A+ A-

Kalandos élet 2. rész - A kis patak

Elindultam tehát az iskola udvarából Pistivel. Végtelenül kedves és nyugodt volt velem, ez egy kicsit engem is megnyugtatott.
- Dávid vagy, ugye? – kérdezte
- Igen, a 7B-be járok!
- Én meg István, a 8A-ból!
- Igen tudom, rajzszakkörre együtt járunk!
- Na akkor csak tudod, hogy ki vagyok! Szépeket rajzolsz, igazán tetszenek a mindenféle közlekedési eszközről készült képeid!
- Köszi – feleltem
Hozzáteszem, hogy a közlekedéssel kapcsolatos dolgok, amik érdekeltek és volt egy kis műszaki érdeklődésem is, így nem voltam azért az a nagyon lányos, csajokkal lógó srác, akire rögtön ráragaszthatták volna, a meleg jelzőt. Sőt, a csajos trécselés kifejezetten idegesített. Szó mi szó, így beszélgettünk végül a rajzszakkörről, meg hogy hogy keveredtünk oda, satöbbi.
- Figyu már, amúgy hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian
- Nem tudom, de ne is foglalkozz most semmivel! Nekem már van egy ötletem, egy olyan helyre megyünk ahol nem zavar senki! – mondta ezt, amitől egy kicsit megijedtem, és hirtelen felkaptam a fejem – ne, ne aggódj, semmi olyasmi nem járt az eszemben! Csak gondoltam, most jót fog tenni neked egy kis kiszakadás az emberek közül és a faluból!
- Hm.. lehet igazad van! Akkor menjünk! – Mondtam neki teljes bizalommal, aminek úgy éreztem nagyon örült, és ezt ki is fejezvén jobb karját a vállamra helyezve sétáltunk tovább a faluból kifelé haladva.
Eleinte kicsit feszülten éreztem magam, nem voltam hozzászokva az ilyesmihez, hogy valaki ennyire közel kerül hozzám, de idővel feloldódtam. Kiérve a faluból egy kis erdős részhez jutottunk, amiben egy kicsit sétálva nem kellett sok, és eljutottunk egy kis patakhoz. Nagyon hangulatos hely volt, a környék azon részén még nem jártam. Ott végül leültünk és sokáig beszélgettünk, mindenféléről. Úgy éreztem lett egy barátom és úgy láttam Pistinek is szimpatikus vagyok. Mikor elkezdett sötétedni, eszméltem, hogy nekem haza is kéne mennem, és hogy már a szüleim biztos otthon vannak és betegre aggódják magukat, hogy hol van az ő fiuk, aki mindig otthon van előttük, mert nem nagyon jár sehova. Pisti nagyon rendes volt, hazakísért. Otthon végül örömmel fogadták, hogy társaságom volt és hogy beszélgetéssel múlattuk az időt. Gondolom érezték a szüleim is, hogy nem biztos, hogy egészséges, hogy nincsenek barátaim, akikkel a szabadidőt eltölthetném.
Hála Istennek péntek volt ez az ominózus napja az életemnek, így másnap nem kellett Iskolába menjek. Még mielőtt hazaértünk volna, Pisti felajánlotta, hogy töltsem vele a holnapot. Menjünk el bicajozni a környéken, kicsit beszélgetünk, elmegyünk hozzájuk és megmutatja a többi rajzát, amiket otthon csinál. Ennek őszintén megörültem, éreztem a törődést, hogy nem akarja, hogy a gondolataimba temetkezzek, és végül szüleim beleegyezésével a hétvége mindkét napját Pistivel töltöttem. Hétfőn félve mentem az Iskolába, aztán meglepetésemre a suli előtt pár utcával az egyik utca sarkán Pistit láttam, aki megörült, amikor megláttam!
- Ááá, téged vártalak!
- Engem??
- Persze!! Ki mást? Gondoltam nehéz lesz most visszajönnöd a suliba, gondoltam jól esik, ha veled van egy barát! – csodás pillanat volt ez, örömmel töltött el.
- Köszönöm szépen, ez nagyon figyelmes tőled! Igen, tényleg félek. Félek, hogy elmondták a többieknek is, és hogy kicsúfolnak!
- Emiatt ne félj! Azért ők is tudják, hogy ez rájuk nézve sem túl kellemes tény, hogy… egy fiú és.. egy másik…
- Én nem akarta..
- Tudom, de ne aggódj, nem fog erről tudni senki! Nem kockáztatják a jó hírüket!
- Hát, ha te mondod, neked elhiszem!!! – azzal új barátom oldalán, kicsit megnyugodva mentünk be az iskolába.
Nem volt tényleg semmi probléma, egész nap nem láttam Tamást. A szünetekben Pisti mindig otthagyta társait, ha meglátott, és rögtön odajött hozzám, ami nagyon jól esett. Másnap már nem voltam ennyire szerencsés, a 8A tornaórája után a miénk jött, elkerülhetetlen volt a találkozó Tamással. Az öltözőbe csak félve, kicsivel később mentem be, abban reménykedve, hogy Tamás már felöltözött és elment. Ez így is történt, de csak a felöltözött részig. Az öltözőbe lépve pont Tamásba botlottam. Megtorpant. Egy pillanatra megakadt a tekintete rajtam, az enyém is az övén, szívem a torkomban dobogott. Tamás tekintete olyan furcsa volt, nem tudtam érzéseket leolvasni róla, aztán egyszer csak hallottam Pisti hangját megszólalni a háta mögül.
- Menjél már, óránk lesz, mindjárt csengetnek!
Tamás megrezzent, felkapta cuccát, és elindult kifelé, mögötte rögtön jött Pisti, aki megnyugtatóan mosolyogva nézett rám és halkan annyit súgott oda, hogy „nyugiii”. Eltelt végül a hét, hála Istennek nem volt több hasonló találkozásom Tamással, ellenben Pistivel egyre bizalmasabb lett a kapcsolatunk. Nagyon sok dologról beszélgettünk már a héten, segített a házijaimban is, nagyon jóban voltunk, már szinte mindent elmondtunk egymásnak magunkról. A hét végén ismét kimentünk a kis patakhoz az erdőbe.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.29 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 cscsu50 2015. 09. 2. szerda 19:37
no pedo
#5 papi 2015. 09. 1. kedd 11:53
Nem szeretem az ilyen írásokat.
#4 rockycellar 2015. 09. 1. kedd 11:24
Nem az Én világom de azért nem olyan rossz
#3 deajk2008 2015. 09. 1. kedd 08:54
imádom a homoszexualitást 9p... folytasd
#2 veteran 2015. 09. 1. kedd 07:47
Gyerektémát nemszeretem.
#1 Törté-Net 2015. 09. 1. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?