Duzzadó vitorlák, fehér homokos partok 2. rész

– 4. A büntetés 
A rabszolgák által kirobbantott lázadást hamar leverték. A fogvatartottak közül ötöt sikerült megölni, míg az európai hajósok közül heten végezték a fedélzet padlóján vérbe fagyva, vagy a tengerbe veszve.
Annak ellenére, hogy a rabszolgák fegyvertelenek voltak, egészen hatékony támadást tudtak végrehajtani.
A kapitány az elsőtiszt halála miatt az egész, bennszülöttekből álló csoportosulást ki akarta végeztetni. Az egyik rangidős matróz, akiből a következő elsőtiszt lett, azt tanácsolta Bonnot kapitánynak, hogy közülük a legnagyobbat végezzék ki, a fiatal herceget pedig a szemük láttára korbácsolják meg, hadd tanuljanak az esetből.
Ez meg is történt. A legerősebb harcost ki végezték, a fiatal rabszolga fiút pedig az árbochoz kötözve, teljesen meztelenre vetkőztetve korbácsolták meg. Ezt követően a többieket visszazárták a ketreceikbe, megkettőzve az ottani őrséget, míg a hercegüket a raktér legkiesőbb részére, a ládák és zsákok mögé, szem elől eltakarva, két lábát és karját teljesen kikötözve, étlen szomjan hagyták, megszabadítva ágyékkötőjétől, távol a társaitól.
Francois azonban a többi férfi tudomása nélkül odalopózott hozzá. Tudni akarta, hogy miért hagyta meg az életét.
Úgy találta, ahogy hagyták. Lábait szétterpesztve, két irányba kötelekkel kikötözve, karjait oldalra, szintén feszesen kifeszítve. Teljesen meztelen volt. Feje előre bicsaklott, hosszú, vad, kusza sörénye izzadt arcára tapadt. Izmai tehetetlenségükben enyhén remegtek, szinte csak a kötél tartotta álló helyzetben.
Olyan elcsigázottnak és meggyötörtnek tűnt, mint a többi.
Francois kezében egy kulacs volt. Azt meglóbálva előtte elkezdte faggatni:
– Miért hagytad meg az életem?! Háh?! Felelj!
A kikötözött, anyaszült meztelen, egykori afrikai herceg még csak a fejét sem emelte fel, nem méltatva őt semmilyen válaszra. A francia kapitány fia ettől ingerült lett. Meggyőződése volt, hogy a néger fiú érti a szavait.
– Na! Felelj! Miért nem öltél meg?!
Semmi válasz.
Odalépett hozzá, jobb tenyerébe fogta erőszakosan annak állát, majd tekintetét maga felé irányította.
A szemében továbbra is égett a vad bosszú tüze.
Meglepő és egyben csodálatra méltó volt Francois számára.
– Szóval?! Miért nem öltél meg?
Az pedig csak ellenszenvesen nézett vissza rá, dacosan fujtatva.