Érettség

Rohadtul neveletlen, züllött kölyök voltam. Nem szégyellem beismerni, tizenévesen csak sodródtam az árral, vagy inkább dagonyáztam a mocsokban, amit magamnak termeltem. A szakmunkásképzőbe nem a tudásvágy vitt, csak a tankötelezettség. Ott ültem, mert muszáj volt. A tanárok szeme se rebbent, ha nem voltam bent, örültek, ha nem zavartam az órát. A csajokat úgy váltogattam, mint más a zokniját. Sokszor nevüket sem tudtam, nem is érdekelt. Használtam őket, önzőn, érzéketlenül, ahogy az ösztöneim diktálták. Ma már szégyellem, de akkor... akkor csak élveztem, hogy bármit megtehetek, mert senki nem kér számon. A szakmunkás-bizonyítványt úgy kaptam meg, mintha csak megszántak volna. "Koptatta a padot? Jó, akkor vigye. " Ennyi volt. Aztán az élet arcon csapott. Nem kicsit... nagyot. Egy hétfő reggel kaptam a hírt, apám meghalt. Hirtelen, minden előjel nélkül. Addig ő tartotta össze a családot. Mi csak éltünk mellette, vagy inkább mögötte. Egyik napról a másikra én lettem a férfi a háznál. A családfenntartó. Anyám rokkantnyugdíja, élni kevés volt, meghalni sok. A húgom akkor kezdte a gimit, egy szava sem volt, de a tekintetében láttam, most már ő is az én terhem lett. És én felelősséggel tartoztam érte. Nem volt választásom. Egy vállalkozó adott munkát. Kezdetben segédmunkás voltam, de szorgalmas és hamar ráéreztem a szakma csínjára-bínjára. Valósan kőműves lett belőlem, nem is akármilyen. A városban lassan hírem lett. Maszekolni kezdtem hétvégente, esténként. Egyre többen hívtak, ismerték a nevem. Most harminc vagyok. A főnököm, az az ember, aki esélyt adott nekem a semmiből, egyik nap félrehívott, mikor végeztünk a melóval.
– Sanyikám, te eszes gyerek vagy – mondta. – Érettségizz le, fiam. Aztán állj a saját lábadra, legyél vállalkozó! Amit én tudok, amit elértem, azt mind átadom neked kapcsolatostól.
Aznap este sokáig ültem a konyhaasztalnál. A húgom már kezdő orvos volt. Anyám megöregedett. És én... én már nem az a züllött, neveletlen suhanc voltam. Hanem egy férfi. Egy kőműves, akit már a becsülete tart össze. És aki újra akar tanulni. Így lettem esti gimnazista. Újrakezdő, harmincéves fejjel. De végre, saját akaratomból. Vért izzadtam, szó szerint. Nappal meló, este tanulás.