit sem. 
Ha már bele lettek keverve az idegen lények (itt csigák): azt mondtad, olvastad Asimovot. Mutass kérlek 1 Asimov írást, amiben idegen lények szerepelnek! És akkor ezek szerint Asimov nem is sci-fiket írt?

Ami pedig a sci-fi tudományos részét illeti: Isaac Asimov biokémikus volt, doktorátussal. A magyar sci-fi kiadás ősatyja, Kuczka Péter fizikus volt. A sci-fi írok között rengetegen voltak a különféle természettudományok legmagasabb szintű tudósai. Viszont! Rengeteg olyan eset volt, amikor az író egy-egy új tudományos szavat helytelenül, vagy félreértve/félremagyarázva használt. Lásd például Asimov "pozitron" agyú robotjait. Vagy A&B Strugackij fúziós hajtóművét, amit következetesen fotonmeghajtásnak nevezett. Nem is szólva a hidegháború alatti, keleti blokk beli sci-firől, ahol a "szent tudomány és racionalitás" nevében nem lehettek olyan varázslatos és misztikus dolgok, mint hipertér és térjlhajlítás. Csak a megalapozott tudományos magyarázatokhoz lehetett ragaszkodni. Mint például a relatív időrövidülés és a belőle adódó ikerparadoxon. Hogy ez ne okozzon problémát, sok író inkább ki is hagyta az utazás módjának tárgyalását, lásd Nemere István: Trendall regényeit.

Ezen az alapon a Snow Crash sem sci-fi, miközben a cyberpunk irányzat egyik gyöngyszeme. Sőt! Még maga, a stílus névadó novellája, a Cyberpunk sem az. Nem is szólva a rengeteg steampunk regényről és novelláról. Hiszen egyikben sem szerepel még említés szintjén sem térugrás vagy lézerfegyver. De bizonyára sokkal jobban tudod, mint a világ sci-fi magazinjainak és könyvkiadóinak szerkesztői. Mivel azok meg ilyeneket adnak ki sorra.

Lehet az én térképem elavult, de én sehol nem találom sem Liliputot, sem Nyihahát sem a többi ott említett országot. Ahogy a fensík sincs jelölve, ahol kétféle fejlettségű ősemberek élnek dinoszauruszokkal együtt (lásd Elveszett világ). 

Pont erről beszéltem (tök fölöslegesen)! Hogy a sci-fit nem az teszi sci-fivé, hogy az űrben vagy a jövőben játszódik, vagy hogy egy eddig ismeretlen faj támadja meg az emberiséget. 
Egyébként nekem is nagy kedvencem mind Asimov, mind a Csillagkapu. De mellette az olyanok is nagy kedvenceim, mint a Csillagok háborúja (bár mostanra nagyon hazavágta a Disney) vagy például a Babylon5, vagy a Dűne. És még nem is beszéltünk a rengeteg sci-fi filmről és regényről amit nem fejlesztettek frenchissé, hanem csak önmagában létezik.

A sci-fi nagyon régi műfaj. Gondoljunk csak Guliver utazásaira, vagy Sir Arthur Conan Doyle Elveszett világára, vagy a Világok harcára, de a filmekben is már a technika megjelenése után nem sokkal megjelent az Utazás a holdba. Nagyon régi eset, hogy az emberek megpróbálják elképzelni azt, hogy mi lehet itt vagy ott a világban. Akár a föld eldugott részein, akár a föld vagy a történelem múltjában, akár a világűrben. 
És az is a képzelettel egyidős, hogy annak menyjen utána a sci-fi, hogy egyes helyzetekben hogyan viselkednek az emberek vagy akár az egész emberiség! Természetesen vannak űroperák, amik nem szólnak másról, mint bibircsókos fejű emberekről, mint szörnyekről, szaguldozásról a csillagok között, és sugárfegyverekről. De emellett vannak egészen más írások is! Nem is szólva a kettő kombinációjáról. Vagyis nemcsak az idegenek inváziója az egyetlen témája a sci-finek!

Sajnos nem tudtam eddig, hogy te pedofil esetekre szakosodott pszichológus vagy. Ez esetben teljesen jogos, hogy másokról mit mondasz, és hogy csont nélkül mondasz le másokat. 
Ha esetleg most tévedtem volna, és mégsem vagy akkreditált szakember, akkor viszont csak a saját szavaidat idézhetem: Ezért mondja Lolamackó nagyon bölcsen, hogy nem szakember Gaiai sem, hogy ugráljon. Ugyanis laikusként beleártani magunkat több mint ostobaság. Életeket tehetünk tönkre. 
Vagyis Te belebeszélhetsz abba, amiben laikus vagy, de az másnak tilos. Hiphiphurrá kettős mérce!

1.) nem értetted meg, amit mondtam! A hallgatást NEM neked javasoltam, hanem a kedves kommentelőknek! 
2.) szerintem kevered a neveket. Én nem neveztelek egy emailben sem Tyutyunak. Hacsak elgépelés miatt nem került bele valami hasonló... de ilyen eset egyáltalán nem rémlik. 
3.) amint azt emailben már írtam: a probléma fontos, kellene tenni valamit, csak fogalmam sincs, hogy mit lehetne tenni, amivel VALÓBAN lehetne tenni valamit.

Az ötlet nem rossz, de jelenik meg annyi sci-fi vagy sf-f írás, ami miatt lenne értelme? Küldtem már be sci-fi írást. A feltöltéskor a megjegyzés mezőbe beírtam, hogy sci-fi írás, ami meg is jelent az írás felett a közzétételkor (az pedig nem az oldal hibája, hogy a megjegyzés ellenére megjelentek alatta a "nem szeretem a sci-fit" kommentek)

Tisztelt szerkesztők! 

Maga az s/m a fájdalomról szól. A lényege a fájdalom adása és befogadása, annak minden lelki és fizikai velejárójával együtt. Egyesek erősködtek az oldal fórumán és írások alatti kommentekben, hogy mennyire lényeges része az s/m-nek a beleegyezés, a közös akarat kinyilvánítása. Ezt nagyon erősen vitatom a mai napig, mégha nem is adtam neki hangot a vitában. Elnézést a kitérőért, de ez fontos volt a továbbiak miatt. 
A "spanking" (fenekelés) ugyanis ugyancsak része az s/m világnak, viszont KORLÁTOZOTTAN! Tulajdonképpen önmagát korlátozza be, már a neve alapján is, hiszen abban benne van az is, hogy itt CSAK a fenék van fájdalommal kezelve. Ez jelentheti az enyhe, tenyérrel végzett, nyomokat alig-alig előidéző, erotikus, vágykeltő- fokozó finom paskolástól kezdve, az eszközök széles tárházát felvonultató, akár napokig látható és érezhető nyomokat adó verésig gyakorlatilag mindent. Viszont! Ami egy lényeges különbség az egyesek meghatározása szerinti s/m-hez képest, hogy nem feltétele a közös megegyezés! Természetesen bele tartozik a spankingba az is, amikor előre megbeszélt eszközökkel, előre eltervezett módon és mértékben végzik a fenekelést, de bele tartozik az is, amikor nincs a szenvedő fél részéről semmilyen beleegyezés. 
Hogy néhány példával érzékeltessem:
Spanking az is, amikor valakit megbüntetnek egy deresre húzással vagy egyéb módon, büntetésként, a fenékre mért ütésekkel, mégpedig akár előre megbeszélt módon. Ebbe beletartozik az is, amikor "hivatalos", ítéletben kihirdetett büntetést hajtanak így végre valakin, de az is, ha csak a páros tagjai között van előre lefektetett megállapodás, hogy milyen tettek milyen büntetést kapnak. 
Spanking az is, ha a szexuális együttlétet készítik elő néhány fenékre mért ütéssel, ezzel előidézve a megfelelő izgalmi állapotot. 
Spanking az is, amikor valaki feldühíti a párját, és az a saját feszültségét ebben a formában vezeti le. 
De spanking lehet az is, amikor például egy tanár a diák fenekének elverésével büntet. 
Nem spanking, hanem s/m (még pontosabban BDSM) az olyan helyzet, amikor a fenék elverésén kívül egyéb fájdalomokozás is történik. Például pofozás, tűk használata, direkt erős fájdalmat okozó csípések vagy csavarások alkalmazása, fájdalom okozó kötözések használata, stb. 
A spanking kiegészítőjeként még elfogadható lehet a sarokba állítás, terdepeltetés, valamint az olyan kötözés, ahol a cél csak annyi, hogy a fogadó fél ne tudjon elszökni, vagy ne tudjon lényegesen kitérni az ütések elől. Ami ezen kívül esik, az már a BDSM (az oldal esetében az s/m) kategória. 

Remélem sikerült kielégítő magyarázatot adnom, de ha bármi kérdés merülne fel, állok szíves rendelkezésükre!

Részemről tökéletesen érthető volt, és főleg élvezetes! 🥲😋

Léteznek még csodák? Ezek után merjek reménykedni a lottó fődíjban is?

Tisztelt Törté-net! 
Már több vita is volt az s/m kategória kapcsán. Ezek kiküszöbölésére ajánlanám a "spanking" vagy magyarul "fenekelés" cimke bevezetését.

Kefejtettelek, bocsi. 

Csak azért se veszem úgy! 
Csak nincs miért dühöngenem. Bár ez viszonylag gyorsan készült el, de azt hiszem sikerült az apró részleteket is összefésülnöm, és szerintem is jól sikerült. Nem egy szösszenetnek indult, és nem is az lett a végére. 
(az egyetlen, amit sajnálok már, hogy a napokban megjelent néhány írás mellett feleslegesnek látom már az elejére beírt figyelmeztetést. Jelentek meg hasonló durvaságú írások, pont a héten, mint például az Embervadászat)

Csak azért se veszem úgy! 
Csak nincs miért dühöngenem. Bár ez viszonylag gyorsan készült el, de azt hiszem sikerült az apró részleteket is összefésülnöm, és szerintem is jól sikerült. Nem egy szösszenetnek indult, és nem is az lett a végére. 
(az egyetlen, amit sajnálok már, hogy a napokban megjelent néhány írás mellett feleslegesnek látom már az elejére beírt figyelmeztetést. Jelentek meg hasonló durvaságú írások, pont a héten, mint például az Embervadászat)

Amikor odáig jutottam, mertem remélni, hogy a feleségpótló veszekedés vicc nem fog elmaradni 😁

Így is hosszú volt amit írtam, ha ki akartam volna térni a részletekre, akkor talán még most is írnék. Aki pedig ennyi információ alapján megy neki a töltött csőnek... hát azt sajnálni tudom csak. Igazándiból arról van itt szó, hogy az emberek nagyobbik része, ha töltött pisztolyt nyom a homlokodnak, azt kibiztosítja, belenéz a szemedbe... és nem fog lőni. Az emberek 98%-a így működik. De! Az emberek 1%-a kibiztosítja, bele néz a szemedbe, és meghúzza a ravaszt. További 1% ha magánemberként kerül veled ilyen kapcsolatba, akkor fel sem veszi a pisztolyt, de ha háborúban történik ez, akkor ő is simán meghúzza a ravaszt. És nem tudom hány százalék, aki ki lett rá képezve, hogy kibiztosítja és lelő, de közben nem néz a szemedbe. 
Ezt mindet csak ahhoz az egy gondolathoz kellett volna beírnom? 😏

A Marshall jelentésre gondoltam. Amit azóta többször megismételtek ugyan azzal az eredménnyel. Marshall tábornok a II. világháború után, háborús veteránok között végezte a felmérést, és csak tűzharcokban résztvett katonákkal (tehát a háttérkatonák ki voltak zárva). Az eredmény az lett, hogy az embereknek csak 2%-a képes pszichés hatások nélkül átvészelni azt, amikor embert kell ölni.