Sallay Gabi pálcázása 1. rész

Jól védekeztél!! Saját ötletével döngölted a porba….
Legyél mindig ilyen erős és határozott, ha bántanak.

Gratulálok.

Illetve egész pontosan: alkotunk. Az új változat felét, az alaszkai röpdösést te írtad. Én csak neked akartam segiteni azzal, hogy az értékes ötleteidet a magam szerény eszközeivel keretbe foglaltam.

Nem. Alkotok.

Te most toporzékolsz? 😲

Nem szeretném ha szavaim üres igéret maradna, ezért megfogadom a tanácsodat és leirom a kifogásoltművem javított változatát.

Sallay Gabi igaz története

Ajaj! Az előző egy gagyi változat volt.  Éjszaka telesírtam a párnámat, hogy miként követhettem el ilyen borzasztóságot, amelyben a tények közlésével korlátozom az olvasók fantáziáját. Alig vártam, hogy a kakukkokos órám elkakukkolja a hajnal, és azon nyomban nekiláttam egy sokkal hitelesebb változatnak. Ime :  

Az épület csendes volt, ahogy Sallay Gabriella, a pályakezdő tanárnő magabiztosan lépdelt az folyosóján. Persze lehet, hogy nem is  alapítványi iskola volt, nem is csendes, sőt nem is Sallay Gabriellának hívták, ráadásul nem is lépdelt, hanem cigánykereket hányt.  Nem szeretnénk ezzel korlátozni az olvasók fantáziáját!
Lényeg a lényeg, hogy valaki, valamikor, valahogyan valamit csinált, ez az ügy szempontjából lényegtelen. Ami egyedül fontos, hogy feltehetően valaki előtt volt, aki vagy az iskolaigazgató volt, vagy egy UFO, netalántán egy i.e 1600-ban élt bantu törzsfőnök, aki megrázta lándzsáját és azt mondta:
- Megyünk Alaszkába.
- Tök jó – válaszolta S. G., miközben egy pillanatra abbahagyta a cigánykerekezést, pusztán azért, hogy áttérjen a pa-dö-dőzésre.  
- Megyünk Alaszkába és repülőn. 
- Aha – volt a sokat mondó, mélyen informatív válasz.
- Nézd, ez a repülő elvisz Alaszkába, biztos tök izgi.– Nem mehetnénk inkább Curaçaóba, és ott Blue Curaçaót kortyolgatnánk a szállodánk tengerpartra néző teraszán, miközben az Antillák lágy szellői simogatja mindkettőnk nap-barnította bőrét. Első ránézésre jobbnak tűnik, mint eszkimó igluban lakni, éjszakánként kiéhezett sarki rókák üvöltését hallgatni, persze csak akkor, ha előtte nem tép szét egy jegesmedve.
– Mit nem mondasz, te hibbant tyúk?! Hát a faszom nem kéne?
– Aha! Legjobbkor mondod. Épp most ment rajtam végig az iskola összes tanulója, a tantestület, a szülői munkaközösség, sőt még a nyugdíjas, falábú, Parkinson-kórban szenvedő portás is. Úgyhogy most pont ráérek. Kezdhetjük?    
- Jó, jó, de előbb felszálltunk a repcsire és megyünk Alaszkába. Biztos jó lesz. 
- Megdumáltál, főnök.
- Figyelj, megyünk Alaszkába. Lesz hó, meg isten tudja micsoda, de megyünk Alaszkába. Esetleg Kamcsatkába.– Jó, jó, de ez olyan közhelyes. Nem csinálhatnánk valami nem hétköznapit?    
- A tervben benne van, hogy kilöklek a gépből ejtőernyő nélkül. Gondolom ez elég formabontó esemény. Kicsit fájdalmas ugyan, viszont meg lehet írni egy novellában.
– Hmmm! Kirepülni gépből ejtőernyő nélkül. Ez már valami!
Ne korlátozzuk az olvasót azzal, hogy mi történik ez után! Csúnya dolog lenne, ha szájba rágnánk a megoldást. Segítségképpen azért felvázolok néhány lehetséges változatot:
·         a tested belefúródik a földbe, ahol olaj tör fel. Ezzel egyből megoldódik az energiaválság. Az emberiség évezredeken keresztül áldani fogja a nevedet;
·         a mennyekből angyalok szállnak alá, és elkapják a lezuhanó testedet, és azonnal a Mennyországba visznek.
·         az adott helyen az einsteni térgörbület és a kontrafaktuális parabellum miatt fellép a lokális antigravitáció jelesége, ami kifejezetten jó, amikor az ember éppen néhány ezer méterről lepotyog.
·         Lezuhansz, a tested palacsintává lapul, aminek a hiénák és keselyűk kifejezetten örülnek. Ráadásul ezzel a történet is véget ér. Szóval HURRÁ!

Bocsáss meg. Ennek mi is lenne az értelme? Költői kérdés.

Szó sincs róla, hogy benned lene a a hiba! Ha megigérem neked, hogy irok egy történetet arról, hogy mennyire izgis dolog Alaszkába menni repcsin és ejtőernyő nélkül kiugrani, és mindenki tökkelütött hülye, aki e helyett az Antillákon szeretne szalszát járni és egzotikus koktélokat szürcsölgetni, akkor megbocsátod nekem, hogy a Sallay Gabi pálcázását nem ennek megfelelően írtam meg?   

Az ajánlatom áll: megírom neked az általad hiányolt sztorit, és megigérem, hogy semmiféle cirkalmazás, s mi több, irodalmi igényesség sem lesz benne.   De bocs, én lassan irok, próbálok a stílusra és a dramturgiára figyelni, illusztrációkat gyártani, szóval számomra macerás a dolog. 
Sőt! Nem elég hogy ma cerás, de még holnap is az lesz.

ezt inkább hagyjuk, látom senki sem érti, de akkor bennem a hiba, hogy nem tudtam jól átadni. 

ennyi lett volna: 
- megyünk alaszkába
-tök jó. 

- de megyünk alaszkába és repülőn 
- aha

- nézd, ez a repülő elvisz alaszkába, biztos tök izgi.
- ...

- jaj de jó, felszálltunk a repcsire és megyünk alaszkába. biztos jó lesz. 
- ... 

- figyelj, megyünk alaszkába. lesz hó (meg isten tudja micsoda, de megyünk alaszkába)
- hol lehet kiugrani a gépből ernyő nélkül?! 

na, te nem akarnál ugrani? 🙂 sztem bárki ugrana. erről szól az írás, hogy nem agyonmagyarázzuk a részeket, hanem bemutatjuk a szituáción át. vagy képekkel, de soha sem leírással, hogy a szájába rágjuk az olvasónak, hogy mndjuk mire kell valami. ilyesmikre próbáltam célozni. nyilván nem árt érteni, hogy mi a péknek egy iskolába korbács, meg seggbe-lapát-akármi, csak inkább mutassuk be. leírva érdektelenné teszi és csak betűk lesznek ott, nem történet. ezek olyan részletek, ami sokkal élvezhetőbbé teszik az írást. nálad van egy tök jó hangulat és szerkezet. csak vagy lusta vagy, vagy nem érted, hogy mit csinálsz egyes elemeivel az írásnak.

ha leírod, hogy mit kell érteni, akkor mi az élvezet az olvasásban? erről szólna amit írtam. mutasd meg, ne mondd. csak ennyi. erre nem mentség a karakterszűke.

OK! Maradjunk a hasonlatodnál!
Rendben van, képzeljük el, hogy felszálunk egy repülőgépre. Te tudod, hogy a gép Alaszkáa megy, de nekem halvány fingom sincs erről.  Abban a hitben vagyok, hogy épp Curaçaóba megyünk, és ott fogjuk élvezni az Antillák lágy szellőit. Te, aki oltári jó pasi vagy, ráadásul még törődsz is a lelkemmel, ezért nem avatsz be, hogy valójában jégkunyhóban fogunk lakni, kiéhezett sarki rókák üvöltést fogjuk éjszakánként hallgatni, persze csak akkor, ha előtte nem tép szét egy jegyesmedve. Meg vagy róla győződve, hogy ha nem igy tennél, azt én zokon venném, de mivel eltitkolod, ezért egy kurva jó utak nézünk elébe.

Hááááááááát... mi tagadás ... engem ez annyira nem lelkesít fel. De bizonyára bennem van a hiba.

Vagyis azt mondod, hogy azt nem kell magyarázni, hogy ebben az iskolában miért van testi fenyités, hiszen manapság minden iskolában ez a bevett gyakorlat. Hasonlóképpen szót sem érmel az, hogy az igazgató miként is rendezi be a szobáját, mit akar ezel sugallni? Ergo: egy szót sem érdemel ez a körülmény???

Van egy rossz hirem, hasonló leirások és képek a második részben is szerepelni fognak.
Megjegyzem, hogy én sem szretek sokat dolgozni, ezzel szemben eszméletlenül sokat dolgozom.

Nem szeretek sokat dolgozni. :D Előbb máshogy próbálom. 

Ez a mondat arról szól, hogy elmagyarázza az olvasónak, hogy miről szól adott leírás. Ezzel lassítod a történetet és a hangulatot lenyomja. Pedig van hangulata, mert a többivel megteremted. Így az egész úgy néz ki, mintha elvinnélek mondjuk Alaszkába és egész úton azt magyaráznám, hogy Alaszkába viszlek. Tételezzük fel, hogy szép nő vagy, én meg egy épkézláb pasi. Sztem kiborulnál, mire odáig érnénk, hogy felszálljunk a repcsire, pedig egy kurva jó útnak nézünk amúgy elébe. 
Én ezt látom a legfőbb problémának az írásban, mert nem egyszer fordult elő.

"Az igazgatói szoba berendezése és az igazgató öltözéke mind azt a célt szolgálják, hogy megtestesítsék az iskola hagyományos és tiszteletreméltó jellegét." 

Azt gondolom, hogy pontossal ez - mármint a magyarázó mondat - adja meg a történet hitelsségét. Ha ezt és a haspnló mondatokat kihagyjuk akkor mi marad? Egy hatalmával visszaélő igazgató és egy butuska tanárnő? Ettől mivel lenne emberszerűbb a novella?

Persze, mutass még részleteket! Pontosan ezért van fenn a történet a neten.

Nem'a. Én írástechnikailag gondoltam, amit. Miért ezt a magyarázó stílust választottad? Vagy világosabb, ha mutatok részleteket?

Waderlaci: Igen, lehet, hogy én is túl hevesen reagáltam. Tekintsd úgy, hogy nem is konkrétan neked szólt a válaszom, hanem egy egyre jobban terjedő viselkedési formának, aminek a lényege, hogy sokan, minden mérlegelés nélkül, odavágnak valami  ledorongoló mondatot a másiknak, aki egyébként nagyon sokat dolgozott azért, hogy - amennyire tőle telik - valami jót alkosson. 
Szóval, bocs, nem volt szándékom megbántani téged.

Andreas6: Nem is vártam másgt. Már egy korábbi novellámnál is óva intettelek attól, hogy az én történeteimet olvasd.

Doriangrey - kérdésedre válaszolva: Törekszem arra, hogy ne csak leirjak egy történetet, hanem az - lehetőleg - belilleszkedjen a világ dolgaiba, abba a strukturába, és emberi viselkedési szokásokba, ami így vagy úgy, de kialakult. A testi fenyités egyfajta ko nzevativ értékrend, a hagyomány, a tekintély és a mindenekfelett való tisztelet kikényszerésének pedagógiai eszköze. Ha spanking történet írok, ami mai szemmel nézve egy extrém viselkedési forma - akkor az úgy lesz hihető, ha a szereplők a saját felfogásuk szerint viselkednek.

Minél extrémebb egy történet, annál inkábbszerepe jut a pszichikai motivációknak. Ilyesfajta mondaimra gondolok: "Kegyetlen, megalázó, ám mégis átkozottul jó volt!   A vérébe áramló adrenalin egy erotikus, izgalmas érzést váltott ki belőle. Minden feszültsége, stressze, mint valami felröppenő pillangóraj, úgy szabadult ki belőle, és úgy tűnt, hogy semmivé tette az égő érzést felfelé tartott fenekén.
Az, hogy ő egy diplomás tanárnő, s nem egy pimasz kölyök e pillanatban már lényegtelenné vált. A valóság elsüllyedt. Lelkében ő már egy másik dimenzióban járt. "

Én meg Tőled kérek bocsánatot, mert én meg pont azt nem olvastam amiben elnézést kértél azonnal, első mérgemben, amit 00:34 kor írtál!.  Sztálinistának neveztél, de annak volt erős bajusza és sűrű ősz haja!
Én inkább Rákosi Mátyás - hoz hasonlítok inkább, ha már valamivel vissza akarsz vágni.
Mindenki ,főleg a női írók többségé elismeri, hogy egy kimagasló nagy tudású ember vagy.
Csupán most, az elmúlt időszakban, veszekszel  önmagaddal és pont azokkal, aki téged  a fájdalmak tekintetében szak- írónaktekintenek.
Egy mentségem van hogy Stroke beteg vagyok, meg KOS . ( nem látok 1 cm -rel  
 feljebb....) 
Utólag megkövetlek!

"Álmoska5"

Nagyon jól írsz... amit hibának érzek, hogy túlzottan követted a szabályokat a történetalkotásban és így kicsit iskolás-ízű a történet. Ennek ellenére nagyon jó és a képalkotás is kiváló, mintha úgy raktad volna össze a részleteket gondosan, mérlegelve és megnézve az összképet. Tökre szerethető és gördülékeny, nem beszélve arról, hogy nem cseszed szét az írni tudó/képes/értő többség által preferált kis hibákkal, amitől leég a hajam többnyire. 
Kérdés: 
"Az igazgatói szoba berendezése és az igazgató öltözéke mind azt a célt szolgálják, hogy megtestesítsék az iskola hagyományos és tiszteletreméltó jellegét." 
Miért így fogalmaztál? Mi az oka, hogy ezt és a többi ilyen részletet is ebben a formában alkottad meg és nem máshogy? Az érdekel, hogy érted-e a kérdésem. Nem akarom pontosabban megfogalmazni, mert akkor a szádba adom a választ. 🙂

Miriam története tetszett és várom a folytatást. 10pont.