MÁRC.
18.
2024
Az idei, első szeretkezésünket írom le, amennyire csak lehetséges, a legapróbb részletekkel.
Ezen év első napja több, kellemes élménnyel is kényeztetett.
Este egy fantasztikus, új év nyitó, komolyzenei koncerten jártam Budapesten, ahol lelkileg teljesen feltöltődtem a kiváló zenészek, és előadóművészek profizmusától.
Igazi, fergeteges show műsort prezentáltak.
Úgy gondoltam, érdemes ezt megkoronázni, egy forró szeretkezéssel is, hiszen nincs is jobb, mint a csúcsig fokozni az élvezeteket, és azután kirobbanóan kielégülni.
Hazafelé a buszon beszéltünk is, és megkértem, várjon otthon megfürödve az ágyban.
Így is tett.
Csipke, és selyem ötvözetéből készült,...
– Nem hinném, hogy alszunk, van bőven mit megbeszélni, de itt is van szabad vendégszoba. A lányok felhúznak ágyneműt.
– Majd felhúzza magának, most mesélj...
Réka
Erzsi ismerősként ült le Gábor mellé, és egyből faggatni kezdte.
– Te figyu! És ki az a csaj, akiről itt az atyák beszélnek? Mi a gáz vele, hogy a tesódhoz kellett rohanni? Imádott nővérkéid nem segítettek?
– Tudod Erzsi, pont az a baj, hogy a nővéreim akarnak pokolra küldeni, meg kitagadni a családból, és kiűzni a v ilágból.
– Ismerem? – Faggatózott Erzsi.
– Igen... jól ismered. – Nézte közben a körmét Gábor.
– Fúúú, akit ismerek, és olyan gáz? Na, mond már! Baszki, csak nem a...
Az éjszaka csendes és nyugodt volt. Zsófim szorosan mellém bújva az igazak álmát aludta, míg én ébren voltam. Időtöltés-képpen gyönyörű arcát néztem, melyet megvilágított az ablakon át érkező Hold fénye. Később nekem is sikerült álomba merülnöm. Másnap reggel, míg Zsófi aludt, én a konyhában tevékenykedtem: reggelit készítettem, majd rendet raktam a konyhában. Épp kávémat kortyolgattam az ablakon kinézve és élvezve a friss levegőt, puha, selymes...
Ági vagyok. Ez az én történetem. Az egyetemi csoportomból voltunk 8-an (4 fiú és 4 lány), egy magot alkottunk. Sok mindent csináltunk mi együtt, sok mindenről beszélgettünk, szinte mindent tudtunk a másikról, és a történetből fakadóan természetesen csak a szexre gondolok. Tudtuk, ki mikor kivel van, ki a barátja, barátnője, mikor és hogy feküdtek le egymással. Sőt, volt 2 pár, Tomi és Szandra, valamint Gergő és Jázmin, akik már együtt is...
Mélyen kivágott, olyan benyúlós felsőben ült mellém. Lilás farmer, vastag, csillogós övvel.
– Szia. Mondtam anyukámnak, hogy lekéstem a buszt, és egy kedves férfi elvitt kocsival – kezdte, az ajtót becsapva.
– Mire volt jó? – csodálkoztam.
– Óvintézkedés! Ha látna egy ismerős beszállni a kocsidba, és anyu megkérdezné, ki volt az, hát mondhatnám: tudod, meséltem már... És ennyivel el lenne intézve. Nagyon féltenek.
– Megértem....
Kocsival visszamentem a Dunántúlra, hétfőn parancskihirdetés, hogy ki hova került. Majd seggre ültem mert engem hazulra helyeztek. Hazaértem mondom a faternek, ő meg csak bazsalyog. Te tudtad? Tudni nem tudta de remélte, mert megvannak a forrásai és arról tudott hogy az itthoni laktanyában a telephely seriff már a civil életére készül, mert le akarja rokkantnyugdíjaztatni magát. Apa, ahogy te tudsz segíteni, nem szopat úgy senki!
Az „itthoni” telephelyen őskáosz, igyekeztem rendet tenni. Dokumentációk nagy része megvolt, de egy kézikönyvet sehol nem találtam. Mondták a srácok hogy menjek el a könyvtárba, mintha ott lenne egy példány, de ne lepődjek meg a könyvtáros csajon. Min kell azon...
Amikor Wendy másnap reggel megérkezett a munkahelyére, egy boldog Mary fogadta.
– Jó reggelt kívánok! – Mary sugárzott. – Hiányoztál tegnap este az ágyamban.
– Te is, de úgy aludtam, mint egy mormota – Wendy kedvesen mosolygott. – Még mindig egy kicsit hihetetlen az egész.
– Ah, itt vagy – üdvözölte Jonathan, kilépve az irodájából, széles mosollyal az arcán. – És szépen le is barnultál.
– Köszönöm ezt a csodálatos hétvégét.
– Muszáj volt néhány napra kiszednem az irodából. Túl keményen dolgoztál.
– De ez még csak az első hetem volt! Jól éreztem magam. Ennyire törékenynek tűnök?
– Nem – nyugtatta meg Jonathan. – Olyan keménység van benned, amit szerintem még...
– Na mond főnök.
– Pistám, megint az emberi oldaladra appellálva kérnélek meg valamire.
– Nem lepsz meg főnök.
– Nos biztos hallottad, Katikánk tegnap elesett a kerékpárral. Nem úti baleset lenne, de mióta elvált minden forintra szüksége van.
– Kinek nem.
– Nos pont ezért kéne a jegyzőkönyvet kicsit retusálva úgy letanuzni, hogy még a bolt előtt történt, így megkapja a teljes fizuját.
– Rendben, majd szólj ha alá kell írni, ja ismersz, kussolok.
– Köszönöm! – tolt elém egy papírt. – Itt kéne. – én voltam a harmadik tanú. A titkárnője és a helyettese után.
– Kész.
– Kösz, de várj még lenne valami.
– Nem hangzik jól. – nevettünk.
– A...
A 18. születésnapom elég pocsékan kezdődött. Az egész napot utazással töltöttem, és most úgy néz ki, ennek a jelentős napnak az előestéjét az észak-karolinai Charlotte Douglas Nemzetközi Repülőterén fogom tölteni, várva a bejelentést, hogy az egész keleti partot sújtó hóvihar miatt törlik a járatunkat és itt fogunk ragadni a reptéren, ahelyett, hogy a várva-várt Nemzeti Beszéd és Vitadöntőn Bostonban lennénk. És az egész élményt még kellemessebbé teszi, hogy nyolc másik tökfej, a középiskolai közegbe be nem illeszkedő, számkivetett társaságában töltöm. A díszes társaság a nagy tekintélyű magániskolámból verődött össze, akiket a teljesen apatikus és most nyilvánvalóan dühös spanyoltanárnő,...
A történet még az átkosnak mondott jólétben kezdődött. Akkoriban a Kádár panelek csak úgy nőttek, mint a fű, kiszorítva a teret a városokból.
Tizenhat voltam, és a telepen két banda működött. A miénk vezetője András volt, akinek én – a szőkehajú, vékony, melltelen kislány – voltam a barátnője, és még tizenketten voltak a bandában, lányok fiúk vegyesen. Mi voltunk az elitkék.
A másik bandát Zöldike vezette, az ő babája volt Kriszta, a bögyös maca. A mi szabályzatunkban a cigi és a pia tiltott volt. A másik bandát viszont ezek a káros anyagok tartották össze. Míg túlzásba nem vitték a nyugtatókra vedelést, a nagy fűzfa alatt el voltunk mindannyian, de eljött a pont, hogy el kellett...
