Az erdei boszorkány

Péter az őszi erdő mélyén botladozott, a lábai alatt ropogó levelek és ágak hangja egyre ijesztőbbé vált, ahogy a nap utolsó sugarai is eltűntek a fák sűrű lombjai mögött. Már órák óta bolyongott, miután letért az ösvényről gombászás közben. A telefonja lemerült és most a sötétség úgy ölelte körül, mint egy óriáskígyó. Hideg szél fújt, és Péter érezte, ahogy a pánik lassan kúszik fel a gerincén. "Segítség! " – kiáltotta volna, de tudta, hogy senki sem hallja meg.
Hirtelen, a fák között egy halvány fény pislákolt. Közelebb óvakodott, és meglátta: egy magányos, furcsa ház állt ott, mintha az erdőből nőtt volna ki. A falai mohával borított kőből voltak, a tető zsúpfedeles, és az ablakokból sárgás gyertyafény szűrődött ki. A férfi szíve hevesen vert, de nem volt más választása. Felment a rozoga, síkos lépcsőn, és kopogott az ajtón. A kopogás furcsán visszhangzott, mintha az egész erdő feszülten figyelne.
Az ajtó nyikorogva nyílt ki, és egy meglepően magas nő állt előtte. Péter egy pillanatra megdermedt. A nő arcát lágy fény világította meg, de valami furcsa, idegenszerű volt benne. Nem tudta volna megmondani, hány éves lehet: egyaránt lehetett huszonéves, de akár ötven körüli is. A bőre sima volt, mint a porcelán, hosszú, fényes fekete haja hullámokban omlott vállára, és a szemei... a szemei élénk zölden ragyogtak, mintha a erdő minden ősi titkát rejtenék. Péter azonnal nagyon vonzónak látta, egyfajta tiltott szépségnek, ami egyszerre vonzotta és ijesztette.
"Jó estét, vándor" – mondta a nő lágy, dallamos hangon, ami mintha énekelne. "Mit keresel itt a sötétben? Gyere be, mielőtt az éjszaka elnyel. "
Péter habozott, de a hideg szél hátba taszította. "Eltévedtem" – motyogta. "Segítséget kérek. Már besötétedett, és nem találom a kiutat. "
A nő mosolygott, de a mosolya nem ért el a szeméig. "Gyere, töltsd itt az éjszakát. Reggel megmutatom az utat az erdőből. Itt biztonságban leszel. "
Belépett a házba, és azonnal érezte, hogy itt valami nagyon nem stimmel. A belső tér szó szerint középkori volt, mintha egy múzeumból lépett volna ki: kőpadló, falakon lógó gyógynövénycsokrok, egy hatalmas kandalló, ahol tűz ropogott, és polcok tele poros könyvekkel és furcsa üvegcsékkel. Nem volt villany, csak gyertyák és olajlámpák világítottak. A levegőben édes, fűszeres illat terjengett, ami szédítően hatott rá.