Szexbarátnő 5. rész - Tiltott gyönyör

Eljött a várva várt nap. A hosszan tartó fülledtséget előbb egy gigantikus vihar, majd meleg, de szeles időjárás váltotta fel. Vagyis pontosan olyan, amit Én a lehető legjobban utálok. Nem elég, hogy a fárasztó, unalmas ház körüli munkát kell végeznem, ráadásként az idő is pocsék. A lelket kizárólag Szandra időnként felbukkanó formás combjai, illetve a farmersortba bújtatott, még formásabb feneke tartotta bennem.

– Zoli!

Csak néztem azt a kemény, tökéletes hátsót, és arról fantáziáltam, hogy erősen belemarkolok vagy jól beleharapok...

– Zoli! – ábrándozásomból apám hangja szakított ki.
– Mi az? – szóltam türelmetlenül.
– Viheted a következőt! – mondta apám a növényi hulladékkal megpakolt talicskára mutatva.

Eleget tettem a kérésének. A kert elejébe mentem, a többi közé borítottam a szemetet, aztán visszaigyekeztem a rokonokhoz. A gondolataimba merülve, unottan folytattam a monoton melót, Egyszer csak a telefonom. Elővettem, s láttam, hogy egy üzenetem érkezett. Szandra volt a feladó...

– ”5 perc múlva észrevétlenül gyere be a régi garázsba! ” – állt az SMS-ben.

Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot. Azt tudni kell, hogy nagybátyámék udvarában két autógarázs is található: az egyik az egyik szélen, a másik a másikon, ám a régi üresen áll, lényegében csak tárolóhelységként használják. Mit akarhat ott Szandra? Az építmény felé tekintettem, viszont képtelenség volt belátni a teljesen poros, homályos kis ablakokon. Lehet meg szeretne kérni, hogy segítsek valamit kihozni onnan. De akkor minek küld SMS-t... És miért kell észrevétlennek lennem?

Mindenesetre izgatottan kivártam azt a bizonyos öt percet, amely valamiért nagyon lassan akart eltelni. Amikor végre letelt, hirtelen megindultam.

– Zoli! – szólt ezúttal nagybátyám, Én meg ijedten körbenéztem, mint aki lebukott – Vidd már ezt is előre légy szíves! – kérte a legújabb, tujaágakkal telített talicskára bökve.
– Jó – feleltem, elfojtva felháborodásomat.

Úgy siettem, ahogy csak tudtam, persze vigyáztam nehogy út közben hullassam el a növényvégeket. Reméltem ezután már semmilyen munkára nem fognak be apámék, ezért óvatosan a régi garázs felé lopóztam. Benyitottam a nagy méretű, ezüst színű ajtón, melyet halkan becsuktam magam mögött.

– Azt hittem már nem jössz. Zárd be az ajtót! – utasított Szandra, aki a nagy fémasztalon ült.