A ragadozó hálójában 3-4. rész

3. Rész

Kata valamilyen zárt helyen tért magához. Sötét volt. Lassan eszmélt és már azt is tudta, hogy egy kocsi csomagtartójában van, és mennek valahová. Mozdulni nem nagyon tudott, mert meg volt kötözve. Próbált hozzáférfi a jeladóhoz, amit azért kapott, hogy kapcsolja be, ha elrabolják, de azt sem tudta, hogy a kis kütyü ott van-e még a ruhájában, ahová el lett rejtve. Tudta, hogy az elrablója nagyon okos, szinte mindenre gondol, de reménykedett benne, hogy csak szinte és most sikerül őt kicselezni.

Mikor lebuktatta a férfit, nem mert a rendőrségen jelentkezni, névtelen akart maradni. Félt és szégyellte magát, nagyon szégyellte. Aztán próbált információkhoz jutni, a lányról, akit a férfi rabságából kisegített. Az anyja barátnője a kórházban dolgozott, ahová a lányt vitték, és tőle kapott mindig híreket. A lány fizikailag már javulóban volt, de pszichésen még próbálták rendbe hozni. Az ismerőse elmondta, hogy ha elalszik a lány, mindig kiabálva, rettegve ébred. Csak altatóval tudják elaltatni.

Kata, aztán egy napos délutánon rászánta magát és bement meglátogatni a lányt. A kórterembe lépve a lányt egyedül találta. Feküdt az ágyon és csak nézett fölfelé. Mikor meglátta a belépő lányt, rögtön fölült.
– Tudtam, hogy eljössz. – mondta halkan, suttogva, mint aki attól fél, hogy meghallják. Kata rémülten nézett rá. Kigondolta, hogy milyen sztorival jött be a lányt meglátogatni, de ez ebben a pillanatban már nem is számított, pedig a lány napokig dolgozta ki, hogy mit is mond majd.
– Te tudod, ki vagyok? – kérdezte félve a választól.
– Mindent tudok rólad. Ha akkor vele maradsz, akkor engem elengedett volna, azt mondta. Nem tudom, hogy tényleg elengedett volna, de reménykedtem. Akartam, hogy vele maradj. Állandóan rólad beszélt. Rengeteg képe volt rólad. Azokat a rendőrök is megtalálták, és állandóan azzal nyaggatnak, hogy ki lehetsz. – Kata nézte a nagyon sovány szőke lányt, és nagyon sajnálta.
– Sajnálom, hogy ez történt veled. -
– Ugye te voltál, aki kiszabadítottál? – a lány bólintott.
– Én nem tudtam, hogy te létezel, csak akkor láttalak meg, mikor bekukucskáltam az ablakon. -
– Tudta, hogy ott vagy. – mondta a lány.
– Nem lehet! – kiáltott föl Kata rémülten. A lány megfogta a kezét és megszorította.