JÚL.
18.
2025
Kettő pasival, dupla élvezet
gruppen, hetero, anál, dp/szendvics, mélytorok, MILF, CGI/számítógéppel generált
Este van, nyár. Munka után Parlament mellett támaszkodom a korlátra. Perzselően meleg napot követő langyos szél hozza magával az éjszaka illatát. Lehunyt szemmel szívom be. Hallgatom a körülöttem nyüzsgő turisták zsongását. Csupa örömteli csivitelés és én megmosolygom ezt. Felnézek a Duna túlpartján kivilágított Várra, a Halászbástyára, a Mátyás templomra, a Citadellára, az odavezető Lánchídra. Gyönyörű, és teljes szívemből élvezni akarom ezt a látványt és az érzést, amit ez a hely kiválthatna belőlem, de még nem megy. Mert ő elment, mást választott.
Dühösnek kellene lennem és talán az is vagyok kicsit. Csalódottnak kellene lennem és az biztos, hogy vagyok. De legfőképpen szomorú vagyok....
Azon gondolkodtam, mit is meséljek nektek. Azt, hogy én ki vagyok, vagy a történtemet. Végülis a kettő egy és ugyanaz. Így kezdem magammal, így lesz igazán érthető.
Nevem Justin, és Cupido vagyok, de hívhatsz Ámornak is. Így már tudod is, hogy angyal vagyok. Alig húszévesen haltam meg. Megöltek a nálam pár évvel idősebb társaim, ugyanis kiderült, hogy a haverjuk meleg. Oké, ez nem most volt, hanem hatvan évvel ezelőtt, akkor a másság még bűn volt, és mindenki rejtőzködött.
Na, és akkor jön a kérdés: akkor én, hogy buktam le? Egyszerű! Szerelmes lettem egy házas férfibe, az edzőmbe, és ő is viszontszeretett, együtt is voltunk.
Csakhogy a felesége éppenséggel nem igazán...
Azóta az este óta más lett minden. Zita semmit nem sejtett, vagy legalábbis nem szólt és nem aludt nálam. Én viszont nem tudtam kiverni a fejemből Kittit. A hangját, a pillantását, ahogy magát simogatta... és amit a végén mondott:
„Ne zárd be az ajtód. Hátha... megint szomjas leszek. ”
Nem zártam be. Persze, hogy nem.
Éjfél elmúlt, amikor a kilincs megmozdult. Halk nesz, aztán az ajtó lassan, hangtalanul kinyílt. Kitti volt az. Sötét póló, semmi nadrág, semmi bugyi. Csak egyetlen fénycsík esett rá az ablakból, ami a combjai közé világított.
Szó nélkül odajött. Nem kérdezett, nem magyarázkodott. Lassan feltolta a takarót, és bebújt mellém. Én ott feküdtem meztelenül, a testem...
Éjfél van. Vigyázva veszem elő zsebemből a kulcsaimat. Aztán a kezemben tartva elmerengek, mikor volt utoljára, hogy oda kellett figyelnem a saját lakásomba lépve, hogy csendben legyek. Régen, nagyon régen.
Sóhajtok egyet és benyitok az ajtómon. Aztán nem lépek be, hanem összeszorult gyomorral nézem a hosszú előszoba sötétjét. Hallgatom a csendet. Megkönnyebbülök. És ettől szánalmasnak érzem magamat, hiszen csak elodázom azt, ami elkerülhetetlen. Szembe kell néznem mindazzal, amit egy hete próbálok elkerülni. Hivatkoztam munkára, ügyintézésre, aztán amikor már nem lehetett azok mögé bújni akkor egyszerűen berúgtam, ahogyan talán még soha, de azt hetvenkét órán keresztül. Amikor a hatodik...
– Baj van – mondta Ancsi, ismét miközben kiszáradt ajkai mögül alig hallatszott ki a hangja.
Arca sápadt volt, mint aki egy jeges zuhanyból lépett ki, szemei riadtan kutatták az enyémet. A munkások rám néztek, vártak valamit, de én csak felemeltem a kezem, és egy biccentéssel jeleztem, hogy menjenek.
Megfogtam Ancsi mindkét kezét. Először csak tartottam, majd enyhén megszorítottam őket. Mosolyogtam. Erre a pillanatra vártam egy hete.
– Nem a vég! – Súgtam, közelebb hajolva hozzá. – Hanem a kezdet!
És megcsókoltam. Röviden, melegséggel, biztosan. Nem szenvedéllyel, hanem valamiféle ígérettel. Ő értetlenül nézett rám. Mint aki még mindig nem tudja eldönteni, álmodik-e. Én...
Másnap reggel korábban ébredtem a szokásosnál. Az ablakon keresztül szűrődött be a novemberi nap első gyér fénye. Hideg volt, odakint valaki már tüzet rakhatott, mert a füst csípős szaga beosont a réseken át. De én csak ültem az ágyamban, és nem tudtam eldönteni, amit előző este átéltem, álom volt-e vagy valóság.
Krisztina egész nap kerülte a pillantásomat. Nem jött át, nem kopogtatott, sőt még a lépcsőházban is úgy tett, mintha nem is ismerne. Egyedül maradtam a gondolataimmal, és nem tudtam, hogy mit rontottam el. Este aztán Juliska hozta be a vacsorát.
– Fiatalúr, nagyon le van törve – mondta, miközben leemelte a tálcát. – Valami történt? Ugye nem... nem miattam?
Csak...
Kis falusi srác vagyok, még szüleimmel élek. És húszas éveim előtt állok. Meg említeném szexuális téren még teljesen szűz vagyok bár ez a történet későbbi részén lesz lényeges. Imádom a nyarat a meleget és az ilyenkor látható nyál csorgatáshoz eredményező korom beli csajokat mint akár a szomszéd hölgy is. Istinnek hívnak szomszédom Laura. Ő idén tölti be a harmincadik életkorát, de jó ha huszonötnek ki néz. 170 centi körüli vékony alkatú barna hajú és szemű csajszi. Egyedül él és néha néha be segítek a ház körül neki.
Ne gondoljatok nagy dolgokra csak kis fűnyírások esetleg ház körül kisebb javítások barkácsolások. Így történt ez tavaly nyáron is. Végzős voltam a suliba és ahogy jött az...
