A+ A-

Különös játszma 1. rész

Cassandra Gaetani délután ötkor lépett be az irodaház kétszárnyú üvegajtóján. Mielőtt még belépett volna, gyorsan szemügyre vette a tükörképét és elégedetten nyugtázta, hogy a külsejével még mindig minden a legnagyobb rendben van. Erre nagyon büszke volt. Harminchat évesen is felvette a versenyt a huszonéves nőkkel. Tizenkét éves korától kezdve versenyszerűen táncolt és bár a versenyzést abbahagyta, mikor elkezdte az egyetemet, a tánc még mindig az élete részét képezte.
Jobban szerette volna, ha most is egy táncórára kellett volna mennie, de ezúttal a kiadójával találkozott. Cassandrát a kiadó igazgatója hívta be, hogy egy új regényről tárgyaljanak. A nőnek voltak ötletei, de egyiket sem találta annyira erősnek, hogy papírra is vesse őket. Manfred viszont azt akarta, hogy a lehető leggyorsabban egy új sikerkönyv lásson napvilágot. Nem mintha Cassandra nem ezt szerette volna, de tanácstalan volt. Az ötleteit sablonosnak, elcsépeltnek érezte. Tudta jól, hogy a szerelmi szálakat már minden író ezerszer és ezerszer átcsomózgatta, és számára már nem maradt túl sok újdonság ezen a téren. A nagy családregénye, a Koldusok virágai hozta meg számára az igazi, elsöprő sikert, ami után már bátran nevezhette magát írónak. Addig csak kezdő volt. A rózsaszín lányregényeivel és a novelláskötetével nem állhatott be a nagyok sorába. A Koldusok virágai óta azonban nem sikerült újra igazi ütős könyvet kiadni a kezei közül. Csak a szerelmes, könnyes, néha véres történetek jöttek és ezt már ő is és Manfred is megelégelték.
- Add elő, mid van! – szólt kedélyesen Manfred. – Hallani akarom, hogy mi jár a fejedben mostanában!
- Semmi olyasmi, amit ne írtam volna már meg – felelt. – Csak a lerágott csontok.
- Abból elég volt, ezt tudod te is – bólintott a férfi. – Valami új kell. Valami átütő. Olyasmi, ami még nem volt.
- Hogyhogy?
- Egyszerű! – legyintett Manfred. – Olyasmit kell írnod, amihez eddig hozzá sem nyúltál. Volt itt szerelem, ármány, gyilkosság, féltékenység, boldogság, és minden elképzelhető finomság, kivéve egy valamit. Mi az?
- Mondd meg te! – vonta meg a vállát Cassandra. – Szerintem te tudod, nekem viszont nem jut eszembe.
- Szex – szólt a férfi. – A szexről eddig nem írtál. Na jó, a Koldusok virágaiban volt egy-két szex jelenet, de nem több, mint Follet Katedrálisában. Én viszont azt szeretném, ha jóval több lenne. Szex, szex és szex.
- Várj! – rázta meg magát Cassandra. – Ha jól értem, akkor azt várod tőlem, hogy erotikus regénnyel álljak elő. Fogalmazzunk úgy, hogy felfogtam. Viszont van egy kis bökkenő, Many. A magánéletem mostanság elég egyhangú. Legalább négy éve nincs senkim sem, úgyhogy… kicsit nehéz lesz olyasmiről írni, amihez csak nagy ritkán jutok hozzá.
- Jaj, ne már! – fintorgott Manfred. – De azért emlékszel még, hogyan kell csinálni?
- Vicces vagy ma – legyintett Cassandra. – Emlékszem, igen.
- Akkor már csak a fantázia kell hozzá! – csettintett a férfi. – Fantáziád van, azt tudom. Na, de erotikus fantáziád is van?
- Hogy érted?
- Nézd, évek óta ismerjük egymást – kezdte Manfred. – Én adtam ki az első könyvedet is és hittem abban, hogy sikeres leszel. Mondhatom azt is, hogy a barátomnak tekintelek és remélem, hogy te is annak tekintesz engem! Akkor pedig beszélhetünk nyíltan! Meséld el nekem, mi volt a legvadabb szexuális élményed!
Cassandrát meglepte a kérdés, de nem haragudott érte. Valóban barátjának tekintette a férfit, de a kérdés most gondolkodóba ejtette. Élete sohasem volt olyan, hogy vad erotikus élményekben legyen része. Végigfuttatta az összes férfit, akivel valaha is lefeküdt, de semmi olyasmit nem talált, ami szerinte vad lett volna.
- A kollégiumban egyszer pettingeltem egy lánnyal – nyögte ki nagy sokára. – Semmi más nem történt.
- Gondoltál rá valaha, hogy ki kellett volna próbálni? – érdeklődött Manfred. – Tudod, hogy meg kéne csinálni.
- Igen, gondoltam rá, de a lány, akivel akkor összegabalyodtam, nem folytatta az egyetemet – felelt Cassandra. – És hát, kellett volna egy partner.
- De fantáziáltál róla, ugye?
- Igen, előfordult – vallotta be a nő. – A családi karácsonyi partikra a szüleim rendszeresen meghívják a nagynénémet, May-t. És, ha May megiszik néhány tojáslikőrt, rögtön megered a nyelve. Egyszer elmesélte, hogy ő gyakran csinálta. Nem is gondoltam volna, hiszen férjnél van. De azt mesélte, hogy húsz évesen próbálta ki először. Akkor is ittas volt egy kicsit, de nem bánta meg, mert később is megtette. Először egy szilveszteri partin csinálta. Ha iszik, akár csak egyetlen pohárral is, rögtön beindul. Akkor is így történt és lefeküdt a szemben lakó házaspár lányával.
- És, mondd csak, mikor arra gondolsz, hogy lefekszel egy nővel, kivel képzeled el? – faggatózott a férfi.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.67 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 feherfabia 2018. 06. 21. csütörtök 05:27
Nagyon jól sikerült!
#10 JakeAmazing 2018. 05. 25. péntek 18:40
Nagyszerű történet, még nagyszerűbb megfogalmazás.
#9 sipospista 2018. 05. 22. kedd 21:17
Ez jolett
#8 zsuzsika 2018. 05. 21. hétfő 17:20
Olvastam már jobbat is.
#7 Almoska5 2018. 05. 21. hétfő 00:16
Felizgatott! Várom a folytatást.
#6 cscsu50 2018. 05. 20. vasárnap 23:40
jó kezdet
#5 sunyilo 2018. 05. 18. péntek 21:21
Jól kezdődik...
#4 Sanyi1958 2018. 05. 18. péntek 11:23
Felizgatott!
#3 Andreas6 2018. 05. 18. péntek 06:09
Nem tetszett.
#2 A57L 2018. 05. 18. péntek 04:17
Műfajában is gyenge.
#1 Törté-Net 2018. 05. 18. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?