Hírek

MÁJ.
18.
2020

A gondolat ereje 2. rész

V.
Látogató
Másnap reggel a szolgálatos nővér közölte, hogy Zsuzsa pár napig nem jön be mivel hirtelen el kellett utaznia családi okokból. És üzeni, nagyon sajnálja, hogy el kell halasztania a megígért dolgokat. Ahogy ezt közölte a szemében láttam, hogy tudja mit ígért nekem Zsuzsa. Amikor ezt elmondta ismét egy belső hangot hallottam a fejemben: - Ha akarná, én szívesen helyettesíteném Zsuzsát, de most nap közben ez nem lehetséges. Viszont éjjel, hú, a csajok kész csodákat meséltek róla. Kár majd legközelebb..
Belerezegtem, észre is vette. Mi van megbolondultam?
- Valami baj van? - kérdezte félénken.
- Nem-nem. Csak mintha valamit hallottam volna. Talán még nem működik rendesen az agyam.
- Ja de a farkad az működik rendesen… - megint ez a hang a fejemben. Kezdtem sejteni miről is van szó.


MÁJ.
15.
2020

Megszegett ígéret

A hold halvány beszűrődő fénye ellenére a szoba nagy része sötétbe borult. A hely nagy részét két ágy foglalta el. A padlón a szekrény mellett utazótáskák hevertek. Az ágyakban fekvő Szabina és Zsuzsa, a 18 és 21 éves testvérpár karácsonyra érkezett a szülőkhöz, akik mélyen aludtak a folyosó túlvégén levő nagyobb szobájukban.
Hajnal kettő lehetett amikor Szabinát újra elfogta a bizsergető érzés. Képtelen volt aludni. Egész héten várakozva, álmodozva gondolt rá... és most itt volt. Egy évvel ezelőtt történt először hogy a lányok a kéj új formájával megismerkedtek és ez örökre megváltoztatta őket. Szabina csendben felkelt az ágyból és lopakodni kezdett az árnyékban. Megállt a táskájánál és kivett belőle valamit, majd folytatta útját. A félhomály ellenére ki tudta venni prédája testének alakját a paplan alatt. Imádkozott hogy a parketta ne nyikorduljon meg alatta. Amikor elérte a másik ágyat, óvatosan feltérdelt rá.


Majdnem tökéletes inspiráció

Hát igen, az újságírás nem is olyan egyszerű dolog. Mindig új és új témát találni elég nehéz feladat, főleg ha szeretnék változatos dolgokat mutatni az olvasóimnak. Az érdekességeket bizony keresni kell, és az már nem is olyan egyszerű. Ezért is jó, hogy az internet akkora szabadságot enged, amit még soha, egyetlen média, vagy könyv sem tett meg.
A minap láttam egy filmet. Ne gondoljatok semmi jóra, nem pornót, csak egy viharos kapcsolatról szóló, de megható, és elgondolkodtató alkotást, amiben az alávetettség rejtélyeit próbálta a cselekmény boncolgatni egy nő szemszögéből. A téma különlegessége pedig nálam elérte a célját, elkezdtem rajta gondolkodni. Később keresgéltem az interneten, sikerült is találnom olyan oldalt, ahol apróhirdetéseket lehetett ilyen vonatkozásban feladni. Valahol az egészet nevetségesnek és lehetetlennek éreztem.


MÁJ.
14.
2020

Ribi 3. rész

Miközben a kanapén ültem Brigi mellett, már majd lecsukódott a szemem. Fura, de sokkal fáradékonyabbnak éreztem magam mostanában az alig néhány órás napi elfoglaltságoktól, mint előtte a 8 órás műszak végén a KFC-ben. Ami – bár nemrég történt – már most olyan volt, mintha egy másik életemben esett volna meg velem. Már azok a hétköznapok tűntek szürreálisnak, és ez, itt és most volt a kézzelfogható valóság. Pedig igazából Brigivel egy burokban éltünk, amibe csak azt engedtük be, amit mi akartunk.
Végre a hangos csörgés szakított ki az ábrándozásból, már rutinosan kaptam fel a telefont, mondtam a kapucsengőt, és szaladtam az ajtóhoz. Mondtam Briginek, hogy ha lehet, akkor most kicsit több idő legyen a két férfi között, mert muszáj feltöltődnöm. Mosolyogva megölelt, aztán már ott sem volt.


Oh, West! Oh, Jack! 3. rész - A reggel

Korán volt, még úgy is, hogy a vándorlás során megszoktam, hogy mikor fel kell a nap én egyből útnak indulok. Felülve az ágyban egyből észrevettem a hintaszékben Összehajtogatott ruhámat rajta a kalapommal.
Felidézve a tegnap esti szinte közös játékunkat feltettem magamnak a kérdést, hogy Marie vajon élvezné, ha én is beszállnék legközelebb, akár még Joshua is. Ennek a válasznak még nem volt itt az ideje, de hamarosan talán eljön az is. Kibújva az ágyból a ruháimhoz tartottam, amikor egy kopogás és Alex hangja ütötte meg a fülemet.
- Siess Csipkerózsika! Mindjárt indulunk a városba. – amilyen gyorsan csak tudtam magamra kapdostam a ruháimat, ügyet sem vetve az égnek álló merevedésemmel.
A férfi hangjára felidézve a testének minden egyes részét, az élvezettől elnyúló hangját, nem tehettem róla, de Joshua az iránta érzett vággyal én magam sem tudtam volna vitatkozni.


MÁJ.
13.
2020

A szivesség

Tegnap találtam az interneten egy nagyon szuper süti receptet, mivel tudtam hogy másnap jön hozzám a párom gondoltam meglepem.
Neki is álltam az alapanyagok össze szedését és kimérését, ám ekkor jött egy aprócska bökkenő. Csodálkozva vettem észre, hogy a tegnap vásárolt cukrom sehol sincs.
Nem volt mit tenni kénytelen voltam kölcsön kérni a szomszédból, mert hát cukor nélkül mégsem az igazi, annál édesszájúbb az én Szerelmem.
Napközben nincsenek sokan itthon a szomszédok közül inkább csak az idősebb korosztály.. Na meg egy srác. Egyedül él, olyan igazi agglegény típus. Igaz nem pont a korom béli, lehet köztünk vagy jó 10év.
Így hát elindultam az első nénikéhez, neki sajnos nem volt otthon cukor épp most rakta a sütibe, mit volt mit tenni mentem egy szomszéddal arrébb. Itt már éppen lett volna a néninek, csak elég csekély mennyiség, így azt nem hoztam el.


Győztesek és vesztesek

A Lightning Bolt szurkolólányai nagyszerű hangulatban voltak. A csapatuk simán elverte a Flippers-t és ez azt jelentette, hogy ők is nyertek egy kis élvezetet. A biztonságiak minden akadékoskodás nélkül átengedték őket az ellenfél oldalára, ahol egyenesen a Flippers szurkolólányainak öltözője felé tartottak. Amikor odaértek, Suzy - a csapatkapitány - megállt, rámosolygott a többiekre majd belökte az ajtót és azt kiáltotta:
- Oké ribancok, eljött az idő hogy fizessetek a mai vereségért!
A Flippers szurkolólányainak többsége engedelmesen felsorakozott a szekrénye előtt. Néhány újonc tiltakozni próbált, de a csapatkapitány közölte velük hogy pofa be, bugyi le és kínálják fel magukat a jobbaknak. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, Suzy a Flippers kapitány Sarah mögé lépett.


MÁJ.
12.
2020

Miki bácsi

Miklós vagyok hatvanöt éves, most mentem nyugdíjba, egy kis vállalatnál voltam vezető Fizikailag egész jóltartom magam, sportolok, alig van rajtam néhány kiló súlyfelesleg. Beteg alig voltam az elmúlt években, talán a vérnyomásom lett egy kicsit magasabb. Sajnos öt éve megözvegyültem, a gyerekeim már felnőttek így sok gondom nem volt velük. A fiam Londonban dolgozik, nem igen akart hazajönni. A lányom most ment férjhez, és ideiglenesem hozzám költöztek. Nagy volt a ház elfértünk, bár a vőmet nem igazán kedveltem, gondoltam egy rövid ideig elviselem. Egészségesnek éreztem magam, ám néhány napja furcsa tüneteket tapasztaltam magamon. Elfelejtettem dolgokat amik néhány napja történtek, viszont élesen emlékeztem olyanokra, amik évtizedekkel ezelőtt történtek. Egyre többször előfordultak hangulat változások, mély apátiába süllyedtem, majd pár óra múlva úgy fel voltam dobódva mintha füveztem volna.