JÚL.
9.
2026
A boldog házasság első két évében minden tökéletes volt. Vilmos levizsgázott, átvette az apja cégének egy részét, de igazából csak papíron. Valéria irodáját pedig kibővítették. Mária és Idősebb Vilmos büszkék voltak. A fiatalok hetente jártak át vacsorázni, az anyós láthatóan imádta a menyét. Talán túlságosan is.
Idősebb Vilmos hatvannyolc éves volt, amikor infarktust kapott. A kertben ült, a rózsák között, a kezében egy könyvvel. Mária hívta be ebédre, de az apja nem felelt. Mire a mentő kiért, már nem lehetett segíteni.
Vilmos a temetésen nem sírt. Utána igen. Valéria három napig nem engedte ki a kezei közül. Mária néma volt. Ült a nappaliban, nézett ki a fejéből, és nem...
Zsófival napközben nem kommunikáltunk. Mintha mindketten csak a másik kezdeményezésére vártunk volna. A mobilomat lesem folyamatosan, de semmi és újra semmi. Tudom, hogy feszült most ő is, nem haragszom rá. Csak jó lenne tudni, hogy mit érez... Persze, én is írhatnék. De nem megy. Mióta reggel közölte velem, hogy a szeretőm férje, Laci meg fogja dugni, és mindezt előttem akarják végigcsinálni, csak kavarognak bennem a gondolatok. Na meg a felvillanó képek. Azok a legrosszabbak... Elképzelem, ahogy a feleségemet keményen döngeti egy erős, nagyfarkú férfi, hatalmas férfiasságát pedig úgy élvezi az én kis szerelmem, ahogy engem sosem élvezett. És amikor erre gondolok, folyton feláll, én meg...
Hajnali 5: 42 – Napfelkelte
A hiányára ébredtem. A párnáján lévő mélyedés még ontotta magából a meleget mellettem, enyhén zsályás sampon – és alvásillatot árasztva. Az ablakon túl a hajnal tétován derengett a tengerszoros felett, a rózsaszínű ragyogás élénken tört utat a vonakodó szürkeségen át, amely nehezen adta át magát a reggelnek. A lepedő halkan suhogott, ahogy kinyújtóztam és füleltem. Odalentről a padlódeszkák ismerős, jól azonosítható ritmusban nyikorogtak. Rune a szokásos reggeli rutinját végezte: a kávéfőző felsóhajtott, a granola megcsörrent az üvegében, a termosz halkan duruzsolt, ahogy megtelt a forró itallal. A terepnaplókat még a konyhai lámpa fényénél futotta át, de...
Az életem hároméves koromban fordult ki önmagából. Apám akkor hagyott el bennünket. Nem azért, mert elfáradt a házasságban, hanem mert kiderült, hogy anyám gyermeket vár – de nem tőle. A húgom akkor fogant, amikor apám indokolatlanul-vagy csak jó volt az ügyvédje – előzetes letartóztatásban volt. Elvitte a pénzt, az autót, és vele együtt minden reményt is, hogy egyszer majd apámként ott lesz mellettem.
Nem sokkal később már új férfi költözött a házba. Még apám helye ki sem hűlt, a nevelőapám már befeküdt az ágyába, de mit csodálkozunk rajta hiszem már épp eleget volt a lába között. A húgomat, Natit, a tenyerén hordozta. Én lettem a dühének céltáblája. Többet ordított velem, mint...
Második gimisként soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz. De kezdjük az elején.
Akkor ismertem meg a jövendőbeli férjem. Bár nem akkor, hiszen már a gimiből ismertem, mint nőfalót, akkor lett a barátom. A haverjával, Gyurival mindig a csajok körül legyeskedtek. Én Tibinek egy fék lettem a nőkkel kapcsolatban. Gyuri magára maradt, és ő is lehorgonyzott Mariann mellett, aki egy közeli városba járt kereskedelmi szakközépbe. Velem egykorú volt.
Onnantól együtt lógtunk hétvégéken. Mozi, diszkó és a kedvenc cukrászdánk. Jártunk koncertekre, múzeumokba, túrázni. Két évig szinte összenőttünk hétvégénként.
Majd két évig szinte semmit nem tudtunk a másikról.
Az...
Az anyja látogatása után Christina megpróbált a videojátékra koncentrálni abban a reményben, hogy az eltereli a figyelmét a furcsa dolgokról, amiket hallott. Nem működött. Hiába próbálkozott, nem tudta abbahagyni a beszélgetésük újra és újra felidézését. A Danny-vel és az anyjával folytatott hármas szex gondolata soha nem jutott volna eszébe magától de hihetetlenül izgalmasnak találta. Alig várta, hogy elmesélje Danny-nek az egészet.
Szerencsére nem kellett sokáig várnia.
Miután tizenöt percig ugyanazon a főellenség-harcon haldoklott, kapott egy üzenetet Danny-től. Miután ellenőrizte a külsejét a tükörben, csendben kiosont a folyosóra.
Miközben a lépcső felé tartott, a szülei...
