A+ A-

Kalandos élet 4. rész - Minél inkább orál,...

Történetem folytatásában eltelt sajnos az előző részben leírt, csodálatosan sikerült vasárnap. Sajnos a hétfő a maga komorságával és az iskolával már kevesebb örömet tartogatott, az iskola, a sok házi feladat és tennivaló, ez mind hátráltatta azt a kibontakozó valamit, ami már túl volt egy kicsit a barátságon, de még egyikünk sem tudta pontosan, mi is ez. Szerettük egymást, és kész. Az elkövetkezendő hét nagyon lassan akart eltelni, a hét öt napja olyan volt, mintha ötven lett volna. Pistivel igyekeztünk a szüneteket egymás társaságában tölteni, már amennyire ez lehetséges volt. Sajnos a látszatot is fent kellett tartani, még ha engem nem is keresett volna senki, az már biztosan feltűnő lett volna, ha Pisti minden szünetben eltűnik a haverok mellől. Ennek ellenére a szünetek java részét kettesben, az iskola eldugottabb helyein töltöttük, egymás kényeztető társaságában. Rengeteget beszélgettünk, rengeteg forró csókot váltottunk, a délutánok java részét is igyekeztünk egymással tölteni, amit a délutáni rendszeres foglalkozások szintén hátráltattak. Meg kellett várni tehát a hétvégét.
Kínkeservesen eljött a szombat reggel. De micsoda szombat reggel volt az! Talán a sors is úgy akarta, hogy mi békében és szeretetben tölthessük a hétvégét, ugyanis a héten a szüleim úgy döntöttek, hogy elmennek egy kicsit pihenni, fárasztó munka után úgy gondolták megérdemlik a kikapcsolódást. Ilyet még eddig nem tettek, nélkülem nem mentek, de azt mondták, nagy vagyok már, és úgy látják barátaim is vannak már, szóval, ha akarok, maradhatok itthon is. Nem volt kérdés, hogy itthon maradok. A szüleim is örültek ennek, végre annyi idő után, kicsit ők is kettesben lehetnek, mindenkinek így volt a legjobb. Még a hét közepén, szerda tájt, nagy meglepetésben részesültünk Pistivel mind a ketten, ugyanis a szüleim felhívták az övéit, hogy a gyerekek, ha már ilyen jóban vannak, és mivel hogy ők elutaznak, mi lenne, ha hagynánk a gyerekeket kicsit élni a saját kis kamasz életüket, és mi lenne, ha Pisti nálunk töltené az éjszakát. Pisti szülei is örültek, így ő nekik is volt egy csendes éjszakájuk. Csütörtökön reggel boldogan omoltunk egymás nyakába Pistivel, innentől kezdve a szombat reggel eljövetele még lassabbnak látszott.
Szombat reggel a szüleim korán elmentek, valahova a Mátrába, friss levegőt szippantani, de lényegtelen is, a lényeg, hogy az én kedvesem, Pisti már korán, reggel nyolckor a kapunk előtt állt. Nagyon megörültem neki! Ott állt, az a csodálatos, magas és kecsesen vékony, formás testű srác, akiről legszívesebben ott helyben letéptem volna minden ruhát. Bár, hogy őszinte legyek, rajta még a ruha is eszméletlenül is jól állt. Arcáról csodálatos boldogság sugárzott. Bevezettem a házban, természetesen nem volt már ismeretlen egyikünk előtt sem a terep, sem náluk a múltkor, sem nálunk neki.
- Hát... a szüleim.. úgy gondolták, hogy itt fogsz majd aludni. – mutattam rá a nappaliban található kihúzható kanapéra – bár hozzátették, hogy úgy is sejtik, hogy fiatalság-bolondság, nem lesz itt sok alvás, csak mindenféle játék, meg időtöltés...
- Igen, jól sejtik, jól elütjük majd az időt! – mondta mosolyogva Pistim – na de azt már tudom, hogy a szüleid hova szántak az éjszakára. De gondolom, te máshogy szeretnéd, nem?
- Honnan tudtad? – kérdeztem vissza kacérkodva
- Ráhibáztam!
- Nos, én úgy gondoltam, hogy itt alszol, ahova a szüleim szántak. – kis csalódottságot láttam Pisti arcán, ezért rögtön hozzá is tettem – de ne aggódj, nem egyedül fogsz aludni, ugyan is szeretnék ma melletted álomba merülni!
- Huh, egy pillanatra már megijedtem, hogy azok után, ami köztünk van, ma éjjel még is egyedül kell aludjak!
- Dehogy kell egyedül aludj! Egy pillanatra sem foglak elereszteni! – s miután ezt mondtam, átöleltem barátom, aki karjait testemen átkulcsolva viszonozta ölelésem.
- Ugye ma folytatjuk a tanulást, édes Pistikém?
- Persze! Mivel szeretnél kezdeni? Algebra, vagy fizika? – kérdezte viccesen
Azzal megfogtam a kanapén levő párnát, amit egyenesen barátom mellkasához vágtam. Alig hogy elkapta a párnát, engem is el kellett kapnia, ugyanis a kis viccelődésének következményeként kénytelen volt elviselni, hogy a kanapéra lököm, elkezdem csiklandozni, majd egymáson fetrengve a szusszanás után ismét hozzábújok.
- Dávidkám, te vagy a nekem való srác!
- Hogy érted ezt Pisti?
- Úgy, hogy úgy érzem te inkább egy passzív beállítottságú vagy.
- Passzív? Az mi?
- Na látod, ez az amit a hétvégén alaposan megtanulunk majd, de annyit elárulok, hogy én meg inkább aktív vagyok!
- Ez olyasmi, hogy ki van alul, meg ki van felül?
- Igen, jól sejted!
- És mi van azzal, aki mindkettőt szereti? Őt minek hívják?
- Őket azt hiszem uninak hívják. De amúgy sincs olyan hogy valaki csak aktív, vagy csak passzív teljesen. A lényeg, hogy jól érezzük majd magunkat!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.38 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2015. 10. 11. vasárnap 09:29
Nem tetszett.
#6 Rinaldo 2015. 09. 18. péntek 07:49
Elmegy.
#5 cscsu50 2015. 09. 18. péntek 03:29
egynek eémegy
#4 vamossz 2015. 09. 15. kedd 23:21
Nekem tetszik várom a folytatást! smile
#3 papi 2015. 09. 15. kedd 12:39
Nekem sem tetszik.
#2 veteran 2015. 09. 15. kedd 07:59
Más világ, nekem nem tetszik.
#1 Törté-Net 2015. 09. 15. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?