Megcsalás? 1. rész

​A történetem lényegében negyedikes gimnazistaként kezdődött. Kecskemét, gimnázium. A tanulmányi eredmények alapján a Mercedes-Benz HR-csoportja összehívta a tanulókat. Egyetemi tanulmányt, továbbképzést, munkát ajánlottak. Jó tanuló voltam. Egyetemet ajánlottak fel tanulmányi szerződéssel, ösztöndíjjal és fix munkával már az egyetem alatt. Apa óva intett, bele is firkált a szerződésbe. Akkor nem tudtam, mit. Nem is érdekelt.
​Nyugis volt a gimnázium utolsó éve. A tanárok elengedtek minket; az érettséginek csak önmagam miatt volt értelme, ahogy a felvételinek is: logisztikai mérnöki BSc képzés Kecskeméten, a Neumann János Egyetem GAMF karán. Harmadik évfolyamtól éreztem, hogy egy irányba mutatnak a tanulmányaim, és az a Mercedes érdeke. Így kezdtem önállóan előadásokra, kamarai továbbképzésekre járni, hogy legyen elképzelésem más irányba is. Egy ilyen hétvégén ismertem meg Szolnokon Petit. Jó pasi volt, de nem az a fajta, akitől a nedvességemtől leszakadjon rólam a bugyi. Inkább érdekes volt; tetszett a rajongása felém és a tenyerén hordás. A szülei családi vállalkozásában ténykedett. Egy évvel a találkozásunk után összeházasodtunk.
​Az esküvő után mindenki elment. A szülői ház kiskorom óta csodás szobájában csak ketten maradtunk. Az ablakon beszűrődött a város éjszakai fénye, odakint már alig hallatszott a nyár zaja, de bent már csak a csend volt – az a fajta csend, ami tele van feszültséggel és várakozással.
​Peti az ajtóban állt, kezében még a zakó, a nyakkendő lazán lógott a nyakában. Rám nézett, és elmosolyodott.
– Asszonyom – mondta halkan.
– Uram – feleltem, és éreztem, hogy elpirulok, pedig nem vagyok az a pirulós fajta.
Odamentem hozzá, és kivettem a kezéből a zakót. Aztán a nyakkendőt is. Lassan, egyenként. Közben a szemébe néztem.
– Fáradt vagy? – kérdeztem.
– Nem. Csak... furcsa. Máshogy furcsa, mint gondoltam.
– Miben?
– Eddig mindig tudtam, mi jön. Most meg... mintha először lennék szexualitás előtt.
Megfogtam a kezét, és az ágy szélére húztam.
– Én is így érzem. Pedig nem először vagyunk együtt – mondtam, és ma már sokadjára, de talán a leghosszabban megcsókoltam. – De most más. Most már a férjem vagy. És én a feleséged.
​Leültünk egymás mellé. A keze a combomra simult, az enyém a hátára. Nem siettünk. Az esküvő hosszú volt, a nap fárasztó, de abban a pillanatban minden fáradtság eltűnt.
– Emlékszel, amikor először megcsókoltál? – kérdeztem.