Hírek

MÁJ.
6.
2020

Az Acélember

Kétezer-kétszáz... Valahány. A Földön minden megváltozott. A nukleáris háború óta az emberiség -már ami maradt belőle-, a növények, az állatok, a klíma, egyszóval minden. A lakosság két részre szakadt.
Az északi területek lakói jobb fizikumú, világosabb bőrű és -hajú, vadászatból élő, hódító, barbár csoportok. Főként a levadászott állatok húsával táplálkoznak, a kevés növényből, ami megterem a sziklás talajon és a hideg éghajlaton, többnyire alkoholos italokat főznek. Komor, szívtelen, érzelmetlen szörnynek tartják őket, de kultúrájuk mégis színes, szívesen ülnek esténként a tűz körül, mesélnek, viccelődnek, énekelnek. Politikájuk a becsületes hódításon, harcokon alapszik, vezetőjük Wethar kancellár.
Délen, a mediterrán éghajlatnak köszönhetően az emberek sokkal békésebbek: zöldség- és gyümölcstermesztéssel, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoznak. Színes leplekkel takarják testüket.


MÁJ.
5.
2020

Az ügyvédnő 2. rész

Két nap sem telt el az irodai történések óta és máris megszereztem az ügyvédnő elérhetőségeit.
Írok egy emailt, egyelőre csak tapogatózva! – döntöttem el. Legalább ne legyen nagy beégés, ha túlgondoltam a múltkori reakcióját.
Másnap majd leesett az állam, mikor megláttam a nevét az inbox-ban. – Huhh, nem szarozott sokat! – állapítottam meg. Mielőtt belekezdtem volna az olvasásába, rá kellett gyújtanom, annyira izgatott lettem. Vajon azért válaszolt ilyen hamar, mert kiakadt?... vagy pont ellenkezőleg?!... bár az túl szép lenne – morfondíroztam magamban.
Ám a világ oly egyszerűen és logikusan működik. Csak a félelmeinkel tesszük bonyolulttá.
Mária valóban nem húzta az időt. Megírta, hogy emlékszik rám és imponál neki a bejelentkezésem. Sőt! Kérte, látogassam meg az irodájában két nap múlva, munka után.


Ébredő emlékek

A tanárok velem együtt aggódtak egy kicsit. Nem Sarah viselkedése, hanem maga Sarah volt a gond. Kora ellenére már nálam is magasabb volt és a teste olyan volt mint egy felnőtté. A háziorvosunk elküldött bennünket egy fejlődési specialistához a Papworth kórházba. Korábbi emlékeim szerint négy óra várakozás kifejezetten gyors ellátásnak számított a Papworth-ben, úgyhogy a buszozást is beleszámítva egész napos elfoglaltságra készültem.
Fél órával a megbeszélt időnk előtt értünk oda és nagy szerencsénk volt: az előttünk levő páciens elakadt a forgalomban, így azonnal sorra kerültünk. Röntgen, ultrahang, vérteszt, fizikai vizsgálat... tízre végeztünk is.
Három óránk volt még a busz indulásáig. Én egy gyorsétterembe ülést javasoltam volna, de Sarah megelőzött és megkérdezte hogy nem mennénk-e moziba. Soha nem voltam még vele moziban, úgyhogy ez is jó elfoglaltságnak tűnt.


MÁJ.
4.
2020

Szelfi

A jó hír az volt, hogy a modellügynökség roppantul érdeklődőnek tűnt Natalie iránt. A rossz hír az volt, hogy a lány éppen családi vakáción volt Spanyolországban és az ügynökség kicsit merészebb képeket kért tőle a döntésük meghozatala előtt. A dilemma komoly volt, mert sorban álltak a csinos nők a cég ajtaja előtt. Ha vár a portfoliójával mire hazaér, a legjobb szerződéseket elhappolják előle.
Az egyik nagybátyja tengerparti nyaralójában voltak és még több családtagot vártak. Ez nyilvánvalóan azt jelentette hogy nem lehet szó elvonulásról és fotózásról. Natalie imádta a családját, de a munka az munka és ő modellkarrierben gondolkodott.
Szerencsére volt kellően gyors internetkapcsolata és az új telefonja kamerájának lenyűgöző volt a felbontása. E-mailben rákérdezett és az ügynökség bólintott a telefonos képekre. Pikáns képekről lévén szó egyedül kellett őket megcsinálnia, szelfiként.


Azok a csodálatos 60-as évek... 3. rész – Avagy különös szilveszter, táncol a...

Hétfőn Bajára kellett mennem munkaügyben. Este hét körül értem haza. Gondoltam Zsuzsa leadta már a drótot az elmúlt hétvége „történéseiről” barátnőjének, így felhívtam Ágnest.
– Szervusz, Drágám! Pont most gondoltam rád! – halottam a vonal túlvégéről Ágnes hangját.
– Helló, Drágám! Kíváncsivá tettél! – válaszoltam.
– Kíváncsi az Én lehetnék! Azt csiripelik a madarak, hogy a hétvégéd irigylésre méltón alakult!
– Szóval működnek ezerrel a hírcsatornák – évődtem.
– Apropó, hogy is volt azzal a csomaggal? „Véletlenül” pont akkor kellet mennem érte Zsuzsához mikor ott van nála Eszter és megy az élménybeszámoló, közben nincs is csomag? – kérdeztem szigorú hangszínnel, de viccelődve.
– Tényleg lenne egy csomag, csak még hiányos. Aztán mondta barátnőm, hogy megy hozzá Eszter pletykapartira, úgy gondoltam, legalább vele is megismerkedsz. Ahogy hallom, egész jól sikerült az ismerkedés!


ÁPR.
30.
2020

Előszőr húgommal

Amíg ez meg nem történt velem, soha eszembe nem jutott volna hasonló. Az egész a húgom kislányos idétlenségének köszönhető. 17 éves voltam, a húgom pedig 14. Még mindig egy szobában aludtunk, mert őt megnyugtatta, ha nincs egyedül, de mégsem aludhatott a szüleinkkel. Ez pedig így tök rendben volt, hogy mi alszunk egy szobában, de külön ágyban természetesen. Hiszen testvérek vagyunk. Amint írtam, 17 éves voltam, így már kezdtem emberesedni kicsit, ez a történet szempontjából azért fontos, mert ebből indult ki az egész. Azokon a napokon, amikor nem volt suli, sokáig az ágyban maradtam, és néztem a tv-t, lustálkodtam.
Az egyik ilyen reggelen viszont furcsa dolog történt, észrevettem ugyan, hogy már a húgom is ébren van, de nem figyeltem rá igazán, néztem a tv-t tovább. Az ágyamon úgy feküdtem, hogy az egyik lábam nyújtva, míg a másik felhúzva volt.


Egy kiküldetés és következményei 3. rész - Befejezés

Reggel jókedvűen ébredtem. Gyöngyöm már készítette a reggelit a konyhában. Nyújtóztam egyet és elmentem zuhanyozni.
Reggelinél még beszélgettünk a napunkról Gyöngyömmel. Dolgozni is kell…
Idő volt, mentem munkába. Beérve a dolgozóba, örömmel üdvözöltek kollégáim, hogy megjöttem. Gyorsan intéztem az ügyeket. Hamar eltelt az idő.
Dél körül összefutottunk Katival. Nem tudom milyen szemekkel (haragos? dühös?), de nem túl barátságosan nézett rám. Üdvözöltem. Alig akart válaszolni. Kiment a folyosóra. Utána mentem. Megvárt.
- Ide figyelj. Megmondtam, hogy kicsit hagyj békén. Holnap úgyis péntek van, lógj meg délben. Menj haza, de csendben menj be a lakásba. Aztán majd meglátod…- hadarta el.
- De mit? – kérdeztem értetlenül.


ÁPR.
29.
2020

Őrület

- Hoztam neked kávét!
Emma kizökkent vasárnap reggeli lustálkodásából a hang hallatán.
- Paul? Egy pillanat... nem vagyok felöltözve.
- Igyekezz! Égeti a kezemet.
A nő blúza és nadrágja a szoba túloldalán levő széken volt, ahova előző este ledobta őket. “Egye fene... ” gondolta Emma. Feljebb húzta a paplanját, hogy eltakarja vele a kebleit és kikiáltott:
- Gyere be!
Az ajtó kitárult és friss kávé illata töltötte be a szobát. Paul besietett és a bögrét az ágy melletti asztalkára tette. Rövid fürdőköpeny volt rajta, amilyet a tengerpartokon szoktak viselni. Emma első alkalommal vehette szemügyre a lábait. Enyhén izmosak, formásak és szőrtelenek voltak. Arra gondolt hogy akadna olyan barátnője aki egy alkeszt is leszopna ilyen lábakért.