A szomszéd öregúr

Tehetetlenül forgolódom az ágyamban. A takarót szokás szerint a combjaim közé gyűröm, ez biztosít annyi komfortot, hogy elaludjak – most mégsem jön álom a szememre.
Újra és újra lepörög a szemeim előtt, ahogy élvezettel szopok. Ezzel álmodtam ma este is; arra keltem fel az éjszaka közepén, hogy a puncimtól a fenekemig csatak nedves vagyok. A szívem dübörög a melleim alatt, képtelen vagyok nem erre gondolni.
Minden barátnőmtől azt hallottam, hogy kellemetlen élmény lesz; és hogy ez a szex legrosszabb része, de a szívem mélyén tudtam, hogy élvezni fogom. Önkéntelenül vágytam rá, már elmondhatatlanul régóta.
De mióta szakítottam a barátommal, teljesen parlagon vagyok hagyva. Csinálom az egyetemet, mellette dolgozok, nagyon el vagyok foglalva. Semmi időm randizgatni, esély sincs arra, hogy még a közeljövőben átélhessem ugyanazt az izgalmat.
Ezekkel a gondolatokkal alszom el, teljesen reménytelenül – szinte fáj a tudat, hogy ezzel a szükséggel kell túlélnem a hétköznapokat.
És másnap reggel sincs jobb kedvem. Tudom, hogy a világban történnek sokkal rosszabb dolgok is az én bagatell problémáimnál, de lassan belebolondulok a vágyba. Most már nem hagyom annyiban, agresszívan a lábaim közé nyúlok, és bugyin keresztül dörzsölni kezdem a puncim – nyögdösve keresek enyhülést. A másik kezemet felviszem a szájamhoz, és két ujjamat belecsúsztatom: amíg erősen kényeztetem a befülledt nedvességet, megpróbálom elképzelni, hogy épp cumizok valakit.
Meglepetésemre képtelen vagyok elmenni. Olyan nedves a pinám, hogy már az egész tenyerem beráncosodott, ahogy kiszívta bőrömet a savas nedv, mégse tudok megkönnyebbülni.
Hisztisen kihúzom a kezemet a takaró alól, lassan már a sírás határán állok. Ovulálhatok? Nem értem, miért vergődöm úgy, mint a partra vetett hal.
Ekkor hangos berregéssel megszólal a csengőm. Váratlanul ér az éles hang, fogalmam sincs, ki lehet az szombat reggel. Összeráncolom a szemöldökömet. Felverekedem magamat az ágyról, és úgy, ahogy vagyok a bejárati ajtóhoz csoszogok. Bárki legyen is az, annak meg kell elégednie a kócos, igénytelen reggeli mivoltommal.
Mikor kinyitom az ajtót, az egyik szomszédomat pillantom meg, lazán tapossa a lábtörlőmet divatjamúlt cipőjében. Érdeklődve felvonom a szemöldökömet.
– Szia – köszön rám – Georgina, ugye?