Falusi élet 2. rész

Szombat éjszaka – Tihamér töprengése
A csendben, az ágy szélén ülve, a kezem még mindig remeg a látottaktól. A szobám sötétje tele van azokkal a képekkel: Jázmin feloldódó arca, Zoltán fájdalmasan őszinte tekintete, a vibrátor zúgása, mint valami abszurd imádság kíséretének.
Ellen szól minden. Az egész felháborítóan sérti a konvenciókat. A józan eszemet, a neveltetésemet, a társadalmi szabályokat, amelyekbe eddig vakon hittem. Ez egy házasság szentségének meggyalázása, még ha ők másképp látják is. A saját önbecsülésemet is kérdésekkel látja el: vajon csak egy eszköz vagyok? Egy veszélytelen szerv, amelyet bérelnek egy speciális feladatra? A gyakorlati kérdések is örvénylenek: Hogyan néznék majd Zoltán szemébe utána? Hogyan tudnék visszamenni a kocsmába, ahol minden második szava a köszönés lesz? A félelem a bonyolult érzelmi szálaktól, amelyekbe bele lehet keveredni. A félelem, hogy valami összetörik bennem, ami már így is törékeny. És a kétség – vajon tényleg segítek, vagy csak egy kényelmes törésvonalat hozok létre, ami később még mélyebbre szakad?
Mellette szól viszont valami mélyebbről, csendesebbről. Az őszinteségük. A kétségbeesett, de tiszta szeretet, ami annyira erős, hogy felülírt minden egyéni gátlást. Zoltán büszkeségének feláldozása. Jázmin sebezhetőségének felvállalása. Ők nem titkolóznak, nem hazudnak
mindent kiraktak, vérrel és testtel. És rám bízták. Ez a bizalom olyan mértékű, hogy szinte szentségtörés visszautasítani. Talán ez is egyfajta szolgálat – nem fizikai, hanem emberi. Egy kapcsolat életben tartása, amikor a hagyományos útjak már mind beomlottak. Talán bennem is van egy meg nem élt kíváncsiság, hogy milyen lehet olyan közelségben lenni, ahol nem a szerelem vagy a szenvedély az első, hanem az egymásért való késztség. És végül: a magányom. A sok éves, meddő magány, amelyet a rosszlányok. Hu és a saját kezem csak ideig-óráig csillapított. Talán itt, ebben az őrült, kétségbeejtő helyzetben, nem csak ők kaphatnak valamit... talán én is. Talán ez az egyetlen módja annak, hogy ne csak veszélytelen, hanem hasznos legyek. Hogy valaki életében – bármily fura módon – tényleges változást hozzak.
A hajnali madarak már ciripelnek a kertben. A sötét már nem teljes. A kétségek még mindig ott vannak, szárnycsapkodók a gyomromban. De valami eldőlt.