Első állásom története 19. rész

Korán, frissen ébredtem. Mivel bőven volt időm a reggeliig, úgy döntöttem úszom egyet. Sikerült is a szokásos kilométeremet leúszni. Finom reggeli után, az erős kávé, a presszóban. Jókedvűen nyitottam ki a könyvtárat. A délelőtt folyamán elég sokan jöttek, jókat beszélgettem, ajánlottam olvasnivalókat. Ebéd után megkerestem Gyuszit, és mondtam, szeretnék délután elmenni, egyébként sincs semmi fontos dolgom itt, holnap pedig már hétvége. Azt nem mondtam meg neki, a polgármesterhez készülök, mert kérte, hogy látogassam meg. Elengedett.

A polgármester a hivatalába hívott, fogalmam sem volt mit akar, de arra emlékeztem, hogy a legutóbbi találkozásunkkor, a dirinél, nem volt olyan lyukam, amit ne tömött volna meg. Így, biztos, ami biztos, lefürödtem, alul is kitisztítottam magam, és sminkelve, csinosan kiöltözve, gyalogosan indultam a Polgármesteri Hivatalba. Nem kellett sietnem, háromra ígérkeztem, így egy kellemes sétát is tehettem.

Három előtt két perccel, beléptem a hivatalba, a portásnak mondtam, a polgármester úrhoz jöttem, meg van beszélve. Telefonált, majd az első emelet, százas szobába irányított. Kopogtam, az igenre benyitottam. A titkárság volt, ahol egy harminc év körüli csinos, hosszúhajú nő üdvözölt, majd beszólt a másik szobába, és kitárva előttem az ajtót, beengedett, majd becsukta. A polgármester elém jött, és mosolyogva köszöntött.

– Nagyon örülök, hogy eljöttél. Bocsánat a tegezésért, de úgy emlékszem, a legutóbbi találkozásunkkor is tegeztelek.

– Azért ott a tegezésen kívül más is előfordult.

– Így igaz. De az más szituáció volt, mint a mostani. Ott az igazgatód nekem adott, és tudtam, bármit tehetek veled, te nem fogsz ellenkezni.

– Pontosan megfelel a valóságnak. De, azt azért megjegyeztem, hogy nem éltél ezzel vissza, figyeltél rám, és nagyon kellemes volt veled.

– Nos, én most is csak kérek, mint amikor ide hívtalak. Más vagyok, mint ők. Nekem lehet ellentmondani, és bármit is kérek, semmi sem kötelező. Azt, és annyit teszel, amennyit jónak látsz. Őszinte leszek, te egy aranyos, nagyon jó nő vagy, csinos, értelmes, és ezzel egy kicsit megfogtál. Kívánlak, de eszembe se jut, hogy bármilyen formában, ezt . Bocsánat, de udvariatlan voltam. Kérsz egy kávét, vagy valami inni?

– Ha lehetek telhetetlen, kérek, és ha van Martinitok, akkor abból, egy pohárkával.