Apa, én veled szeretném ezt csinálni! 5. rész

A reggel összebújva talált minket, kinyitva a szemem Pannát látom, hogy engem néz. – Jó reggelt apuci, köszönöm a tegnapi különleges estét, szeretlek – mosolyog.
– Nekem is különleges volt szívem. Én is szeretlek. Elviszlek a suliba oké?
– Nem kell kapkodnunk, az első órám lyukas hétfőnként, de köszi, ha elviszel.
– Jól van én se sietek, de le kéne zuhanyozni. – Eszembe jut valami.
– Tegnap este kérdeztél valamit, amit már rég el kellett volna mondanom.
– Mit? Mikor?
– Hogy miért váltunk el anyáddal.
– Jah az, anya nem sokat mondott nekem akkoriban csak annyit: elválunk apáddal, már nem szeretjük egymást, és te még ennyit sem mondtál. Egyszer csak nem voltál ott, külön költöztünk. Nem tudtam rád támaszkodni olyan kevés volt az a pár nap hétvégenként veled – kezdett el pityeregni – most is olyan kevés és nem a szex miatt, te vicces vagy kedves, segítőkész, támogató. Minden, ami anya nem. Elváltatok, ő főnök lett a munkában aztán már otthon is az volt. Még mindig az.
– Ne sírj kicsim, sajnálom, sajnos engem is kiütött ez az egész, de ez volt az oka a féltékenység, de nem egy másik nő miatt. A munka miatt. Ő egyetemet végzett nekem csak érettségim van. Mikor ott kezdtem dolgozni ő már 2 éve ott volt, mégis nekem akartak előléptetést ajánlani, és mikor megtudta ezen nem tudott túllépni, nem tudta elnézni. Hiába voltál ott te is meg az egész addigi életünk, addig veszekedett velem, a munkahelyen meg addig kavart, hogy engem elküldtek és őt léptették elő és beadta a válópert.
– Sajnálom apuci.
– Ne sajnáld, kiderült, hogy igazából milyen ember, karrierista. Félreismertem, és kellett idő nekem is, hogy elrendezzem magamban. Nehéz volt és sok idő. – elhallgattam nem akartam ennyire felkavarni a dolgot.
– De ne sirassuk a múltat nincs értelme, beszéljünk másról.
– Oké apu – mondta lenyugodva.
– Julcsi anyukája beszélni szeretne velem valamiről Julcsival kapcsolatban. Nem tudod mi az?
– Depressziós volt mostanában, az apukája halálának az évfordulója volt, plusz a volt fiúja ugye. Szerintem erről.
– Aha ok, remélem tudok segíteni nekik.
– Szerintem már segítettél – mondja mosolyogva. – már biztos nem depis.
– Úgy gondolod? Ezek szerint gyógyterápián volt nálunk Julcsi?
– Hihihi tényleg, igen mondhatjuk. De ha már vallomások, nem akarom, hogy megint haragudj, vagy meglepődj, hogy nem mondok el valamit.
– Igen? – mi jöhet még gondoltam.