Négy fal között, amit a világ nem lát 2. rész

A nyikorgás egyre hangosabb és közelebbi lett. Zsuzsa meztelenül, fülig érő mosollyal, két csészével a kezében lépett be. Átmászott az ágyamba, a másik oldalra. Nyújtotta a poharat, és a lábára húzta a takarót.
Na neeee, nem kéne! Alig hűlt ki a hely a pasitól, és most ő mászik oda? Nekem nincs gusztusom arra a helyre nyúlni.
– Szia, bébi! – nyújtotta a bögrét, hideg tejjel. – Na, milyen volt?
– Mi?... Hát, sajnos nagyon gáz. Bocs. – Láttam, ahogy a mosoly lelombozódik az arcáról.
– Pedig én...
– Nenene, ne is folytasd! Mondtam, ha iszom, mindig ilyen vagyok. Még jó, hogy nem emlékszem rá, csak halványan. Milyen volt, és mikor ment el?
– Miiii? Ki?
– Hát a pasi? – Ahogy kimondtam, ismét nevetett.
– Akkor ezek szerint neked semmi nincs meg az éjszakából? Pedig nagyon jó volt, elhiheted nekem.
Na, itt az alkoholtól leszedált agyamat próbáltam életre kelteni. Hunyorogtam a semmibe.
Úúúúúú, neeeee. Zsuzsi vetkőztet. Jajjj. Vörösödöm. Zsuzsival a zuhany alatt csókolózom.
Nem, ez csak az alkohol hülye játéka az agyammal... De az ágyban is Zsuzsi ölel, csókolózunk.
Talán jó... de nem biztos, és persze nem igaz. Mi? Fogdosom a mellét, ő az enyémet, majd puszilgatom, szopizom a kemény bimbóját... Neeeemmmmm, ez nem lehet! Ő meg ujjaz.
Ááááá, kizárt. Zuhanyoznom kéne, hogy ezek a baromságok kifagyjanak az agyamból. Mi, a fejem a combjai között? Finom íz... még az emlékemben is. Ujjazom, közben a csiklóját nyyalom. Majd remeg és elélvez. Áhhh, mosolygok magamban.
Biztos dzsinát tettek a piámba, ezért... ezért emlékszem, hogy végre nyalják a puncimat, de nem úgy, mint a macska a tejet – nem lefetyeli, hanem türelmesen. És, és, és a csiklómat nem vissza akarja nyomni a puha kis ujja, hanem izgatja. És... és nem a saját kezemtől élvezek.
Nagy szemekkel nézem az unokatestvéremet, hogy mondjon valamit, ami igazolja a dzsinát.
– Látom, dereng valami...
– Hát ez egy rém beteges valami, egy dzsina-utóhatás. Remélem, neked nem kevertek az italodba... és amúgy miért hagytad, hogy a pasi feljöjjön? – Fura az a fura tekintet Zsuzsi szemében, arcán.
– Tényleg nincs meg?
– Ami meg lenne, az nincs, és ne is legyen, mert...
– Irénke... velem szexeltél...
Kész. Itt lett vége. A remény itt halt meg. A szavai késként hatoltak belém.
– De te...
– Igen, biszex, de inkább leszbi vagyok, és ketten vagyunk... Neked sem kell titkolnod...
legalábbis előttem.