Kábult vigasz a kulisszák mögött

A "Crimson Velvet" klub hátsó öltözőjében aznap este valami más volt a levegőben. Klára, akit a színpadon "Ruby"-ként ismertek, ült a sminkasztal előtt, és nézte magát a tükörben. A szemei kicsit elkerekedtek, a pupillái tágak, és az arca olyan kifejezést viselt, mintha most fedezné fel a világot újra.
Három órával korábban történt. Sandra, aki időnként "segítette" a lányokat, hogy átvészeljék a hosszú éjszakákat, felajánlott neki valamit. Egy kis fehér port. Klára sosem próbálta, mindig elutasította, de aznap este valami megváltozott benne. A férje halálának harmadik évfordulója közeledett, a számlák felhalmozódtak, és a fia, Márk távolságtartása fájt neki a legjobban. Egyszerűen akart egy kis szünetet. Egy kis mámoros feledést.
Most, a szer hatása alatt, minden más volt. A fények élénkebbek, a színek intenzívebbek, és a teste... a teste érzékenyebb, forróbb, vágyakozóbb. A piros csipke body, amit viselt, szinte égette a bőrét, és minden érintés, amit a saját kezeivel adott magának, elektromosító volt.
Az ajtó kinyílt, és Márk lépett be. A húszéves fiú arcán a szokásos zárkózottság ült, de ma este valami plusz is: szomorúság, vereség.
"Anya? " – szólalt meg, és körbenézett.
Klára megfordult, és széles, túl széles mosoly ült az arcára. "Márk! Gyere, gyere, drágám! " – kiáltotta túl hangosan, és felpattant.
A többi lány – Maya, a tetovált szőke, és Liza, a fiatal barna – odapillantottak. Maya rögtön értette, mi történt. Látta a szemeket, a mozdulatokat. Liza is sejtette, és aggódva figyelte az anyát.
"Mi bajod, szivecském? " – kérdezte Klára, és odasietett a fiához. Megfogta az arcát, és erősen, túl erősen a szemébe nézett. "Olyan szomorú vagy. "
Márk elhúzódott egy kicsit. "Viki szakított velem" – mondta halkan. "Azt mondta, hogy túl bonyolult az életem. Hogy... hogy szégyelli a családomat. "
Klára arca elkomorult egy pillanatra, aztán újra felragyogott a mesterséges boldogság. "Hülye kislány! Nem érdemel meg téged! De ne aggódj, drágám, anya vigasztal meg! "
"Anya, te... te rendben vagy? " – kérdezte Márk gyanakodva, észre véve a furcsa tekintetet, a túl élénk mozdulatokat.
"Persze hogy rendben vagyok! Soha nem éreztem magam ilyen jól! " – nevetett Klára, és a keze a fia mellkasára csúszott. "Gyere, ülj le. Beszélgetünk. "
Márk leült a forgószékbe, bár zavartan nézett körül. Klára térdre ereszkedett előtte, és a kezét a fia combjára tette.
"Anya, mit csinálsz? " – kérdezte a fiú, és hátrahúzódott.