DEC.
11.
2024
Szokások, rutinok, hívd ahogy tetszik, az életünket ezek szabályozzák. Már több éve nyugdíjas voltam, de életem egy részét még mindig az óra szerint éltem. Ritka az az igazi szabad szellem, aki akkor kel fel, amikor kedve tartja, legyen reggel hat vagy tíz, akik úgy esznek és alszanak, ahogy a testük mondja.
Nem, beszélj szinte bárkivel, és bevallják, hogy van rutinjuk, egy bizonyos időpont, amikor az ismétlődő dolgok megtörténnek.
A fő rutinom reggel volt. Az ébresztőm – a legmegbízhatóbb barátom – pontosan reggel 06: 59-kor kapcsolta be a rádiót, mindig a kedvenc rádióállomásomra hangolva. Miért 06: 59? Egyszerű. Az internetes rádió mindig közel egy perccel késleltette a valódi...
Miután a törzsfőnök szeretője lettem, az életem gyökeresen megváltozott. László mindig keresett, és talált alkalmat, hogy legalább hetente egyszer együtt legyünk. Volt, hogy csak egy laza cumira futotta, de előfordult, hogy órákon át döngetett. A szexuális életemet a csináld magaddal tettem tökéletessé, amikor testem nem kapta meg, amire vágyott. Felírattam fogamzásgátlót, így a nemkívánt terhességtől sem kellett tartanom.
A magabiztosságomnak köszönhetően, a laktanyában is egyre többet terheltek. Hat hónap alatt a szakaszomban megszereztem a tekintélyt, aminek a parancska lettem Sziposz zászlós leszerelése után, ő pedig nyugdíjasként, kizárólag fegyvermester lett. Alapítottam egy boksz...
A következő napok eseménymentesen, mégis érzelmi viharokkal teltek el. Ismét szinte szerelemmel tekintettem a férjemre, a szokásos hirtelen haragomat még csírájában elfojtottam, mivel Karcsit is mintha teljesen kicserélték volna. Ő is pálforduláson ment keresztül. Alkalmazkodni látszott a rendmániámhoz, a házimunkában figyelmesen besegített, becézgetett, 30 év után „csak úgy” kaptam virágot, minden évforduló nélkül. Magamon is elcsodálkoztam, hogy vénségemre bújós cica lettem, simogatásra még doromboltam is. A munkában viszont még keményebb lettem. A legkisebb hibára is ugrottam a munkatársaimmal szemben, de ha az ügyfélnek nem szándékosság miatt volt elmaradása, próbáltam segíteni....
Anyukám egy este felhívott, és megkérdezte, hogy mit szólnék egy hosszú hétvégéhez a németországi Hamburgban. Azt mondta, hogy pénteken megyünk, és a következő kedden jövünk vissza. Megkérdeztem, hogy kik mennek, mire azt válaszolta, hogy Pam nénikém megy, mint mindig, ő maga és Pam egyik barátja, Clair.
Azt mondtam, hogy szívesen elmennék, ha Chasnak megfelel. Felkiáltottam neki, és megkérdeztem, nem bánja-e, ha elmegyek pár napra Németországba anyával, Pammel és egy barátommal.
"Nem, menj csak – mondta –, de csak akkor, ha megígéred, hogy lesz néhány jó történeted, amit elmesélhetsz, amikor visszajössz – mondta, és elvigyorodott.
"Kétségtelenül így lesz – mondtam....
Sok évvel ezelőtt, amikor állami iskolába jártam, megakadt a szemem néhány tanáron. Ez olyan korán kezdődött, ahogy az eszemet tudtam.
Emlékszem, nagyon szerettem néhányukat az általános iskolában, de ennek semmilyen szexuális töltete nem volt. A legkorábbi emlékeim a velük kapcsolatos erotikus gondolataimról középiskolás koromból vannak. Akkoriban a tanárnőimről is fantáziáltam a közösség többi ismerős hölgye mellett. Természetesen a tanárok és más idősebb nők is elérhetetlenek voltak a tomboló hormonoktól szenvedő fiatal fiúknak.
Emlékszem, a hatodik osztályban naponta többször váltottunk osztályt, hogy felkészítsenek minket a felső tagozatra. Ez nagy dolog volt számunkra, mert...
Fájdalmas gyerekéveim sora az egész fiatalságomra rányomta pecsétjét. Egy kis falu düledező, szoba-konyhás vályogházában, mélyszegénység alatt éltünk. Hiába volt alig valamit enni, mind én kisgyerekként, mind anyukám, fiatal nőként elhízottak voltunk. Három évesen már a hat évesek súlyában voltam. Apám egy alkoholista állat volt.
Első emlékem, hogy úgy pofon vágott – mert sírtam és nem tudott aludni, – hogy felrepedt az ajkam. Napi szinten, részegen, verte az anyámat, és heti szinten engem is. Sokszor menekültünk a szomszédokhoz, de a rendőrök családon belüli konfliktusnak vették, és mivel nem volt vér, így nem intézkedtek. Az óvoda, majd az iskola hiába szólt a Gyámügynek, ha kijöttek,...
Átlagos szombat délután van, ez az a nap, amikor a fiam cuccait ki szoktam mosni mivel ilyenkor szokta haza hozni főiskoláról a heti szennyesét is. Általában ilyenkor szoktam én is kimosni a ruháimat, mivel ilyen korra időzítem a mosást. Itthon elég lengén vagyunk öltőzve az ilyen napokon. Általában fehérneműben és egy régebbi póló van rajtunk.
Alexen a fiammal élünk ketten, az apja már nagyon régen elhagyott minket és a kapcsolatunk is...
Az eset tavalyelőtt nyáron történt, egy Balaton – környéki építőtáborban. Zolival, az egyik legjobb haverommal mentünk le facéran és kissé kedvetlenül, hátha jót tesz a levegőváltozás. Nem tagadom, közel másfél évi csajszünet után "más" is volt az eszemben, de ami történt arra nem számítottam.
Hatosával voltunk beosztva egy – egy területre, a feladat ásatás volt. Mi ketten fiúk kubikoltunk, a lányok meg jöttek az ecsettel, ha találtunk valami...
– Helló Rob, gyere be. Már vártunk.
– Helló. Köszönöm
Klaus bevezette a régi barátot a házba.
– Szia Rob – üdvözölte Julie is, egy kedves öleléssel és két puszival – de rég láttalak.
– Szia Julie. Bizony nagyon rég volt az utolsó találkozás... Viszont te egyre szebb vagy, nem is értem Klaus, hogy bírt megtartani ennyi ideig – bókolt mosolyogva a férfi és átkarolta barátját.
– És te sem változtál...
Szervusz Drága!
Megjöttem az olasz nyaralásomból. Olaszország egyszerűen csodálatos. A napfény, az a rengeteg virág! Egyszerűen beleszédül az ember lánya. Én aztán alaposan bele is szédültem A lényeg az, hogy hazafelé a vonaton a hálókocsiban elkapott... Na, de nagyon előre szaladtam. Velencéig bérelt kocsival mentem. Végig jártam a nevezetességeket, majd elcsigázva ültem be a pályaudvar éttermébe megvacsorázni. Fáradt lábaimat kihúztam...
