JÚL.
12.
2024
– Szia! Megjöttünk! – vihogott be a lakásba Margitka, miközben berántotta Évit.
– Gyere – mondta barátnőjének, miközben lerúgták a cipőjüket – Köszönjünk be anyának, és aztán menjünk a szobámba.
A lányok a nappaliba léptek, de az ajtóban a földbe gyökerezett a lábuk. Margitka anyja, Margit asszony a nappaliban ült. Egyszínű, elöl végig gombos, kék ruhában, keresztbe tett lábakkal, kezeit combjain pihentetve. Sötétszőke haja lófarokba kötve terült szét a kanapé támláján. Szemei szigorúsággal mérték végig a két lányt. Előtte a kis asztalon egy vékony és egy vaskos nádpálca, egy fa paskoló és egy markolattal ellátott, félbe hajtott, rövid szíj pihent egy doboz cigaretta és egy öngyújtó...
Az előadás végén az öltözőben a kanapén fekve próbált kicsit fölengedni David, de nem sikerült a relaxálás. A taps még mindig a fülében zengett és a tagjaiban még mindig nagy volt a fájdalom. Az utolsó felvonásban érezte a roppanást a lábában. Tudta mi ez, ismerte ezt az érzést, nem először jelentkezett. Az elkövetkező napok fájdalmasak lesznek, pihennie kell, hogy a következő előadást is ezen az általa felállított szinten tudja teljesíteni, száz százalékosan. Minden erejét össze kellett szednie, hogy rászánja magát az indulásra. Szerencsére a kollégái hamar megértették, hogy ilyenkor egyedül akar maradni és senki sem zaklatta azzal, hogy menjen el a partira, amit a huszonötödik előadás...
Spermafoltok. Spermafoltokat néztem a lányom összegyűrt lepedőjén! Nem akartam látni őket. Először nem hittem a szememnek, de amikor megérintettem a kérges foltokat, azonnal tudtam, hogy mik azok. Három nagy folt beszáradt sperma. A szívem zakatolni kezdett, elöntött a hőség, és majdnem elájultam. Ott volt a bizonyíték a szemem előtt arra, hogy a bébim már nem bébi, hanem nő. Képtelen voltam lehúzni a lepedőt az ágyról. Csak kisétáltam és ledobtam magam a nappali kanapéjára..
Csak félig voltam tudatában a környezetemnek, miközben a felfedezésemen gondolkodtam. Nem is tudtam, hogy Daniellának fiúja van. Soha nem viselkedett úgy, mint aki randevúzna. Nem voltak végtelen telefonhívások...
Egy ideje már annak ellenére is, hogy a baráti, barátnői "együttműködésünk" nagyon élvezetes volt felregisztráltunk egy társkereső oldalra, nem feltétlen keresés szándékból de inkább érdeklődésként hogy mégis milyen a felhozatal. Hát amire számítottunk... 90%-ban pasik illetve idősebb párok vagy külföldiek jelentkeztek, érdeklődtek. Az a kevés akik érdekesek voltak, pedig vagy eltűntek, vagy kiderült hogy kamu profillal pasik voltak csak. Hetekig aztán jegeltük is a dolgot, néha felnéztünk hogy van e változás.
Aztán valamelyik este nézelődtünk az oldalon és rátaláltunk egy érdekes de egész friss profilra. Egy pár volt, és a férfi 24, a nő 22 éves volt. A pasi átlagos de igényes, a lány...
Laci fiammal elmentünk a szezon egyik legnagyobb futballmeccsére. Mivel hatalmas rajongók vagyunk, és teljes mértékben támogatni akartuk csapatunkat, deréktól felfelé testfestéket kentünk magunkra. A csapatunk nyert, és meggyőződésünk volt, hogy részben a festék miatt.
Hazaértünk, és bár mindketten kimerültek voltunk, bemázolva nyilván nem lehetett lefeküdni. Másnap nem kellett korán kelnem, ezért úgy döntöttem, előbb hagyom Lacit zuhanyozni. Közben a konyhai mosogatónál elkezdtem lemosni az arcomat és a kezemet. Miközben a színes anyaggal küzdöttem, megfogadtam, hogy legközelebb jobb márkát keresek. Szörnyű volt az a szar! Közben Laci is rájött, hogy baj van.
– Nem jön le a festék!...
Még a 80' években, 18 évesen, a nagynéném ajánlásával lettem takarítónő a helyi TSz irodáiban. Általában csak hétköznap, korán reggel kellett bejárni dolgozni, a nap többi része pedig szabad volt. A fizetés is jó volt. Viszont három közvetlen főnökünk minden hétfőn reggel 7 órakor "eligazítást" tartott. Minden ilyen alkalommal a fejünkre olvasták az előző héten a munkában elkövetett hibáinkat, amiket bérlevonással büntettek. Viszont ezeket a levonásokat mindenki átváltotta fenekelésre. Ettől viszont főnökeink is minden alkalommal felizgultak, annyira, hogy mindig felhasználták valamelyik kolléganő punciját vagy száját.
A következő hetekben minden hétfőn reggel én is részt vettem a...
– Hej Zsolt, ébredj már bazd meg. – Csöpi rángatott, verte ököllel a mellkasom.
– Mi van Csöpi ég a ház? – kérdeztem sajgó fejjel.
– Te megbasztál? – kérdezte, vagy inkább kijelentette. Kába a fejem, még alkoholtól zsibogó fejemben pörgettem vissza az életem ezen szakaszának filmjét...
Nagyban dolgoztam egy új ötletemen. Nő szalmakalapban. A fejjel kezdtem a festést, mert lehet ruhátlan lesz a nő, egy fának támaszkodva. Telefon szakított félbe. Csöpi hívott.
– Na mi van Csöpikém?
– Neked is szia. Ha nem segítesz most azon kívül, hogy kirúgnak soha nem állok veled szóba.
– Na mi van dulifuli törpelány?
– Prágába kell lennem holnap reggel. Most láttam lejárt...
Egy jól menő vállalkozás tulajdonosa, ügyvezetője vagyok 35 évesen. Váló félben. A feleségem ügyvéd és egy kis ügyvédi irodát hoztunk létre neki. A lerobbant tanyájából egy kacsalábon forgó kúriát 250 nm lakótérrel, külső, belső medence. Elbasztam, mert a cégből szedtem ki a pénzt papírozatlanul, így még én kerülnék szarba ha harcolnék az igazamért. A kedves feleségem fuzionált egy menő ügyvédi irodával, és annak vezető, tulajdonosával a 47 éves sztár ügyvédjével. Nekem a lehetőségem az maradt, hogy a cég feletti privát irodám melletti szobában, fürdőszobában húzzam meg magam. A szarvaim megjelenését nehezen dolgoztam fel. A munka ment ezerrel, dübörgött, dőlt a lé, a dolgozók jól...
