Kárászi Anna 2. rész

Kárászi Anna 2
Attól az estétől nevelőanyámmal Judittal nappal munkatársak voltunk. Pont a nevelésem miatt mindig is szigorúbb volt velem, mint a többiekkel, nem volt kivételezés. Ez nem változott. Nem volt mentség, hiába tudta, hogy néha alig bírom a lábamon állni a menstruációs görcsöktől.
Ugyanúgy terhelt. Ugyanúgy leszarta a fejem, ha elszúrtam valamit a raktárban. Ugyanúgy nézett rám, mint bármelyik másik dolgozóra.
De otthon, a négy fal között már nem a nevelőanya volt. Nem a szigorú logisztikus. Hanem egy érzéki nő. Egy nő, aki ismerte a testem minden rezdülését, és akinek a testét én is kezdtem lassan kívülről fújni.
Mindennapos lett a meztelenkedés. A lakásban, ahol évekig tilos volt fehérnemű nélkül járkálni, most meztelenül főztünk, meztelenül néztük a tévét, meztelenül feküdtünk egymás mellett az esti csendben. A tilalmak lehulltak, és helyüket valami mélyebb, régebbi vágy vette át.
Nem voltak tabuk, a kádban a víz gőzölgött, tükrünk helyén csak homályos folt. Judit előrehajolt, elzárta a csapot, aztán hátradőlt a kádban, és a mellkasomhoz húzódott. A háta az én mellemnek, a feneke a combjaim között.
— Moss meg — suttogta.
A szivacsot vettem, habosra dörzsöltem a szappannal, és lassan végighúztam a vállán. Lefelé haladtam. A lapockák, a gerinc minden íze, a derék, ahol a bőre legmelegebb volt. Ő közben hátradöntötte a fejét, a vállamra hajtotta, és hagyta, hogy az izzadság csepegjen az arcára.
Aztán ő vette el a szivacsot. Letette a kád szélére. És a kezével simogatott tovább.
A combjaim között a fenekem mozgott, lassan, körözve. Óvatosan gátlás nélkül nyúlt lyukamhoz, majd ujját feldugta fenekembe. Éreztem, ahogy a bőröm a bőréhez ér, ahogy a víz simogatása helyett a keze veszi át a szerepet. A másik keze közben a mellemre tévedt, a bimbómat cirógatta a lábaimat széjjelebb húzta a kádban.
— Most te jössz — mondta, és a víz alatt az ujjaim megtalálták, amit kerestek.
Én is ujjaztam, volt mindkét lyukátt. A kádban, a gőzben, a víz ringatózásában elvesztettük az időt. Csak a kezünk mozgott, a testünk ringott, és a víz loccsant, valahányszor közelebb húztuk egymást. Aztán egyszerre értünk oda, ahol a világ megszűnik, és csak a forróság marad.
De a konyha sem volt tabu. Vacsorát főztünk. Vagy legalábbis próbáltunk. A paradicsomszósz fortyogott, a tészta főtt, de én Judit mögött álltam, és a haját simogattam, míg a fazekat keverte.
— Figyelj — mondta —, odaég.